Szentírás-magyarázat

Közel van az Úr

Advent negyedik vasárnapja - Lk 1,39-45

Mária látogatásának története, akárcsak az angyali üdvözlet jelenete, pünkösdre emlékeztet. Mert mindig a Lélek tárja fel az ajtókat, hogy a bent lévők, mint például a tanítványok, megajándékozottakként léphessenek ki, és oszthassák szét, amit kaptak. Mária is ajándékban részesül. És most sietve megy a hegyek közé, hogy meglátogassa öreg rokonát. "Ajtó nyílik előtte." Amikor Gábor angyal Máriának Erzsébetre hivatkozik, egyben a következő lépést is sugallja. Nem parancsolja, mert akik közel állnak egymáshoz, mint Mária és Erzsébet, azok között elég egy kiejtett név, egy tapintatos jelzés.

Mária - úgy látszik - nem gondol arra, hogy Erzsébet segítségre szorul. A pap feleségének voltak rokonai és ismerősei, akik János születésének hírére meg is jelennek (vö. 1,58). Mária viszont mit sem tud arról, hogy Erzsébet titkolja állapotát (vö. 1,24). Az utóbbira Erzsébetnek bizonyára minden oka megvolt. Talán úgy gondolta, közösséget kell vállalnia férje némaságával. Ha egyszer Zakariás nem szólhat szájának szavaival, akkor hogyan beszéljen ő várandós állapotának "nyelvén"? Persze, a hatodik hónapban már elkel némi segítség. Ezért Mária nemcsak a "jelet" látja benne, hanem azt is, hogy Erzsébetnek bizony senkije sincs. Ezért marad nála János születéséig (vö. 1,56).

Amikor Mária útra kelt, még nem gondolt arra, mi vár rá. Különben is, ő nem a Márták közül való, akik rögtön a feladatokra gondolnak és ég a kezük alatt a munka. Mária közelebb áll a "jobbik részt" választó névrokonához, aki abból él, amiből a gyermek: a bizalomból, és abból, amiből a tanítvány: a figyelemből. Engedi is, hogy a jövő először ajándékként illesse, ne pedig feladatként. Csakhogy az ajándékokban nemegyszer feladatok is rejlenek. S a feladatok könnyebben megoldódnak, ha ajándékokból származnak.

"És Mária betért Zakariás házába, és üdvözölte Erzsébetet." A háznak először a külső ajtaja nyílik meg, mert még a kis, palesztinai birtoknak is van udvara, amelyet kőfal vesz körül. A vendég a falba épített ajtón kopog. Jóllehet Erzsébet titkolja, hogy hatodik hónapjában van, Mária mindig befogadásra talál. A vendéglátó gesztus nemcsak arra vall, hogy az idős házaspár nem akarja útjára bocsátani a fiatal rokont, hanem jóval inkább arra céloz, hogy Erzsébet és Mária már korábbról bensőségesen ismeri egymást. Ahhoz a kis körhöz (anawim: szegények) tartoznak, amelynek tagjai alázatban és örömben várják a Messiást.

Mária átlép a küszöbön, és üdvözli rokonát. "Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek." A Szentlélekkel eltelt rokon a próféták szavaival szól Máriához: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?" Erzsébet "Uramnak anyjaként" köszönti Máriát. Természetes egyszerűséggel folytatja az angyali üdvözletet, és Isten küldötteként áll vendége előtt. Nagy örömmel jelenti ki: Mária anya. Végtére az angyal nem szólt arról, hogy az üdvözlet órája egyúttal egy új élet kezdete is. De az ígéret beteljesült. Erzsébet Lélektől ihletett szavai kimondják az ugyancsak Lélekkel eltelt Máriának szóló örömhírt: közel van az Úr.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu