Emberré lett, közénk jött...

Jézus-várás Litvániában

A Baltikum déli részén élő katolikus litvánok karácsonykor nemcsak a külsőségekben - az utcák és az épületek feldíszítésében - jeleskednek, hanem időtálló, élő, gazdag hagyományokat követve készülnek és ülik meg a világ Megváltójának eljövetelét.

A helyi keresztények karácsonyi előkészületének és ünnepének csúcspontja a szentesti vacsora, majd az éjféli misén való részvétel: az Isten kisdedként való jövetelének ünneplése.

A hagyományos litván karácsonyi vacsora, ahogy a helyiek mondják kűčios, több egy egyszerű étkezésnél. Az év legfontosabb ünnepi eseményére a család apraja-nagyja összejön, a világ távoli pontjairól is hazatér, aki teheti. A vacsorára egy hétig készülnek, a házat és környékét kitakarítják, és előkészítik az étkezést. A belső tisztaságra is figyelnek: advent folyamán minden templomban lelkigyakorlatokkal készülnek a karácsony misztériumának megünneplésére, a gyóntatószékek előtt kígyózó sorokban várnak a hívek a lelki megtisztulásra.

Szenteste a ház és lakói ünnepi öltözetetben ünnepelnek: az első csillag megjelenésekor (borús idő esetén a család legidősebb férfi tagjának szavára) asztalhoz ülnek. Az egyszerű hófehér asztalterítő közepén helyezkedik el az advent első vasárnapján a templomban megszentelt, s azóta otthon őrzött ünnepi ostya, melyen a Szent Család képe látható. Az ostyát tányéron, egy marék szalmán helyezik el - így idézve fel Jézus urunk születésének körülményeit. A kűčios évszázadok óta hagyományosan böjti, húsmentes étkezés, és az apostolok számát jelképező tizenkét fogásból áll.

Miután mindenki az asztal köré gyűlt, a családfő áldást mond, majd kezébe veszi a megszentelt ostyát, az ünnephez kapcsolódó jókívánságokkal először a családanyának, majd a többi jelenlévőnek nyújtja, akik törnek belőle, majd elfogyasztják. Ezt az ostyát a litvánok hagyományosan Dievo pyragainak, azaz Isten süteményének nevezik. Miután mindenki helyet foglalt, elfogyasztják a hal-, gomba-, gyümölcs-, savanyú káposzta- és burgonyakészítmények sorából álló ünnepi étkeket. A különböző fogások fogyasztásának sorrendje és ideje nem kötött, csak egy szabály van: mindenből kell fogyasztani. Ilyenkor az ünnepi asztalnál csak a legszükségesebb mértékben és az alkalomhoz illően szabad beszélgetni, és alkoholt tilos fogyasztani. A litvánok a vacsora végén édesség gyanánt savanyú áfonyából készült pudingot vagy süteményt esznek, és hozzá mákgubó tejet isznak.

Ha az elmúlt évben a család valamely tagját az Úr magához szólította, akkor hagyományosan eggyel több teríték kerül az asztalra, így emlékezve meg az élők és az elhunytak közötti egységről. A szeretet kötelékét a halál sem szakíthatja szét. Ha a család tudomására jut, hogy környezetében valaki egyedül ünnepli a szentestét, akkor azt meghívják az étkezésre.

Miután befejeződött a vacsora, és a terítékek lekerültek az asztalról, különböző ősi hiedelmeknek megfelelően az asztalnál helyet foglaló hajadonok "asztalterítő-húzó" versenyt tartanak: akihez a hosszabbik vég kerül, a jövő évben boldog lesz, akinek a rövidebb jut, az egy éven belül férjhez megy. Ezt követően a háziasszony az asztal közepére egy marék búzát önt: aki a legtöbbet összegyűjti belőle, szerencsés lesz az új évben. A házigazda a háztáji állatokról sem feledkezik meg: az ünnepi asztal étkeiből ők is kapnak, hogy az új évben barátságban éljenek. A hiedelem szerint szenteste a házigazda megértheti az állatok beszédét, de ha ez megtörténik, akkor a vacsoránál a rövid időre borrá váló vízből kell innia, hogy életben maradjon.

Az események végeztével, ha kicsik vannak a háznál, valaki Mikulásnak öltözve kiosztja részükre az ajándékokat, ha nem, akkor mindenki átadja az ajándékait. Minden litván család állít karácsonyfát, melyet a legtöbb esetben saját készítésű díszekkel díszítenek fel.

Ezután a kisebbeket lefektetik, a felnőttek pedig készülnek az éjféli misére. Decemberben Baltikum-szerte az egész táj hófehér ruhát ölt, így vidéken az éjszaka csendjét az éjféli szentmisére igyekvő lovas szánok csengettyűje töri meg. A templomok zsúfolásig megtelnek, a szent liturgia végén a pap és a hívek Linksmř &ventř Kalëdř, azaz boldog szent karácsonyt kívánnak egymásnak. A templomok az európai hagyományoknak megfelelően betlehemmel és karácsonyfákkal díszítettek. A mi, magyarországi szokásainktól eltérően, számos templomot friss szalmával szórnak fel, sőt, egyes helyeken - mint például a jámborságukról híres ferences testvérek (bernardinusok) vilniusi gótikus nagytemplomának előterében - a karácsonyi időszakban egy istállót is kialakítanak, ahol a szamár és a bárányok kézzelfogható jelenléte még közelebb hozza Isten kegyelmi ajándékát: Megváltónk értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért emberré lett, közénk jött, hogy mi boldogok legyünk.

Szöveg és kép:

Kuzmányi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu