Hangulatjelentés

Csillag

Este nyolckor leszállok a vonatról Üllőn, és a sűrű ködben elindulok a templomtorony kivilágított órájának át-átderengő fénye felé. A templom mellett a plébánia, ott vár engem a finom vacsora, a jóleső meleg, az otthonosság. Itt, birtokon kívül csak az acsarkodó kutyák, csak a lehúzott redőnyök, a kifosztott fák. Megyek a néptelen utcán, a kellemetlen fagyban, a torony fénye néha eltűnik előlem, hogy azután előbukkanjon megint.

Kicsiben olyan ez, mint a karácsony. Csillag ragyog fel - a jászol már testmeleg - máris indulok. A karácsony: útnak indulni, és egészen hazáig kísérni a betlehemi csillagot. Útnak indulni, és egészen hazáig keresni Istent. Igen, az idei adventben e két gondolat foglalkoztat: Isten-keresés, valamint Isten-kísérés (nem kísértés!). A legszerencsésebb azokhoz fordulnom, akiket manapság egyre kevesebben vesznek komolyan: a költőkhöz. E napokban éppen Utassy József kötetét olvasom, a Szép napkeltő holnapot. Lassan egy évtizede, hogy megjelent az Orpheusz Kiadónál. A már hatvanadik életévén túl járó Utassy, a Kilencek költőcsoport tagja jól ismeri az Isten-keresés kacskaringóit. Megpróbálta őt az élet is, a halál is. Egy csillaghoz című verse így indul:

Ágak között bujdosó csillag,

de jó, hogy vagy - de jó, hogy itt vagy,

te ágak közt bujdosó csillag!

Mindez olyan szépen rímel Pilinszky János nagy versének, az Apokrif középső szakaszának felkiáltására: "Haza akartam, hazajutni végül, / ahogy megjött ő is a Bibliában." Öt sorral lejjebb: "Viszszafogad az ősi rend. / Kikönyöklök a szeles csillagokra..." Gyönyörűséges szavak! Ha valakinek birtokában van e vers hangfelvétele, Latinovits Zoltán előadásában, az tudja: a színészkirály e szavaknál sírja el magát. Így, elcsukló hanggal folytatja a verset: "Csak most az egyszer szólhatnék veled, / kit úgy szerettem. Év az évre, / de nem lankadtam mondani, / mit kisgyerek sír deszkarésbe, / a már-már elfúló reményt, / hogy megjövök és megtalállak."

Megtalálni - megtaláltatni. Évekkel ezelőtt már megírtam: Lengyelországban karácsonyeste egy fölös terítéket is tesznek a családi asztalra, mellé pedig egy fekhelyet jelképező fűcsomót. E szép szokással jelzik: készen állnak a szállást kereső Szent Család, az újszülött Jézus befogadására. Egy budai plébános tavaly görbe tükröt tartott hívei elé. Ugyanis megkért egy vállalkozó szellemű, várandós fiatalasszonyt, hogy karácsonyeste csöngessen be az egyházközség templomjáró tagjaihoz, és a gömbölyödő hasával kérjen náluk éjszakai szállást. A kismama ezt meg is tette - ám egyetlen lakásba sem engedték be...

Kilépek az üllői plébániáról, házigazdám a kertkapuig kísér. Boldog karácsonyt! - kívánjuk egymásnak, és kezet fogunk. Az utolsó vonattal zötyögök vissza Budapestre, mindjárt éjfél. Mit jelent önnek a karácsony? - kérdem a megfáradt kalauzt. Homlokát simítva feleli: "Szeretnék hazamenni."

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu