|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Időálló korszerűség Tiszteletadás Barankovics István (1906-1974) századik születésnapjára Ha kezedbe kerül egy-egy írása, elámulsz: száz éves lenne? Ásatag? Régmúlt korok árnya? Szó sincs róla. A kiemelkedő személyiségek üzenete nem kötődik a korhoz, amelyben megfogalmazták. Mi, késői követők csak bánkódhatunk: hol tartanánk már, ha követtük volna, amit mondott. "Az önkormányzatokat olyan jogszabályalkotó hatalommal kell felruházni, hogy az életviszonyok jogi szabályozásába a központi hatalomtól minél függetlenebbül szólhassanak bele." Most, amikor azt látjuk, hogy az önkormányzatok sorsát és lehetőségeit az szabja meg, hogy politikailag "egyszínűek-e" a központi kormánynyal, fényévekre vagyunk attól a szemlélettől, amely nemcsak az anyagiakban, hanem a jogszabályalkotásban is a helyi közigazgatásra helyezné a hangsúlyt. "A haladó keresztény politika nem elégedhet meg a hátul kullogó helyeslő szerepével." Sokat keseregnek köreinkben amiatt, hogy a kereszténydemokraták szava nem hallatszik. Jogos a kesergés, de siránkozással nem megyünk semmire. Ne gondolja senki, hogy Barankovicsnak, akár a német megszállás alatt, akár a Vörös Hadsereg jelenlétében könnyebb volt megfelelő médiához jutnia, mint ma nekünk. Egyszerűen: munkával kell pótolnunk azt, amiben hátrányt szenvedünk. "Az evangéliumi szocializmus jelszava nem az, hogy magántulajdona ne legyen senkinek, hanem ellenkezőleg az, hogy az emberi személyiség függetlenségéhez szükséges magántulajdon megszerzésének lehetősége mindenkinek megadassék. Ennek az általunk vallott szocializmusnak legfőbb vezető elve, hogy a gazdálkodás célja nem a haszon, nem is az állam vagy valamely osztály, hanem kizárólag minden ember jogos anyagi igényeinek kielégítése." Barankovics élesen elhatárolódott a baloldaliság kommunista megfogalmazásától, de merte vállalni a szocializmus szót. Egyszerre vetette el a szabad kapitalizmust és a magántulajdont felszámolandó kommunisztikus elgondolásokat. A mai Magyarországon, ahol nyomát sem találjuk a valódi szociális szemléletnek, nekünk is bátran vállalni kell az evangéliumi szocializmust, amely épp erkölcsi alapjai miatt szerves része lehet annak, amit jobb híján jobb-közép politikának mondanak. "A helyes gazdaságpolitikának nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi tényezői is vannak. Egy nép olcsón és jól csak erkölcsösen élhet." Ez az a mondat, ami kétségekkel tölt el, ha mai esélyeinkre gondolok. Egyrészt tudom, hogy Barankovicsnak igaza van. Másrészt látom, hogy a világ, s nemcsak a magyar világ, folyamatosan távolodik a tízparancsolat-erkölcstől. A polgári oldalon sokan hitték: a Gyurcsány jelenségnek véget vet, hogy kiderült, a miniszterelnök tudatosan hazudott. Ám a hatás mérsékelt maradt. Sokan megrántották a vállukat. Hazudott, mint mindenki. Az őszintébbek úgy fogalmaztak: hazudott, mint mindannyian. Ha nem lesz erkölcsi megújulás, a mai krízisből nem lesz tartós és eredményes kibontakozás. "Az állam nem tilthat meg mindent, ami erkölcstelen, hanem csak azt tilthatja, ami az állam által gondozott közjót és igazságosságot sérti. Sőt, az állam nem parancsolhat meg mindent, ami erkölcsös, vagy erkölcsileg közömbös, hanem csak azt, amit a közjó megvalósítása megkíván. Nem igaz tehát, hogy a keresztény állameszme az államból erkölcsőrt, sőt valami erkölcsi zsarnokot akar csinálni." Az erkölcs helyreállítása nemcsak azért nem az állam feladata, mert a hatalom mai gyakorlói éppen az erkölcs rombolásának élharcosai, hanem azért sem, mert az erkölcs nem politikai kategória. Senki nem mondhatja - következik az előbbiekből - hogy az államnak kell helyreállítania az erkölcsi rendet, mert erre az állam képtelen. Az erkölcs valamiképp a szívünkben lévő láthatatlan írás - mondom Áprily Lajos szavával. Az erkölcsi megújulás az embereken múlik, s számukra azt nem az állam hozhatja el, hanem még a legnagyobb sikerrel a többi ember. Ölbe tett kézzel hiába várunk rá. Nincs szebb feladata a keresztényeknek, mint hogy magukon kezdjék el ezt a megújulást, másrészt pedig, hogy ne tartsák meg maguknak az Örömhírt. Csak ők tudják elmondani másoknak, hogy a boldogsághoz nem a vagyon, hanem a tisztesség vezet. Csak ők tudják felmutatni másoknak a kiegyensúlyozott, a boldog életet. Van-e szebb, jövőt építőbb feladat? Surján László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|