Bronzba öntött bölcső

Látogatóban Zsin Judit szobrásznál

A zongorán két kisplasztika: a Csellista, odébb pedig a Gyíkleső. Az ablakon át a közeli kenyérgyár idült kékre festett fémtornya. Zsin Judit fölhajtja a zongorát, s elindul a kéz, kopognak a hangok, megindul a dallam, a bronzszobrok hullámoznak, s elmaradnak odakint a szigetszentmiklósi kémények

Munka közben...

Zsin Judit békéje - így írt róla és művészetéről Kő Pál szobrász, de korábban erről beszélt egyik kiállítása megnyitóján Mándy Iván is. A kisplasztikák, érmék valóban a megtalált egyensúlyt közvetítik. Csakhogy az út...?

Mesterével, Borsos Miklóssal

A falakon akvarellek. Átmenet a rajz és a festmény között. Az akvarell nagyon jó jegyzet. Megőrzi a színeket. A hangulatot.

- Mihez készülnek ezek a "jegyzetek"?

- Születésükkor még nem tudom: talán egy éremhez, szoborhoz, vagy egyszerűen csak hogy megmaradjon a fejemben.

- Az akvarell nem önálló mű?

- Ha jól sikerül, lehet... A rajz végigkíséri a képzőművész életét.

Zsin Judit ma egykori iskolájában, a Képzőművészeti Szakközépiskolában mintázást tanít. Szobrász szerszámokat mutat: a főiskolán művészképző mesterétől, Borsos Miklóstól kapta őket. Ott fekszenek a kis asztalkán egy közeli földszintes ház előszobájában - ennyi a "műterem" -, mellettük a készülő Szent Mihály mű. Az arkangyal leszáll valahová, amit nagyon kell védeni... és a kolozsvári Szent Mihály-templomot látjuk. Ezt a kisplasztikát - magyarázza Zsin Judit - nem lehetne köztéri méretekre fölnagyítani, mert azok az arányok nem bírnák el a lebegő angyal alakját.

A kisplasztika szabad műfaj - nem függ a megrendeléstől, mint a köztéri szobor.

- Mivel saját indíttatásra mintázom meg, ami megtetszik, tematikája valóban szabad. A megrendelésre készülő műveknél nagyon is kötnek a megrendelő kívánságai. A kisplasztikák egy része lehetne köztéri szobor is, hiszen annak kicsinyített mása, vagy bizonyos kisplasztikák - egyes arányok megváltoztatásával - lehetnének köztéri szobrok is.

- A kisplasztika kicsinyített szobor, vagy lényegében más műfaj?

- Lényegében más. Nem mindegy, hogy óriási, nyitott térben, vagy intim, zárt környezetben helyezünk el egy alkotást. Franciaországban Maillol halála után megpróbálkoztak vele, hogy kisplasztikáit fölnagyítsák, de ez kudarccal járt. Ahhoz tudnám hasonlítani: ha egy köztéri alakot lekicsinyítünk, abból nem kisplasztika, hanem ólomkatona lesz. A kisplasztikában az arányok eltérő voltát jelzi, ha megfigyeljük az ókori, nagyméretű szobrokat: Zeusz keze például, melyben a villámot tartja, sokkal nagyobb a másiknál, ami kicsiben ugyancsak groteszk hatást keltene. A mozdulat ugyanakkor sokkal karakteresebb a kisplasztikánál, széles gesztusokat nem lehet megjeleníteni köztéri szobron.

Legutóbbi kiállítása A transzcendens vonzásában címet viselte. Amikor erről beszélünk, elém kerül a fényképről az arca, amint Borsos Miklóssal közösen nézik éppen elkészült munkáját. A fény ott még mintha inkább kifelé sugározna, a zongoránál az arcon látom, már befelé is. S e kétirányú hatás egyensúlypontján áll az ember... Néhány dallam után megáll a kéz.

Kopognak a hangok, megindul a dallam...

Életem közepe felé tartok, lassan összeáll, amit már életműnek nevezhetek. A transzcendens vonzásában címet nem én találtam ki, de ha ezt közvetíti az életem, annak nagyon örülök.

- A nemzeti kötődés és a vallásos tartalom mindenképpen jellemzi műveit...

- A magyarsághoz való kötődés sokkal inkább jelentkezik azoknál, akik hitükhöz is ragaszkodnak. A kettő együtt jár, ezért nem szeretem, amikor erőltetetten különválasztják. Tájegységen, népcsoporton, népen belül igaz: aki a hitét megőrzi, önazonosságát is sokkal inkább viseli és védi.

A tekintet ismét a Csellistára és a Gyíklesőre esik. A transzcendensről szólni? A leányalak a zenével, mintha hallanánk a húrok zengését, a gyíkleső fiú pedig az oszlop tetején eszünkbe juttathatja Oszlopos Simeont, vagy azt: mire leselkedünk a világban, mit akarunk megpillantani, észrevenni, mi ez a bizonyosságot kereső mohó nézés...?

A művekben azonnal megmutatkozik, ateista vagy istenhívő-e valaki. Korábban az alkotóknál természetes módon jelen volt az istenhit: letagadhatatlan Beethovennél, Bachnál, Arany Jánosnál. A mai kor problémája, hogy az ateizmus feltűnik a művészetben is, s azonnal úgy jelentkezik, hogy az alkotásoknak nincs önmagukon túlmutató mondandója.

Talán azért, tűnődöm, mert az ateista legnagyobb kínja, hogy önmagáig sem jut el..?

- Az igazi műalkotás nemcsak mindenkihez szól, hanem minden korban érvényes. Aligha vonható kétségbe, mennyire időszerű ma is a Tartuffe vagy a III. Richárd. Ha valaki istenhívő, önmagát az egész részének érzi. Ha ateista, megpróbálja leigázni a világot, vagy szerencsétlen benne. Szenved a világban, még akkor is, ha látszólag jobban megy a sora egy istenhívőnél.

Csellista

Átsétálunk az előszoba-műterembe a panelházi lakásból, ahol Judit édesanyjával él. Visszanézek az egyenépítészet kaszárnyájára. Íme a szellem ereje: a lakásban észre sem vettem, hol vagyunk. A szellem föloldja maga körül az embertelenséget, a panelkíméletlenséget is.

A Május című alkotás a munkaállványon, immár bronzba öntve. Judit odalép, a reszelővel hozzányúl az ablakmélyedésben mozduló Rómeó és Júlia jelenethez. Öntés után még hátra van a cizellálás. Vajon a kezével dolgozik, az eszével vagy pedig az érzelmeivel?

- Az első mindig az érzelem. Az alkotás tárgyát, világát, atmoszféráját érzelmileg ragadom meg... s ha nem is állok hozzá azonnal, az érzelmi töltés megmarad, ehhez társul azután az értelmi alkotás... s a kéz...? Ügyetlen ember is képes jó szobrot készíteni.

Május

- A kéz tudását meg lehet tanulni?

- A kéz olyan, mint egy harapófogó vagy egy kalapács. Én nem bűvész vagyok. A kéz szerszám: lehet jobb kalapácsom vagy rosszabb, de ugyanúgy beveri a szöget mindkettő.

- Ismerek olyan képzőművészt, aki ezzel szemben a kezével érez, tapasztal, tájékozódik a világban... az ujjakból indul az alkotás.

- Ha a kezet szemnek tekintjük, annak is nagy jelentősége van. De igazán fontos az ihlet. A Biblia azzal kezdődik, hogy Isten sárból formálta az embert, s a legősibb bölcsőbe helyezte. Van-e még egy olyan mesterség, mely ennyire hasonlít a teremtéshez?

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu