Hívom a családokat

A családreferens püspök programja a családok és a családi életre készülők számára

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok és mindazok, akik családban élnek vagy családot szeretnének alapítani!

Még nincs egy éve, hogy Szent Család vasárnapján felfedezőútra indultunk. Arra vállalkoztunk, hogy az esztendő folyamán családjainkban, családcsoportjainkban felragyogtatjuk az Evangéliumot. Azt tűztük ki célul, hogy életünk egy-egy területén hónapról hónapra felfedezzük kincseinket, ajándékainkat. Szerettük volna tudatosítani, mennyi értéket kaptunk, és arra törekedni, hogy megéljük az Evangéliumot.

Visszajelzéseitek arról tanúskodnak, hogy sokan és sokféle felfedezést tettetek. A levelek sokakhoz eljutottak. Sokan sokszorosították azokat, hogy minél többen olvashassák. Használták működő családcsoportok rendszeres összejöveteleiken, de jó néhány olyan esetről is tudunk, hogy azért jöttek létre új csoportok, hogy a levelek keltette gondolatokat megoszthassák.

Nagyszerű dolog, ha a házaspárok összefognak, és közösen indulnak a szentségi házasság kincseinek felfedezésére, elmélyítésére. Családokkal, csoportokkal beszélgetve gyakran felmerül az a gondolat, hogy szebb lenne most, ha ugyanezekkel az igazságokkal már a házasság előtt is találkozhattunk volna. Figyelnünk kellene az utánunk következő generációra is. Korunkban oly sok zavaros nézet, irányzat kap nyilvánosságot, annyi mindenre aggatnak vonzó jelzőket, hogy nem csoda, ha a fiatal, még házasság előtt álló emberek nem tudják, merre induljanak. Segítsük őket eligazodni az értékek és álértékek zűrzavarában, hogy célként olyan házasság lebegjen a szemük előtt, ahol élik az Evangéliumot!

Az előttünk álló esztendőben ezért nemcsak a családban élőkhöz, hanem a családi életre készülőkhöz is szólok. Tudom és tapasztalom, hogy szíve mélyén minden fiatal vágyik házasságra, boldog, békés családra, ahol megértés és szeretet uralkodik. Ezt a vágyat Isten ültette a szívekbe, nem irthatja ki onnan napjaink lármás család- és életellenes propagandája sem. Mégis sokan kockázatos, bizonytalan kimenetelű vállalkozásnak látják a családalapítást, s ha mégis belevágnak, nem tudják benne érvényre juttatni az igazi értékeket.

Amikor családpasztorációra gondolunk, inkább a házasság utáni állapotokra koncentrálunk. Nagyobbrészt a jegyesoktatás is az esküvő körüli teendőkkel foglalkozik, valamint pótolni igyekszik a hiányos hitbeli ismereteket. Mire azonban sor kerül a fiatal pár jegyesoktatására, ők már megtettek egy utat, részben külön-külön, részben már együtt, többé-kevésbé támogatás, útmutatás nélkül. Csodálkozhatunk-e, ha tévelyegtek, ha hamis vagy tisztázatlan célokat tűztek ki maguk elé, s olyan értékeket kergetnek, amelyek nem adhatják meg számukra a vágyott családi boldogságot?

Az út, amelyen a fiatal a bérmálás szentségétől a házasság szentségéig eljut, kegyelmi időszak. Erre az időszakra esik a fiatalok egymásra találása, a szerelem születése, az élet közös tervezgetése, és főként annak a szeretetkapcsolatnak az előkészítése, amely később a Szentlélek ajándéka által Jézus Krisztus és az egyház kapcsolatának valóságos jelévé válik. Amennyire emberileg érettek a házasságra készülő fiatalok, amennyire egymást megismerték, amennyire jelen van Isten a szerelmükben és életükben, annyira lesznek jó és bő termést hozó talaj, amelyben a szentségi kegyelem csodákat tehet. Ezen az úton az Úr tevékenykedik, és ajándékká formálja a fiatalok szerelmét önmaguk, az egyház és a világ számára.

Kedves családok, kedves házasság előtt álló fiatalok!

2005-ben olyan kincsek, evangéliumi értékek felfedezésére hívlak mindnyájatokat, amelyek nagyon fontosak a boldog, sikeres családi élethez, de a születő házasság számára is. Nagy örömömre szolgálna, ha azok, akik már házasságban élnek, újra felfedeznék ezeket a kincseket, s munkálkodnának azon, hogy az evangéliumi értékek érvényesüljenek családjukban. Ugyanakkor bízom abban, hogy a házasságra készülők fogódzókat kapnak leendő családi életük megalapozásához. Ha a családban beszélgettek leveleimről, akkor a jelen lévő, még nem házas családtagok bekapcsolódva a közös gondolkodásba útmutatást kaphatnak, a családcsoportban viszont tapasztalataitokkal egymást gazdagítva, erősítve segíthetitek elő az életszentség felé haladást.

Kérlek titeket, segítsetek a kincsek felfedezésében azoknak is, akiknek a gondolatvilága látszólag távol áll az Evangéliumtól. Ne felejtsétek, hogy az Örömhír nekik is szól, szívükben pedig ott rejtőznek a vágyak a jóra, a szépre, az igazra és a szentre. Ne hagyjátok magukra azokat se, akiknek a házassága zátonyra futott és életüket újra kell gondolniuk. Keserű tapasztalataik tanulságul szolgálhatnak mindnyájatoknak, kincseitek megosztása viszont átlendítheti őket a holtponton.

Álljon itt tehát új levélsorozatom programja:

Január: Tombol a tél. A hidegben még jobban megértjük: "Nem jó, hogy az ember egyedül van" (Ter 2,18). Csodálatos az, ahogy két ember egymásra talál és egymásé lesz. Az igazi társ több mint haver, több mint partner, több mint cimbora a szórakozáshoz, senki és semmi nem helyettesítheti. Mit is jelent egy életre társul szegődni?

Február: Olvad a hó. A hó olvadása még nem jelenti a nyár beköszöntét. Két ember csírázó vonzalma még nem ok a szerelem beteljesítésére. A házasság szilárd alapja nem a próbaházasság, a mindent előre kipróbálás naivitása. Mindennek megvan a maga ideje. A család, a személy, a nemzet, az egyház jövőjéről van szó.

Március: Rügyeznek a fák. Bízhatunk a természetben, beváltja ígéreteit. A fiatal egyre többször álmodik szerelemről, gondol a házasságra, készül, hogy ajándék legyen valaki számára. Sokuk szívében félelem él annyi sok tönkrement házasság láttán. Látják az ettől szenvedő kortársaikat. Azok, akik meg vannak győződve arról, hogy egymásnak vannak teremtve, bízhatnak egymásban, van jövőjük.

Április: Szeszélyes hónap. Lassan a szerelmes is felfedezi a másik hullámzásait, szeszélyeit. A szerelmes nem akad el a felszíni tulajdonságoknál, léte mélyén ragadja meg a másikat, önmagáért szereti. Ugyanakkor felismeri a maga végességét, szeszélyességét is. Ez növeli az alázatot, látást eredményez. Segíti őt, hogy elfogadja társát testestül-lelkestül, meg tudjon bocsátani, mindennap akarjon jobbá válni.

Május: Nyílnak a virágok - túláradnak az érzelmek. Az embernek nemcsak értelme és szabad akarata, hanem érzelmei is vannak. Két ember között a kapcsolat egyik pillére a mélységeket is érintő párbeszéd, az érzelmek kifejezése és a másik érzelmeinek megértése. Fontos, hogy találjunk időt és alkalmat arra, hogy érzéseinkben is eggyé váljunk. Érzelemvilágunkat a tudatos szeretet kontrollja alá helyezzük.

Június: A zöldár veszélyezteti vetéseinket. Óvakodjunk az "utánam az özönvíz!" szemlélettől, nehogy elvakítson a kollektív önzés! A szerelem vakságba sodorhat bennünket, de látóvá is tehet. A kapcsolatépítés lényeges eleme egymás megismerése. Ha két ember közös jövőt akar, meg kell bizonyosodniuk, mennyire közös az értékrendjük, hitük és világnézetük, mennyire harmonikusak a holnapról alkotott elképzeléseik.

Július: A vakáció hónapja. A nyári szünidő sok-sok ajándékot tartogat számunkra, alkalmat ad arra, hogy megszilárdítsuk egészségünket, mozogjunk, pihenjünk. Szükségünk van a jogos pihenőre, az erőgyűjtésre. Ugyanakkor a külső korlát nélküliség sok-sok baleset forrása lehet országúton, vízen, levegőben egyaránt. Amikor a külső törvények nem védenek bennünket, szükséges, hogy a belső törvényekre építsünk, kapcsolatunkat a rá leselkedő veszélyektől megóvjuk. Az igazán szabad ember a belülről irányított ember.

Augusztus: Nemzeti és egyházi ünnepek találkoznak. Egy párkapcsolat nem csak két ember ügye. Születésünkkel polgárai lettünk országunknak, tagjai nemzetünknek, keresztségünkkel pedig egyházunknak. A szerelmesek hajlamosak a páros önzésre, arra, hogy saját testi-lelki javukon kívül senkivel és semmivel ne törődjenek. A szerelem nem csupán magánügy, mindegyikünk felelős mind a nemzet, mind az ország, mind az egyház javáért. A felelősségteljesen épülő kapcsolat figyel országa és egyháza törvényeire, törekszik megismerni nemzeti szentjeit, hőseit.

Szeptember: Az újrainduló munka és iskola hónapja. Az udvarlási idő sem csupán a gondtalan szórakozás, hétvégi találkozás ideje, a közös élet sem csak ünnepekre, hétvégékre korlátozódik. Fontos megismerni, értékelni egymás munkáját, a munkához való viszonyt a munkahelyi-iskolai környezetben, de otthon is. A munkához szív kell és kitartás. Segítsük egymást, hogy ki-ki a maga képességei szerint gazdagítsa családját és a társadalmat.

Október: A szüret, az újbor hónapja. Szentírási igazság: a bor megvidámítja az ember szívét, de a bor lehet menekülés is a valóságtól. Sokféle ürüggyel lehet távol tartanunk magunkat a lényegestől. Fontos, hogy merjünk szembenézni gyengeségeinkkel. Amikor a könnyebbet választjuk - a mozit, a szórakozást, az érzékiséget - ahelyett, hogy az értékes időt egymás mélyebb megismerésére, a kapcsolat építésére fordítanánk. Tegyük helyükre életünkben a vidámság kellékeit.

November: Az emlékezés hónapja. Tanuljunk elődeinktől. Ilyenkor sokat gondolunk az előttünk járókra, akik közül sokan már a temetőben nyugszanak. Fölelevenítjük házasságukat, a jóból és a rosszból egyaránt tanulhatunk. Törekedjünk megismerni egymás családját - hiszen a magunkkal hozott minták mélyen belénk vésődnek. Egymás múltjának megismerése könnyebbé teszi a kölcsönös elfogadást. Tárgyilagosan nézve a múltat, építsük reálisan a közös jövőt, gyermekeink jövőjét.

December: Karácsony hava. Megszületett a Gyermek, megjelent közöttünk az Élet. Nagy titok az élet, és gyönyörű, szent: Istentől származik, ám az ember közvetítésével árad tovább. Az élet továbbadásánál magasabb rendű kreativitás nincs. Nagylelkű okossággal és bölcsességgel álmodjunk a családról. Csodálatos, hogy két ember szeretetéből születik az új élet, hogy a szülők közreműködésén múlik a jövő generációja. Hálára készteti ez a gyerekeket szüleik, a szülőket pedig Isten iránt.

Ahogy 2004-ben, a választott témákat most sem a liturgikus naptárból vettük, hanem a mindennapi életből, a családi élet eseményeiből indultunk ki. Ezért ezúttal is bátorítunk minden családot, hogy az egyes hónapokhoz kötődő ájtatossági formákat (például a roráték, "Szállást keres a Szent Család", keresztút, litániák, rózsafüzér stb.) továbbra is gyakorolják, és ezeknek erejéből éljék meg mindennapjaikban az Evangéliumot.

Leveleim megjelennek az Új Ember hasábjain minden hónap utolsó vasárnapján (januárban a január 9-i lapszámban), és olvashatók lesznek a Magyar Katolikus Családegyesület honlapján - www.katcsal.hu - is.

Hívom a családokat, hogy a levelekről beszélgetve közösen is éljék meg felelősségüket leányaik és fiaik házasságáért, a jövő családjaiért! Tudatosítsák, milyen kegyelmi ajándékokat kaptak a házasságban. Hívom a családcsoportokat, legyenek egymás támaszai a fiatalok helyes útra segítésében! Beszéljenek nyíltan és bátran gazdagságukról, oszszák meg egymással a kincsek felfedezésének titkait! Hívom a jegyeseket, ismerjék fel egymás iránti felelősségüket a házasság felé vezető úton! Hívom a szerelmeseket, keressék az igazi értékeket egymásban és jövőjükben! Kívánom, hogy az olvasottak nyomán támadt gondolataikat minél többen osszák meg a családban, a közösségekben, baráti és rokoni körben.

A Szent Család, Jézus, Mária és József oltalmába ajánlom a házaspárokat, családjainkat, jegyeseinket és szerelmeseinket.

Bíró László,

az MKPK családreferens püspöke,

a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu