A szent éj csodája

Kármelita kolostor - Magyarszék

"Éjfélre harangoznak. Minden békés, minden csendes a természet közepén. Csak a lelkek édes susogása hallik, mely felszáll egészen az égig. Hirtelen egy ének tör be a világba: ťMegváltó született!Ť"

A Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet gondolatait éljük át karácsony táján a Kármelben. A domb tetején kiemelkedő, erdőkkel övezett kolostort a csend öleli körül. Ez a béke, ez a csend ad egészen különleges színezetet ünneplésünknek, így egészen közel érezzük magunkhoz hitünk egyik legnagyobb misztériumát, melyhez csak a szív csendjében közelíthetünk. "Emmánuel! Velünk az Isten!"

A kolostor előtt elhaladó országútról folyamatosan be-bevillannak az autók reflektorfényei, és hangjuk suhanása közelebb hozza számunkra a világ forgatagát: a kirakatok csillogását, az ünnepeket megelőző lázas készülődést, a reklámok harsogását. Ugyanígy imáinkban is állandóan jelen vannak a tömegben magányosan élők, akik szorongó szívvel készülnek a karácsonyra. Isten elé visszük azokat, akiket még nem járt át az örömhír. Lélekben együtt vagyunk azokkal a gyermekekkel, akik család, szeretet nélkül nőnek fel, vagy az erőszak, a háború, a betegség áldozatai, akiknek nem hoz örömet ez az ünnep. Ők ma - ahogyan Edith Stein írja - "Betlehem és Júda csecsemői, akiket durva hóhérkezek öltek meg: ilyen kíséret állja körül a jászolban fekvő gyermeket... Nehéz és komoly igazság ez, amelyet nem szabad elkendőznünk a jászolban fekvő gyermek költői varázsával."

Ajándék számunkra ez a környezet. Egy éve éppen karácsonyra készült el új kolostorunk. Elevenen él bennünk az emlék, amikor tavaly először térdelhettünk a Kisded mellé az istállóból lett kápolnában, ahol az oltáron mindennap megújul a Szent Éj csodája.

Nagy várakozás után, vígan, szelíd ujjongással ünnepeljük a Megtestesülés misztériumát. Miből fakad számunkra az öröm? Elsősorban talán abból, hogy mindez a liturgiából születik. Hisszük, hogy aki a jelen pillanatot, az egyszerű hétköznapokat igyekszik a maga teljességében átélni, az tud igazán örülni a rendkívüli pillanatoknak - az ünnepeknek. Ebben segít bennünket, és reméljük, rajtunk keresztül másokat is az egyéni ima és az egyház liturgiájába való bekapcsolódás.

Szenteste hajnalán - amikor kint még sötét van - a kármelita kolostor ablakaiban szép sorban világosság gyullad: a Szűzanyát köszöntő közös imára gyülekezünk. Mária szobra előtt meghallgatjuk az elöljáró karácsonyi gondolatait, melyek lelkesítenek, és tovább segítenek bennünket a közös úton Krisztus felé. Majd ünnepélyes körmenetben átvisszük a szobrot a kápolnába. Mindennapi tapasztalatunk - hogy a Szűzanya pártfogása vezeti közösségünket - ilyenkor e jelképes cselekedetben láthatóvá, egészen konkréttá válik. Méltó, hogy a nap kezdetén arra az asszonyra figyeljünk, akiben csak "igen" volt, aki ezért mondhatta el magáról, hogy "boldognak hirdet engem minden nemzedék".

A reggeli zsolozsma után a családokhoz hasonló derűs készülődésben telik a nap. Kezdődik a sütés-főzés, a karácsonyfa-díszítés, az ajándékok csomagolása. Ilyenkor az egyébként csupasz kolostorfolyosók falait is díszruhába öltöztetjük: fenyőágakkal, szalmacsillagokkal dekoráljuk. Minden mozdulatban észrevehetők a testvéri szeretet apró jelei: a szeretet láthatóvá, tapinthatóvá lesz, nemcsak Krisztusban, hanem a mellettem élő emberben is. A délutáni és esti imádságos csend készíti elő lelkünket az ünnepre. Az istendicséret - melyben most a Megtestesülés misztériumáért adunk hálát - a legfőbb örömünk forrása, általa és belőle tudunk közösségben élni. Karácsony vigíliájának legmegrendítőbb pillanata, amikor közösségünk legidősebb tagja magasba emeli, mintegy felmutatja a Kisdedet, a közösség pedig Te Deumot énekel. Ez a gesztus azt fejezi ki, hogy felismerjük és elismerjük a Gyermekben a világ Urát, aki szeretetből egy lett közülünk, de aki mégis legfőképpen az Atyáé.

"Ahhoz, hogy egy egész emberéletet áthasson az isteni Élet, nem elég egy évben egyszer a jászol előtt térdelnünk, s hagynunk, hogy megejtsen a Szent Éj varázsa. Ahhoz egész életünkön át mindennap érintkeznünk kell Istennel, hallgatnunk kell az igéket, melyeket kimondott, s amelyeket átadtak nekünk, és követnünk kell őket." (Edith Stein)

Sarutlan Kármelita Nővérek

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu