Szentírás-magyarázat

Az Úr megjelenése

(Vízkereszt ünnepe - Lk 2,1-12)

"Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe" (Mt 2,1). Bölcsek, vagyis mágusok, akik a csillagokból olvassák ki az istenség akaratát, s akiket a hagyomány később királyoknak ír át (vö. Zsolt 72,10 sk.), népiesen pedig "háromkirályoknak". "Lángos csillag" járását követve kerekednek föl, indulnak el és érkeznek meg a zsidók szent városába. Olyan emberek ők, akiket felismerünk: nem a régmúlt időkben, hanem a jelenben, napnyugaton is, közvetlen közelünkben. Nem vallásosak, még kevésbé hívők a szó hagyományos értelmében, de nyugtalan keresés űzi, s az igazság éhe hajtja őket.

Figyelemre méltó: a csillag Izraelben szem elől tűnik, úgyhogy a mágusoknak Jeruzsálemben érdeklődniük kell: "Hol van a zsidók újszülött királya?" (2,2). De miután meghallgatják az írástudókat és elfogadják eligazító szavukat, újra láthatóvá válik a Jeruzsálemből Betlehembe vivő hat kilométernyi úton, sőt, megáll "a hely fölött, ahol a gyermek volt" (2,9). Az is elgondolkodtató: a bölcsek láttán és kérdésük hallatára "Heródes király és vele egész Jeruzsálem megriadt" (megrémült, megdöbbent; Máté a 14,26-ban ugyanezzel az igével fejezi ki a tanítványok hitetlenségét és félelmét, amelyet a vízen feléjük közeledő Jézus váltott ki belőlük), ahelyett, hogy szívből örvendezett volna. Heródes, a Róma kegyéből uralkodó, törvénytelen, félig pogány és gátlástalan király pedig "összehívta az összes főpapokat és a nép írástudóit" (2,4), hogy tudakozódjék tőlük, hol kell a Messiásnak megszületnie (vö. 2,4). Önkéntelenül is a Zsoltárok könyvének szavai jutnak eszünkbe: "Összegyűlnek a föld királyai (a fejedelmek együtt tanácskoznak) az Úr ellen és felkentje ellen" (2,2).

Látni való: Heródes és a főtanács magatartása, valamint a mágusoké szöges ellentétben áll egymással. A Keletről jött látogatók a természet ismerete révén Betlehemben felfedezik a természet alkotóját, Heródes és vele egész Jeruzsálem viszont az írásokat böngészi, és képtelen megtalálni a gyermeket. Miközben a bölcsek az újszülött király felől érdeklődnek, Heródes és környezete sötét aggodalma már előrevetíti a Jézus jeruzsálemi bevonulásáról tudomást szerző vezetők félelmét.

A főpapok és írástudók jól tudják, hol kell megszületnie a Messiásnak (vö. Mik 5,1), mégsem gondolnak arra, hogy Betlehembe menjenek. Az idegenek viszont kérnek és kapnak, keresnek és találnak, zörgetnek és ajtó nyittatik nekik (vö. Mt 7,8): "Meglátták a gyermeket anyjával, Máriával" (2,11). A pogányság képviselőiként (vö. Iz 60,1-6) leborulnak az újszülött király előtt, és hódolnak neki. S minthogy király elé csak ajándékokkal illő járulni, megnyitják kincsesládáikat: aranyat, tömjént és mirhát adnak neki. A hangsúly kevésbé az ajándékok értékére esik, még csak nem is szimbolikus jelentésükre, hanem magára az ajándékozás tényére. De mivel is ajándékozható meg egy király, aki vízkeresztkor épphogy meglátta a napvilágot, nagypénteken pedig a kereszten függ? Talán azzal, hogy a "legkisebbekhez" (vö. Mt 25,40) fordulunk, akik a leginkább hasonlítanak hozzá.

A Jézussal mint Krisztussal való találkozás után megváltozva (vö. 2,12: "más úton") térünk vissza hétköznapjainkba. A gyermekben a megfeszített szolgát és a feltámadt Urat, az emberben az Istent szemléljük. Mint Isten gyermekei és Jézus Krisztus társörökösei (vö. Ef 3,6) megyünk a "népek" közé (vö. Mt 28,18-20), nemzedékünk szélső határa, életünk pereme felé, s mindeközben az Úr megjelenése, végső epifániája elé (vö. Mt 25,6).

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu