Bella István

Fényhedt karácsony

Karácsony, fényhedt karácsony.

Jobb lenne lenni máshol.

Ott, ahol közel és távol,

Édesanyám, szíved a jászol.

Nem kell még semmit akarnom,

csak kettőnk dobaját hallnom,

magadhoz még úgy szorítasz,

ahogy a fényét a csillag.

Szájam is néma. Pirinkó,

dacoló oá-tilinkó.

Hallgat. Ha rákezdi: sírt ás.

Megszületik, meg, a sírás.

De most még csak Te. És én, én.

Ég árad számban. És fény. Fény.

Én-mosolyogsz. Jövős eleimben

szövi rám szád kicsi ingem.

Karácsony, fényhedt karácsony.

Jobb lenne lenni máshol.

Édesanyám, szíved a jászol.

Édesanyám, szíved a jászol.

Kell, hogy legyen

Kell,

hogy legyen egy szem,

akiben

megláthatom magam.

Kell,

hogy legyen egy kéz,

akivel

ketten vagyok magam.

Kell,

hogy legyen egy száj,

akinek

elmondhatom, vagyok.

Kell,

hogy legyen egy szó,

akiért

Ének, nem én vagyok.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu