Homíliavázlat

"Itt az óra, hogy..."

A napokban boldog karácsonyt kívánunk egymásnak. Igényesebbek kegyelemteljest szeretnének maguknak is, másoknak is. Ahhoz, hogy a boldogság és a kegyelemgazdagság elérkezzék, nekünk is hozzá kell járulnunk.

"Itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból" - figyelmeztet Pál apostol (Róm 13,11). A tanulási időt is el lehet fecsérelni, de hasznosan, üdvösen is fel lehet használni.

Itt az idő, hogy felébredjünk az álomból. Rettenetes béklyók tartanak fogva. Az anyagelvűségnek és a szabadelvű törekvéseknek egyre inkább szenvedjük a keserű gyümölcseit. Óriási kísértés, hogy ebben a légkörben géppé válnak az egyének. Hiszen mindent kiszámítanak, a média által az emberek szájába rágják az előre megfogalmazott gondolatokat, azokat váltig sulykolják, mesterséges szükségleteket teremtenek. Közben olyan információözön lepi el az agyakat, hogy képtelenek eligazodni, önállóan gondolkodni. Meghal az egyéni kezdeményezés. Géppé alacsonyodik az ember.

Milyen lesz az ilyen ember számára a karácsony? Eszményei nincsenek, Jézusról, Istenről csak negatív dolgokat hall. Telve lesz előítéletekkel. A hitet elveszik tőle a felelőtlen, pénzt és karriert hajszoló ideológiák. Élvezeteket kínálnak fel, mint a boldogság egyedüli forrását. Mikor aztán ünnepelni kellene, az ilyen ember idétlenkedik. Hogyan? Először is nem tud méltó módon felöltözni. Külsőségekben kimerül az ünnep, mély tartalmát nem ismeri. Fenyőfát ugyan vásárol. De az csupán fa marad, értelmezés nélkül. A karácsony lényege: Jézusnak, a Megváltónak a születése. Ennek ott semmi jele, ábrázolása nincs. Majd jön a vásárlás kényszerű láza. Sokan loholnak, napokat töltenek el, sok pénzt adnak ki. Bele is fáradnak. Lelkiség sehol. Többen esetleg elmennek az éjféli misére. Nem Jézust ünnepelni, hanem meghallgatni a Stille Nachtot. A múlt évben valaki azt mondta: "Jó elmenni az éjféli misére. Ott lehet sírni, amikor énekelnek."

Majd következik az evés- ivás. Nem egy hitét vesztett, vagy még a hitet meg sem találó ember ezt nevezi a karácsony legnagyobb örömének.

Jézus nélkül karácsonyt ünnepelni árulás, valamiféle értelmetlen hiábavalóság. Kis karcolatomat A kis herceg egyik jelenetének felidézésével fejezem be. Amikor a kis herceg a rókához megy látogatni, az megkéri: amikor majd legközelebb eljössz, jelezd jó előre, hogy ünneplőbe öltöztessem a lelkem.

Jézus egyháza által ismételten üzeni, hogy vendégünk szeretne lenni: lelkünk, családunk és magyar nemzetünk vendége. Hogy ne kelljen szégyenkeznünk sem Jézus, sem az őt hordozók előtt, két jó tanácsra érdemes figyelni.

1. E szent napokban aranyozzuk be környezetünk lelkivilágát azzal, hogy nem idegeskedünk. Nyugodtan, derűsen végezzük többletfeladatainkat... Akkor kialakul bennünk bizonyos lelki elegancia: ünnepélyes finomság. És testvéreink, akikkel Jézus azonosítja magát, bennünk megsejtik a Megváltót.

2. Teremtsünk minél több csendet, tanuljunk meg figyelni, és akkor a Biblia olvasásakor, a gyönyörű karácsonyi szertartásokon észreveszszük Jézus jelenlétét és drága mosolyát.

Aki lelkét ünneplőbe öltözteti, gyönyörű karácsonyt él meg és nyújt ajándékba a vele találkozóknak.

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu