Boldogok, akik ünnepelnek

Nyolc Boldogság Közösség - Homokkomárom

Minden közösség az ünneplés helye. Mi is fontosnak tartjuk, hogy kellő súlyt kapjanak életünkben a jeles napok. Krisztus megtestesülése valamennyi keresztény ünnep forrása. Úgy tapasztaljuk, időre van szükségünk, hogy egy adott misztérium eljusson szívünk mélyére és hatást gyakoroljon az életünkre. Így már maga az advent is a tudatos készülődés ideje. Segítenek ebben az időszak liturgikus szövegei, amelyek igazán mély lelkigyakorlattá alakíthatják ezeket a heteket.

Közösségünknek egyaránt lehetnek tagjai családosok, szerzetesek, papok, egyedülállók. Ez a sokféleség olyan gazdagságot rejt magában, amely hálára indít bennünket Isten és egymás iránt, az ünnepet pedig igazán családiassá teszi. A szeretet hitelességének egyik fokmérője, hogy mennyire konkrét. A szeretet megtestesül. Ezért is szokás nálunk, hogy kihúzzuk egymás nevét advent elején. Ezután imáinkban hordozzuk azt, akit majd karácsonykor meglepünk egy saját kezűleg készített ajándékkal. A fokozódó várakozást derűssé teszik az ajándékkészítéssel együtt járó rejtélyes éjszakai kopácsolások. Alkalom ez arra is, hogy jobban megismerjük egymást, és azt is, aki önmagát adta oda ajándékul és bizonyos értelemben szintén várakozik a "kicsomagolás" pillanatára. Az egymásért való imádság erősíti a köztünk lévő egységet, emlékeztet a mások iránti felelősségre, arra, hogy nem csak magunkért élünk.

Advent második felében nálunk is "szállást keres a Szent Család". A róluk készült ikont mindennap más testvér fogadja be a szobájába, a feldíszített imasarokba. Bár hivatásunk fontos része, hogy házaink egész évben nyitva állnak a vendégek előtt, karácsonykor és annak nyolcadában "szűk családi körben" ünneplünk. Csak egy-két olyan embert fogadunk be ekkor, akinek nincs módja a méltó ünneplésre.

Szenteste az esti dicséret után a kápolnából az ebédlőbe megyünk, ahol a napközben zárt ajtók mögött feldíszített fenyőfa alatt ki-ki meglelheti a saját kis csomagját. A gyertyafényes vacsora végeztével az éjféli szentmisén együtt veszünk részt a plébánia közösségével.

Karácsonyt az egyház nyolc napig ünnepli. Ezeknek a napoknak a liturgikus gazdagsága megengedi, hogy egyre mélyebben megízleljük, mit jelent számunkra ez a titok. A legszükségesebb munkák elvégzése mellett több közös együttlétre is nyílik ilyenkor lehetőségünk (kirándulás a téli természetben, játék, egy-egy jó film megnézése stb.).

A közösség barátai közül többen nálunk töltik szilveszter és újév napját. A hálaadó imádság mellett vidám együttlétek, beszélgetések, vetélkedők színesítik az óév utolsó óráit. Ezen az estén egy kosárkából húzhatunk, amiben minden papíron egy-egy szent neve, egy tőle származó idézet és egy imaszándék olvasható. Ez a szent elkísér minket a következő esztendőben. Mikor véget ér egy év, visszatekintve mindig azt látjuk, milyen sokat segített égi testvérünk, aki odafent bizonyára a mi cédulánkat húzta ki.

Éjfél előtt lemegyünk a kápolnába, és csendes imában töltjük az év utolsó és az új év első félóráját a kitett oltáriszentség előtt. Ez az óra sokunknak ad lehetőséget, hogy Jézus szemével nézzük át az elmúlt időt, valóságos jelenlétére bízva az előttünk állót.

Horváth János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu