Magyar imádságok - görög kódexben

Újabb nyelvemlék a XVI. századból

A szélesebb nyilvánosság nemrég tudhatta meg egyik napilapunkból, hogy Münchenben, a Bajor Állami Könyvtár egy görög nyelvű kódexében magyar nyelvű szövegeket, újabb nyelvemléket találtak. Ennek magyar kutatója, Sarbak Gábor kódexszakértő és a Szent István Társulat elnöke 1999-ben értesült egy amerikai német kutató felfedezéséről és azóta foglalkozik a nyelvemlék feldolgozásával.

Már a XIX. század elején készült jegyzék a müncheni görög kéziratokról, most azonban a kéziratos kódexek részletesebb, tartalmi feldolgozásra kerül sor. A magyar szövegek sokféle összehasonlító munkát, összefüggések feltárását igényelték. Még így sem tudhatjuk biztosan, milyen célból másolták grafingi János testvér (Johannes von Grafing) bencés szerzetes és társai 1495 és 1517 között ebbe a "zsebkódexbe" ezt a görög szöveggyűjteményt, majd takarékosságból az üresen maradt lapokra a magyar és más nyelvű imákat és mintamondatokat. Utazás során volt rá szükség, vagy nyelvtudományi összehasonlításokra, vagy mindkét célból? Tény, hogy a középkori monostorok nemcsak Isten felé voltak nyitottak, hanem a szerzetesek számára lehetővé tették a tudományok világába való felemelkedést is.

A müncheni nyelvemlék - mondja Sarbak Gábor, aki ezen a ponton Haader Lea nyelvtörténeti kutatásaira támaszkodik - megörökítette a XVI. század elején beszélt magyar nyelvet. Az imaszövegek német leírója nyilván részben hangzás után írta a szöveget és jelölte a hangsúlyokat. Alig mutatkoznak különbségek mai beszédünkhöz képest.

A nyelvi példákként alkalmazott imaszövegek azonban más érdekességet is tartalmaznak - folytatja a tudós kutató. Liturgiatörténeti jelentősége is van az "Ave sanctissima" Mária-imának (antifona), mely az egész egyházban 1476-ban bevezetett Szeplőtelen Fogantatás ünnepi liturgiájának része. XVI. századi magyar nyelven (nem tudományos szabályok szerint, hanem a közérthetőség kedvéért mai hangzás szerint írva) így szól: "Idvezlégy szentséges Mária, Istennek anyja, mennyországnak asszonya, Paradicsomnak kapuja és világnak asszonya. Te vagy egy kiváltképpen való tiszta szűz. Te fogadád Jézust bűn nélkül. Te szüléd ez világnak teremtőjét és megváltóját, kiben nem kételkedem. Szabadíts engemet minden gonosztól és imádj én bűnömért."

Az Üdvözlégy akkor még rövidebb volt: "Idvezlégy malaszttal teljes, Úr vagyon teveled, te vagy áldott aszszonyállatok között és áldott te méhednek gyümölcse Jézus Krisztus." (Az állat szó eleinte "létezőt" jelentett, később "élőlényt". A mai értelemben vett állatot "oktalan állatnak" nevezték.)

Sarbak Gábor rámutat: az Úr imádságát mindenkinek tudnia kellett. Ezt és a Hiszekegyet majdnem minden templomban a nép számára a papnak vasárnaponként magyaráznia kellett, ahogyan azt már az első esztergomi zsinat elrendelte. Talán mert mindenki kívülről tudta, a kódexekben nem sokszor írták le: "Mi atyánk, ki vagy menynyekbe, szenteltessék te neved. Legyen te országod. Legyen te akaratod, miképpen mennybe és földön..."

A Boldogságos Szűz hálaénekének, a Magnificatnak hiányos leírása (egy sora kimaradt) arról árulkodik, hogy fejből írták le, hiszen a zsolozsmában mindennap imádkozták. "Felmagasztalja az én lelkem Uramat, és örüle az én lelkem én üdvösségemnek, mert néze az ő leányának alázatosságát..."

János testvér, a XVI. századi bajor bencés szerzetes jóvoltából, Sarbak Gábor és Haader Lea segítségével megsejthetünk valamit Mohács előtti őseink ízes magyar nyelvéből, imádságaiból.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu