Az életre születés mozzanatai

A hitről a "TŰZ" evangelizációk kapcsán

Morgunk mindnyájan, mint a medvék, és mint a galambok, nyögve búgunk: várunk a törvényességre, de nincs, a szabadulásra, de távol van tőlünk. Mert sok a vétkünk színed előtt, jól ismerjük bűneink. (Iz 59,10-12)

Figyelem... kegyelem

Ez a Biblia diagnózisa: nem a sikertelenség vagy mások hibái, hanem a bűneink miatt vagyunk boldogtalanok. Erről egész mélyen a szívünk, a lelkiismeretünk tanúskodik - mondja egy nemrég megtartott "TŰZ" evangelizáción Kunszabó Zoltán, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzeti Szolgáló Bizottságának tagja. Az Istentől való elfordulást, a bűnre való hajlamot Ádám-Évától kezdve, átörökölve halálos betegségként megkapjuk, s magunk nem szabadulhatunk; Isten maga jön segítségül. Fiát küldi, a tiszta Bárány drága vére árán lesz megváltásunk az Életre. Aki hisz Istennek ebben a minden értelmet meghaladó szeretetében, annak új szívet ad: valódi hatalmával, Lelkével betölti, és szelíden kezdi átváltoztatni. A ma jó nap arra, hogy dönts mellette, hogy közelebb kerülj hozzá! Imádkozunk érted, s hisszük, hogy Isten kiárasztja Szentlelkét, megismered Atyád szeretetét, amire egész eddigi létedben vágyakoztál! Mindez jelekben is megmutatkozhat, amelyek nem színházi látványosságok, hanem a szülőszoba, az Életre születés mozzanatai.

A missziós látásmód

Kunszabó Zoltán kérdésünkre az evangelizáció fontosságáról beszélt lapunknak: a 2007-es budapesti városmisszióra készülve rádöbbenünk arra, hogy az evangelizáció nem mellékes ügy, hanem az egyház hivatásához, lényegéhez tartozik. Elvilágiasodott társadalmunkban egyre nagyobb szükség van a helyi misszióra. A II. vatikáni zsinat adta meg az útmutatást ebben, és Szentatyánk tanításaiban is az egyik állandó téma az új evangelizáció, de ezzel még nem itatódott át az egyház. Sokan megelégszünk rendben folydogáló keresztényi létünkkel, vasárnap találkozunk társainkkal a templomban, de nem gondolunk bele abba, hogy mi, a szentségek ajándékával élők csak töredéke vagyunk a társadalomnak. Mi van a többi emberrel, akik hit nélkül, Jézus Krisztus - az Élet forrása - nélkül a lelki halál állapotában vannak?

Két éve Erdő Péter bíboros meghirdette pasztorális tervét, a plébániai missziós hetek indítását, ebben nagy lehetőséget látunk. Ugyanakkor sokan érdekes kulturális és más programokkal is jelentkeztek, néhol bátortalanul és bizonytalanul. Vajon megjelenik-e Krisztus Örömhíre ezekben az eseményekben, vagy csak áttételesen nevezhetők missziós alkalmaknak?

Néhány napos tanításaink alkalmával napközben a környékbeliekkel beszélgetünk az utcán, vagy a plébánián együtt imádkozunk velük. Biztatjuk őket, jöjjenek az esti, templomi zenés előadásra vagy a közösségházi koncert-jellegű Örömhír-hirdetésre. Ilyenkor legtöbbször Csiszér László együttese szolgál. Másnap elmélyülésre lehetőséget adó lelki nap következik, harmadnap pedig hálaadó szentmise, küldetési imával, áldással, agapéval.

Budapesten a Józsefvárosban is sikeresen működünk Bajzáth Ferenc plébános atya lelkes vezetésével. A Rákóczi téren és a Mátyás téren is tartottunk utcai evangelizációt több közösség, köztük az Új Aratás részvételével. A koncert látványossága, hangulata eszköz, hogy megszólítsuk az érdeklődőket, jöjjenek a plébániai klubba. Az Alpha-kurzuson ismerkedhetnek a hittel, amelyben a felnőtt katekumenátus idején lehet majd elmélyülni. Az ünnepek is jó alkalmak a kapcsolatfelvételre: december 5-én hét "Szent Miklós püspök" és segítőik járták a bérházakat, és az ott élők többsége nyitott szívvel fogadta hívásunkat - ők egy hamarosan induló újabb csoportot jelenthetnek.

Nagy lehetőséget látok abban is, hogy meglátogassuk azokat a családokat, akik az elmúlt öt évben keresztelési és házassági szertartások kapcsán már találkoztak az egyházzal. Kicsit nyugatabbra tőlünk már alig, de nálunk ma még éppen működnek a vallási tradíciók, amelyekre építhetünk a misszióban.

Valahol a közelünkben

Becsöngetek, egy mosolygó ember kérdezősködés nélkül fogad: Isten hozott! A teremben terített asztalok... engem is kínálnak; egy kölyökképű ifjú mellé kerülök. Kiderül, hogy Sanyi huszonhat éves, hajléktalan - ki gondolná róla, teljesen normális, tiszta a ruhája. Mióta kijött a börtönből, kerüli régi környezetét, ezért lakik most egy szállón, tizenhat ágyas szobában. Meleg ételt ritkán eszik - öröm nézni, milyen jóízűen falatozik, és később azt is, milyen érdeklődve figyel a tanításra.

A romáknak tartott Alpha-kurzus ötödik hetén a Biblia a téma. Nagy Zsolt, az Új Jeruzsálem közösség tagja beszél: "Ez a könyv mindig vezeti az eladási listát, például Angliában évente 1 250 000 példányban fogy. Vajon miért? Benne a válasz: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való (Mt 3,4). A Szentírásban Isten szól hozzánk, kapcsolatba kerülünk vele. Olyan dolgokat tudunk meg, amiket emberi ésszel nem lehet kitalálni. Ki gondolna a Szentháromságra, ha Jézus maga nem mondta volna?

A Biblia könyveinek szerzői a legkülönbözőbb emberek voltak, orvos, halász, tudós, sátorkészítő, király; egy a közös bennük, hogy Isten Szentlelke járta át őket, ő ihlette, súgta azt, hogy mit írjanak. Mint isteni üzenetek sorát olvashatjuk; s egy folyamatos, egyre mélyebbé váló kapcsolat alakulhat Isten és közötted, ahol ő kezdeményez, óv, megment, gyógyít, bátorít, vezet téged. Szeretetével kezdünk eggyé válni, átváltoztat minket lassan, fokozatosan. Ám erre időt kell szánni, mondjuk naponta tíz perccel hamarabb kelni. Gyertek a Szentírást megismerni, imádjátok a benne lakó kisded Jézust, hogy megszülessen és növekedjen életetekben!"

Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu