|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Homíliavázlat Kinek szól az üzenet? Nehéz elhinni, de megtörtént, hogy amikor egy nyári napon egy népes gyerekseregnek a szülők bejelentették: "Most akkor irány a fagyizó!" - a gyerekek között akadt egy, aki a többiek és a felnőttek elképedésére fancsali képpel kérdezett vissza: "Muszáj?" Vannak élethelyzetek, hírek, amelyek hatása - úgy gondoljuk - nem kétséges. De az emberi sokféleség végeérhetetlen. A szentleckében az efezusi levél összefoglalja a legnagyszerűbb hírt, amelyet el lehet képzelni: minden ember Isten kedves gyermeke és az örök élet várományosa. Ennek a mindenkire érvényes üdvözítő szeretetnek a kinyilvánulását ünnepeljük ma, vízkereszt napján. Ám az evangélium bemutatja azt is, hogy erre a hírre sem válaszol egyformán mindenki - nyilván nem is mindenki egyformán hallja. Heródes, a gátlástalan zsarnok például úgy gondolhatja: neki nincs szüksége semmiféle megváltóra, hiszen bármit elérhet, amire csak kedve támad. S persze még kevésbé van szüksége egy rivális királyra, újszülött trónkövetelőre... Magába zárult emberként csak annyit hall meg az Örömhírből, hogy földi mindenhatóságát veszély fenyegeti. Így hát az ő válasza az, hogy félti magát a Messiástól. A főpapok és írástudók jól ismerik a jövendöléseket, s mint kiderül, helyesen is tudják értelmezni azokat. Készségesen adnak felvilágosítást a születendő királyról az uralkodónak, a bölcseknek - bárkinek, aki kéri. Ám annyira el vannak foglalva saját ügyeikkel, hogy meg sem fordul a fejükben: talán nekik is szólhat a hír. A napkeleti bölcsek érdeklődése, Heródes hirtelen támadt kíváncsisága sem jelent mást számukra, mint gondot: csak baj ne legyen belőle...! Mindent tudnak, s mégis, vagy talán épp ezért: esély sincs arra, hogy az üzenet elérje és megmozdítsa őket. Hanem éppen azok mozdulnak ebben a történetben, akiktől ez a legkevésbé lenne várható. A pogány bölcsek mindent kockára tesznek a hosszú úton, hogy utánajárjanak a hírnek, amit nem is hallottak, csak a jelét látták. S mikor a várt előkelő család helyett egy szegénységben élő ifjú pár egyetlen gyermekére találnak, hitük nem fut zátonyra: készek ilyen körülmények között is hódolni neki. Kétezer év után mi, mai "társörökösök" vajon melyik szereplőhöz hasonlítunk? Hiszen "mindent tudunk" az üdvösségről, s néha nagyon tudjuk félteni is magunkat, javainkat... Megmozdít-e bennünket az Örömhír, s megdicsőítjük-e életünkben a Megváltót, bármilyen körülmények között találkozzunk is vele? Nobilis Márió
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|