Mindenki karácsonyfája

Nem az üzleti haszon gyarapítására szolgáló, már novemberben megjelenő karácsonyfákról lesz most szó, hanem azokról a szeretetből felállított fákról, amelyek az ünnep öröméből és szelleméből juttatnak valamit a nincsteleneknek és otthontalanoknak. A gondolatot Slachta Margit vetette fel és valósította meg a szociális testvérekkel és munkatársaikkal. Slachta Margit egy amerikai körútján látott először mindenki számára felállított karácsonyfát, melynek magyarországi felállítása már körútja előtt megfogalmazódott benne. "Ilyet akartam - írja feljegyzéseiben - annak idején az első kerületben felállítani (1920-22 között a kerület nemzetgyűlési képviselője volt), hogy ne csak az otthonok ünnepeljenek, legyen karácsonyuk az otthontalanoknak is. De eltérítettek tervemtől, mivel szokatlannak találták. Én pedig nem mertem elég erősen akarni, mert nem tudtam, hogy ez a gondolat már megvalósult valahol. Most hát viszek magamnak is ajándékot a mindenki karácsonyfájáról: azt a tanulságot, hogy ha valaki valamit meg akar valósítani, sohase kérdezze, szokatlan-e, volt-e már, hanem csak azt, hogy: jó-e?"

Mivel jónak találta, elhatározta, hogy megvalósítja itthon is. Alapos szervezőmunka előzte meg az eseményt, amely 1927-ben történt. Minden fának volt egy "anyja", aki munkatársakat vett maga mellé - adományokat gyűjtöttek, csomagokat készítettek - és megszervezték az ünnepséget. A Nemzeti Újság tudósítója így ismertette például a kültelki ünnepélyt: "Az Angyalföld legsötétebb részén, a Szent László út egyik üres telkén sok-sok gyermek vette körül a csillogó fát. A díszes fa alól aztán előkerültek az ajándékok, amelyeket a karácsonyfa-anya és munkatársai gyűjtöttek össze. Ezer apró csomag. És amíg a gyertyák szelíden lobogó lángja felmelegítette ezeknek az apró embereknek a szívét, a ragyogó fa fényében megtorpant az utca forgalma a szokatlan látványtól. Munkáskülsejű emberek alázatos lélekkel emelték le kalapjukat ..."

Az utcák karácsonyfájának lelkéről Slachta Margit testvér egyik rádióbeszédében így szólt: "Az utcák karácsonyfáinak alapgondolata ez: mint ahogy a Megváltó mindenkihez, mindenkiért jött, úgy ezek a fák sem zárják ragyogásukat és fényüket védő falak közé, ott állnak mindenki örömére. Szeretettel köszöntenek mindenkit úgy, ahogy az élet, az utca eléjük sodorja őket: szegényen, szenvedőn, gondtelten, közönségesen, rongyosan, bűnösen, cinikusan, lázadón vagy letörten. Amint a Megváltó a legbetegebbekért, a leggyöngébbekért, a legsajnálnivalóbbakért jött elsősorban, úgy ezek a fák is ilyenekért vannak itt."

A 1938-tól - a boldog "visszacsatolás" idején a hazatért városok nevei díszítették az utcai karácsonyfákat. A háború ideje alatt a szeretet találékonysága vándorfákat vitetett Budapest nyomortanyáira, hogy ott hirdessék Krisztus születésének valóságát. 1944-ben a szovjet hadsereg éppen december 24-én kezdte meg a főváros két hónapig tartó ostromát. Ennek ellenére, egy honvédségi teherautóra szerelt "mozgó fa" járta a várost, gramofon zengte rajta a karácsonyi énekeket. Megállt a város forgalmasabb helyein, a szokott ajándékcsomagok helyett karácsonyfagyertyákat osztogattak, akkor az is nagy érték volt. Márai Sándor naplójában így emlékezett vissza erre: "Mikor már besötétedett, el is felejtettük, hogy elsötétítés van, és az égő gyertyájú fával száguldoztunk végig az utcákon, a hidakon. Felettünk pedig keringtek a halált osztó gépmadarak ... mindenki el volt már szánva mindenre. Egy magyar honvéd volt a sofőrünk, aki a végén azt kérte, adjuk a honvédségnek a karácsonyfát, hadd legyen nekik is karácsonyuk ma este, ki tudja, nem az utolsó-e?"

Igen, sokaknak az volt az utolsó. - Eljött a béke. 1947-ig még a Szövetséges Ellenőrző Bizottság segítségével újra kigyulladtak a mindenki karácsonyfáján a gyertyák, majd állami intézkedésre megszűntek.

A rendszerváltás óta a karácsonyfa a vásárlásra, beszerzésre buzdító reklámfogás lett. A vásárlás, az anyagi haszon ünnepévé silányították Krisztus Urunk születésének ünnepét.

Állítsuk helyre magunkban és környezetünkben az ünnep szellemét! Ez az ünnep - mint olvastuk - "a lélek örök értékéről, a lelki újjászületésről, az istengyermekségről, a szeretetről és az örömről" szól, arról az örömről, hogy Isten egészen hasonló lett hozzánk, eljött közénk, hogy bennünket Magához hasonlóvá tegyen.

Mona Ilona

szociális testvér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu