"Csodát csak Isten adhat..."

Szabó Magda írónő gondolatai a karácsonyról

A háború ideje alatt nem volt karácsonyfánk. Nem volt semmink. Egy orosz nőt, Anna Petrovnát szállásolták el hozzánk. Még orosz földön egy német katona behatolt hozzájuk. Gyermekét a szeme előtt verte agyon. Az asszony ezután beállt katonának. Így került hozzánk. A szobámban lakott, ahol volt egy Mária-kép. Emlékszem, ez az orosz anya sokáig állt előtte. Semmit sem szólt. Míg élek, nem felejtem el a tekintetét. Akkor már tudtam, mi a háború. És ma már azt is tudom, hogy a háború borzalmában már nem ember az ember. Már nem ő cselekszik. Az ördög áll mögötte, ő diktál.

Anyám elmondta Anna Petrovna történetét. Neki elég volt, hogy valakire ránézzen, és az azt is elmondta, amit nem követett el. Jablonczay Lenke - az édesanyám - Isten és a nevelés csodája volt. Stilmungusz Mária Margit, tisztelendő főnöknő csinált belőle embert. S én, amikor hivatalos minőségemben meglátogatom a debreceni Szent Anna-templomot, akkor a donátorok helyén ülök a nagy szentkép alatt, és úgy veszek részt a katolikus szertartáson, mintha a sajátom volna.

De karácsonykor egyedül vagyok. A férjem meghalt. És én rajta kívül mást nem akartam. Én nem tudom folytatni a csodát. Csodát csak Isten adhat. Olyan férjem volt, hogy harminchat évet úgy kell megőriznem a múltból, mint harminchat gyöngyszemet. Tisztán. És egy emléket úgy kell ápolni, mintha élne, és nekem is úgy kell élnem. Emberként is, nőként is. Ez ilyen egyszerű.

Szenteste nincsenek vendégeim. Ez az ünnep az enyém, a halottaimé és a Jóistené. Állok, mint ahogyan édesapám állt egykor, kezében a Bibliával. Elolvasom Krisztus születését, és eléneklem az ilyenkor szokásos dalokat. Az ajándékokat nem nézem meg, odateszem az asztalra. Közben égnek a gyertyák és érkeznek sorra a halottaim.

Visszatérnek a szívembe a gyermekkori karácsonyok, a fiatal lány és a fiatalasszony karácsonyai. Minden halott, akiket szerettem és akiknek hálával tartozom ezekért a karácsonyokért. Én mást nem tudok a halottaknak adni. Elkészítem a sírt, ahogy illik. Ez olyan vidéki bennem. Hogy meg ne szóljanak. Nem szólnának meg az én halottaim. Anyám azt mondaná: megfázol kislányom, nagyon hideg van. Nem szeretem, ha ilyen sötétben egyedül jársz. Apám azt mondaná: gondolod, e nélkül nem hiszem el, hogy szeretsz? A kisvárosi ember más. Debrecen, hiába nagyváros, mégsem főváros. És én tartom a régi szokást... Végül megnézem, mit kaptam a szeretteimtől. Ekkor már saját ajándékaimat odaadtam. Megköszönöm a Jóistennek, hogy megint megértem egy karácsonyt. És elszámolok. Mert nem tudom, itt leszek-e jövőre. És kérem az Urat, bocsássa meg nekem, amit véteni fogok. Nem tudom, mit rontok el, miben fogok hibázni. Hosszú egy esztendő. És tudom jól, nagyon-nagy indulatot adott a Teremtő nekem. Azért adta, hogy regényeimben jól ábrázoljak. Ezért kérem Őt, bocsássa meg nekem mindezt előre. És majd találkozom vele, amikor megyek a templomba.

Az újév is nagyon csendes. Nálunk, reformátusoknál az újév előtti nap bűnbánati nap. Számba veszem, hogy mit vétettem. Újév első napján úrvacsorát veszek. Visszanézek az elmúlt esztendőre, bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam. A szilveszter éjszaka az valaminek a záró szakasza. Az újév nálunk, a családban is mindig csendes volt. Apám azt mondta: Dáridóval nem végzünk, pohárral a kezünkben nem kezdünk esztendőt. Miközben kint harsog a világ, én számadást készítek. Másnap elmegyek a templomba. Emlékezem, és megvallom a bűneimet. Sosem szégyelltem megvallani, ha vétettem. Nem szeretek én terhekkel járni. És a terheket Isten leveszi rólam. Hazafelé már olyan vagyok, mint egy pillangó, akkor még a hóban is táncolni tudnék, akkor könnyű minden.

A férjem angyalt látott, mielőtt meghalt. Ezt mondta: Olyan különös volt, az ajtó mellett, ott állt az ágynál. Komoly volt, és szépen nézett rám. Kérdeztem: mit akart tőled? Így válaszolt: Mintha szólt volna, hogy mehetek, hogy nem kell tovább szenvednem.

Az Úr angyalt küld mellénk. Hogyan is lehetnénk meg Isten segítő kegyelme nélkül?

Lejegyezte: Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu