 |
 |
 |
 |
2004.12.26
|
Megszületett!
Örvendezzünk! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Ő szegénnyé lett, hogy mi gazdagodjunk... Ciszterci monostor - Kismaros
A Börzsöny lankás domboldalán, Kismaros község fölött egy mai, ám ősi hagyományt őrző és élő női ciszterci monostor áll. Az advent várakozó heteiben a szerzetesek a koszorú gyertyáinak egyre növekvő fényében, hajnali énekeikkel várják, kérik, hívják: Rorate, caeli desuper... A négy adventi vasárnap, a koszorú négy gyertyája emlékeztet arra, hogy az emberiség több ezer éven át várta a Megváltó eljövetelét. Ez a várakozás napjainkban átfogja a múltat, a jelent és a jövőt: felidézzük Krisztus Urunk test szerinti születését Betlehemben, kérjük, erősítse meg jelenlétét lelkünkben a kegyelem és a szentségek által, és várjuk eljövetelét életünk végén - és majd az idők végén, amikor hatalommal és dicsőséggel érkezik. A monostor temploma minduntalan visszhangozza a kérést, az egyház adventi hívó szavát: Veni, Domine Jesu; Jöjj el, Uram, Jézus! Ahogy a napok egyre rövidülnek, a sötétség egyre korábban áll be, karácsony fényei mindjobban előrevetítődnek. Az ünnep közeledtét először a község gyermekei adják tudtára a várakozó szerzeteseknek. A december 24-ét megelőző délután nagyobb testvérekkel és szülőkkel együtt kicsi gyerekek örömteli betlehemes játéka mondja el azt, amit a Gyermek titkáról a bizalommal teli gyermeki szív felfogni és elmondani képes. A karácsony ünnepélyes hírüladásának szavai az ünnep vigíliáján, 24-én délután hangzanak el a monostor templomában. Az oltáron a lebontott adventi koszorú négy gyertyája ég csak, s így a templom titokzatos homálya teljes belső elcsendesedésre, magunkba szállásra és szemlélődésre int. Az évszázadok hűséges imádkozása itt és most is jelen van. Felhangzik a ciszterci nagy család szokása szerint a Martyrologium: "... Hosszú századokkal a világ teremtése után, ... Hosszú századok múltán... Amikor Isten türelmének utolsó századai is beteltek, és elérkezett az idők teljessége, Jézus Krisztus, az Örök Isten, az Örök Atya Fia emberré lett, megszületett a judeai Betlehemben...". Ezeknél a mondatoknál a nővérek néhány pillanatra arcra borulnak. "Ő szegénnyé lett - bár gazdag volt -, hogy szegénysége által meggazdagodjunk" (2Kor 8,9). Olyan csendes imádás ez, melyben a szív hallása és látása nyílik ki. "Emmánuel", "velünk az Isten", Akitől a tér-idő korlát nem választ el minket. Gyermeki lett az Isten, oly közelivé lett számunkra, hogy bátran "Te"-nek szólíthatjuk. Isten "fegyvertelenül" érkezik, gyermekként jön közénk. Ugyanakkor a legfőbb méltóságot viseli: ő a Fiú, Isten Fia. Az isteni méltóságot egy olyan szó jelöli, melyet Jézus mint örök gyermek igazol. Gyermek volta egyedülálló módon felel meg istenségének, mely a "Fiú" istensége. Gyermeksége ezért útmutatás arra, miként juthatunk el Istenhez, hogyan válhatunk istenivé. Színes gyertyákat gyújtunk ezután az olvasóállvány elé készített kis betlehemben. Szívünkben mélyül az öröm, mert a Megtestesülés szent titkát csodálhatjuk, imádhatjuk. SzentElréd, egy XII. századi ciszterci apát így foglalta szavakba az emberré lett Isten iránti hódolatát: "...velünk az Isten emberi természetünkben, velünk kegyelmével. Velünk van gyengeségünkben, velünk van könyörületességével. Velünk szeretetével, velünk jóságával, velünk van szerető és együtt érző Szívével... Velünk az Isten..., hogy mi megváltozva Istenhez jöjjünk és benne legyünk." Az elcsendesedés, a Nagynak, a Végtelennek, az Örökkévalónak megsejtése, imádása - ez az első élmény az egyre nagyobb fénnyel ragyogó Betlehem előtt. Szép álom, gyorsan tovatűnő, kötelezettség nélküli és ezért erőtlen érzés maradna csak, ha nem volnánk készek a következő lépésre: a hit igenjének kimondására. Így válik egy további tény is nyilvánvalóvá: a betlehemi barlang nem üres. Igazi kincse az éjféli misében szívünkbe fogadott Isten. Ebben történik meg az átmenet a valóságba: ma megszületett nékünk a Megváltó. A hajnali zsolozsma ujjongó dallamán felcsendülő olvasmány a karácsony örömét hirdeti életünk minden napjára: "Ismerd fel, ó keresztény, nagy méltóságodat! Az isteni természet részesévé lettél..." (Nagy Szent Leó pápa beszédeiből). "Ő szegénnyé lett - bár gazdag volt -, hogy szegénysége által meggazdagodjunk..." Horváth Olga
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
