Liturgia

Az Evangélium hírnökei: a harangok

Vízkereszt ünnepének miséjében két alkalommal is elhangzik, hogy a betlehemi csillag fényességével vezette az Isten a népeket, és kinyilatkoztatta nekik egyszülött Fiát. Az áldozás utáni könyörgésben kérjük, mennyei fényességével járjon előttünk Istenünk, hogy megismerjük Urunk titkát. A fény, a ragyogás mindenképpen felhívó jel, amely sajátosan Istenre utal. De ez csak az egyik a számos fontos jel között. Minden, ami érzékszerveinken keresztül figyelmeztet, felhív, fontos szerepet játszik emberi és vallási életünkben. Így sokat jelent többek között a forgalmas utakon a rosszul látók számára a közlekedési lámpáknál a hangjelzés. És még lehetne sorolni a számos példát.

A keresztény közösségek életében ilyen figyelmeztető, felhívó szerepet játszik mind a mai napig a csengő, illetve a harang. Története a kolostorok életébe nyúlik vissza. Csengő, majd kisebb harang jelezte a közösség tagjai számára a közös imádság kezdetét. Írországi adatok arról adnak hírt, hogy a VI. században csengők szavával hívták össze a népet az istentiszteletre. Fokozatosan egyre inkább elterjedt a harangok használata, és a VIII. századtól már a templomok felszereléséhez tartozott. Gyors elterjedésében jelentős szerepet játszottak a vándorprédikátorok, akik így könnyen össze tudták hívni a népet. A IX-XII. század folyamán kialakult a harangöntés művészete, és a mesterek szerte a világon egészen csodálatos alkotásokat készítenek a különböző igények szerint - mind a mai napig. VI. Pál pápa 1969-ben egy beszédében kiemelte, hogy a harangok jelentősége az, hogy Isten világát közvetítik az emberek számára érzékelhető módon, csodálatos zengésük által. Képesek arra, hogy az emberi világot felemeljék Istenhez, az ő országa és az élet misztériumához. Egy másik alkalommal pedig arra utalt, hogy a harang a hit szolgálatát végzi, amikor hangjával szinte felszólít a megtisztulásra.

Tudjuk, hogy amikor egy-egy templomban több harang van, azokat megfelelően öszszehangolják. Így soha nem érzünk disszonanciát, hangzásuk nyugodtságot és biztonságot sugároz. Az Evangélium hirdetésének sokféle módja van. Ezek egyike a harang csengő-bongó hangja is, amely - a harangokon található felirat szerint - hívja az élőket, ékesíti az ünnepeket, siratja a halottakat és megtöri a villámok erejét.

A harangokat mindig ünnepélyes megáldásban részesítették. A mai áldás szertartása néhány új gondolatot is megfogalmaz az imádságokban. A harang szavával megszólít minket, mint egyetlen család gyermekeit, ugyanakkor kinyilvánítja Krisztussal való egységünket is. Korunkban talán az egyik legfontosabb az egység, a Krisztushoz tartozás és annak hirdetése. A napkeleti bölcseket a csillag hívta, a mi útjelzőnk pedig a harang hívó szava.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu