Liturgia

Idegenek a jászol körül

A fagyos és sötét télidő mélypontjának bensőséges és érzelmes karácsonyi liturgiáiban az egyház évszázadok óta nem tud betelni az isteni Világosság megtestesülésének örömhírével. Karácsony ünnepe és főleg éjféli miséink nemcsak nekünk jelentenek sokat, de évről évre azokat is nagy számban megszólítják, akiknek egyházunk rendtartása és az evangélium értékrendje hovatovább hosszú ideje a látókörükön kívül esik.

A papság nagy részének évről évre nem kis szorongást jelent az éjféli misék várható közönségére gondolni. Volt idő, amikor bosszantott, hogy a kívülről jövő, a közösségünktől távol élő emberek tömegei éppen a liturgikus életünk középpontját alkotó ünnepeinket fenyegetik egy kívülálló kíváncsiságával bámészkodó jelenlétükkel.

A liturgia egyik legalapvetőbb szent jele az Isten által összehívott és Isten színe elé járuló gyülekezet, és joggal érezhetjük úgy, hogy az ilyenkor beáramló tömeg idegen testként rombolja az ünneplés bensőséges áhítatát. A hívők közül sokan leszoktak már a sok helyütt pálinkától és töltött káposztától szagló éjféli miséken való részvételtől.

Mit csináljunk hát? Zárjuk be templomaink ajtaját előttük, vagy nem marad más, mint a kényszerű megalkuvás? Bosszankodjunk és hordjuk le őket dörgedelmes vagy finoman célozgató beszédekben?

Tudjuk, hogy a születés örömhírét először meghalló pásztorok és a napkeletről érkező mágusok nem tartoztak a mai értelemben vett tipikus vallásgyakorlók közé. Éppen emiatt figyelemre méltó döntése az isteni akaratnak, hogy az angyali örömhírhirdetés náluk talált először halló fülekre. Azok az egyszerű pásztorok és pogánymód vallásos tudósok minden bizonnyal ugyanazon az idegenséggel mozogtak a jászolban fekvő Istenfiú láttán, mint a fentebb említett közönség templomainkban.

Ha igaz az, hogy a liturgikus ünneplés Isten népének közös cselekvése, miért ne tehetnénk meg ilyenkor mi, akik otthonosan eligazodunk az Isten házában és a liturgia rendtartásában, hogy törődő figyelmességgel készülünk fel a közösségi élettől elszakadt testvéreink el- és befogadására ezekben a napokban? Ha úgy gondoljuk, hogy nem felesleges luxus ez az igyekezet, és ezért minden tőlünk telhetőt mindnyájan meg is teszünk, karácsonyt ünneplő egyházközségünk egy bűntől sebzett világ sötétjében az isteni irgalom és az üdvösségre hívó Szó szakramentális jelévé válhat.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu