A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig

"Éreztem, hogy egy szörny markába kerültem, amely személytelenül gyűlöl, azért, mert magyar vagyok, mert keresztény vagyok, mert pap vagyok, mert egy másik világot hordok magamban, egy világot, amely az istenhiten és az emberszereteten épül fel." A "szörny" már 1944-45-ben kinyújtotta markát Harangozó Ferenc, csendlaki plébános, és mindazon értékek felé, amelyeket ő képviselt. "A csendlaki parókia volt az utolsó magyar sziget a közelgő orosz és tito-partizán áradatban" - írja visszaemlékezésében. Csendlak, a Muravidék magyar-vend-szlovén, ma Szlovéniában fekvő faluja volt Harangozó Ferenc első plébánosi állomáshelye. A háború szörnyűségei közepette, amikor szinte minden oldalon követtek el igazságtalanságot és oktalan gyilkosságot, hűségével, emberszeretetével még ki tudta vívni szlovének és magyarok, oroszok és partizánok tiszteletét. Az itthoni kommunisták gyűlöletével szemben azonban mindez hatástalan maradt, 1948-ban, Szombathelyen, a nyílt utcán elrabolták. Katonapolitikai Osztály, Andrássy út 60. (a Terror Háza), veretés, éheztetés. Aztán az oroszok, előbb Neunkirchen, majd Lemberg, végül Szibéria, a Gulag.

Harangozó Ferenc kálváriáját (1956-os hazatértéig, majd Nyugatra meneküléséig) Hetényi Varga Károly interjúi és a mindvégig kitartó hős pap saját visszaemlékezései alapján Gyürki László és munkatársai szerkesztették kötetbe (Harangozó Ferenc: A csendlaki plébániától a szibériai hómezőkig - Körmend, 2001). A mű nemcsak egy papi sors hiteles dokumentuma, nemcsak megdöbbentő és izgalmas olvasmány, de fontos adalék a kor történetéhez is.

Sz. J.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu