Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek

Húsvét - a remény ünnepe

Húsvétkor a keresztények azt ünneplik, hogy a Názáreti Jézus, aki meghalt a kereszten, harmadnapon feltámadt a halottak közül. Az apostolok ezt az eseményt hirdették, tanításuk erre a húsvéti tényre épült fel. Az esemény hirdetésével együtt kiemelték, hogy a feltámadás húsvéti ténye felismerhetővé tette a Názáreti Jézus személyének mélységét: ő a megígért Messiás, a Megváltó, az Isten Fia. Ezzel együtt hirdették Jézus feltámadásának a jelentését is az emberek számára: mindaz, aki benne hisz, elnyeri bűnei bocsánatát, részesül az üdvösség ajándékában, osztályrésze lesz a feltámadás új és örök élete.

Az apostolok nagy erővel tanúsították Jézus feltámadását, amint olvassuk a Szentírásban (ApCsel 4, 33). A környezet ellenkező hatása ellenére is rendkívüli módon gyarapodott a hívek száma, akik tanúságot tettek Jézus feltámadásának erejéről - az életükkel, és ha kellett, életük feláldozásával. Tették ezt annak a reménynek a fényében, amely szívükben élt, és amelynek az alapja Jézus feltámadása volt. A húsvéti esemény, amely kétezer éven keresztül éltette Krisztus tanítványait és hozott értékes gyümölcsöt az egyház és az embertársak számára, mai világunkba is ugyanazt a reményt és erőt sugározza.

A Feltámadott megmutatja sebeit - középkori freiburgi evangéliumoskönyvből

Jézus feltámadása remény az emberi élet értelmezésében. Jézus feltámadásának a fényében értjük meg, hogy létünk nem korlátozódik csak a földi életre, a földi kívánságok teljesítésére, hanem a feltámadás örök élete felé tart. Nyíltan hirdette Szent Pál, hogy e nélkül a remény nélkül csak a földi kívánságok teljesítése lesz életünk célja: "Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, mert holnap meghalunk." (1Kor 15, 33) Ezért a keresztény hit túlmutat a földi örömök keresésén; megnyílnak előtte a lelki értékek, a személyi értékek, az erkölcsi értékek, amelyek meghaladják a mulandó életet, amelyek széppé és értékessé teszik a személyiséget, és amelyek megmaradnak az örök életre.

Jézus feltámadása remény a földi élet küzdelmeiben. A húsvéti eseményből erő sugárzik, amely biztosítja, hogy minden kísértés és ellenkező emberi hatások között is az igazi lelki értékeket keressük. Fájóan tapasztaljuk az egyéni életben, a közösségi életben, a történelemben a jó és a rossz küzdelmét, a rossz látszólagos diadalát. Folytonos a kísértés az önzésre, a mások feletti hatalom megszerzésére, az anyagi javak minél bőségesebb biztosítására, az egyének vagy csoportok érdekeinek a kivívására, adott esetben igaztalan eszközökkel, hazugságokkal, sőt erőszakkal is. A kereszténységnek egészen más a szellemisége. Jézus feltámadásának az eseménye és az örök élet reménye nagy lelkierőt nyújtott a keresztényeknek a rossz kísértéseinek a leküzdésére. Húsvét ugyanakkor minden fájdalmas tapasztalat ellenére azt a reményt nyújtja, hogy a rossz leküzdése lehetséges, és ez a küzdelem az erkölcsi jó megőrzésére eredményezi a személyiség igazi belső értékét; továbbá biztosít, hogy minden látszat ellenére a rosszal szemben a jó elnyeri a maga diadalát. Húsvét ünnepe folytonosan felhívja a figyelmet a Szentírás mély értelmű tanítására: "Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval." (Róm 12, 21) A történelem folyamán ez a lelkiség erősítette a keresztény közösséget a kísértések és a próbatétek idején; ennek a lelkiségnek környezetformáló és társadalomformáló ereje volt.

Jézus feltámadása remény a közösségi élet szolgálatában. A kereszténység kétezer éves története lelkierőt, lelki tisztaságot, nemes életvitelt, kultúrát tudott teremteni. Húsvét ünnepének a lelki tartalma és ereje átjárta Európának, benne hazánknak a kultúráját. Olyan szellemiséget hozott létre, amely - sok hiba és eltévelyedés ellenére is - adott a közösségnek erőt, emberi magatartást az alkotás idejében éppen úgy, mint a történelmi viszontagságok között. Ma, amikor egyesek a világnézeti semlegesség, az értéksemlegesség igénytelenségét és jellegtelenségét hirdetik és tartják követendőnek, nem tagadjuk, és nem szégyelljük a múltunknak ezt az értékes örökségét, amely a bensőséges keresztény életből fakadt. Kívánatos, hogy amikor az Európai Unió közössége felé tartunk, az egész földrész emlékezzék azokra az ősi gyökerekre, amelyek egykor erőssé és értékessé tették történelmi múltját.

Korunk nagyon rászorul a Jézus feltámadásából fakadó reményre, egyházunk egyetemes összejövetelei folytonosan kiemelik a remény szükségességét. A Szentatya kezdeményezésére előkészületben van a Közép-európai Napok megtartása. Ennek alapgondolata: "Krisztus Európa reménye". Mai szekularizálódott világunk Európában is másfelé irányítja sokak tekintetét. A keresztények sajátos küldetése, hogy hűséges tanúságtételükkel sugározzák környezetüknek Jézus feltámadásának a reményét és erejét. Így adják tovább a Jézus feltámadásából fakadó reményt kortársaik számára, formálva az európai társadalmat és az európai jövőt.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu