|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Jegyzetek a liturgiáról Egy húsvéti könyörgés A Római Misekönyv a következő felajánlási könyörgést írta elő húsvét napjára: "Fogadd el, kérünk, Urunk, néped könyörgéseit, melyeket az áldozati adományokkal együtt hoz eléd, hogy miután ezek a húsvéti misztérium részévé váltak, a te működésed folytán legyenek az örök életre szóló orvosságul." A könyörgés kulcsszavai ezek: paschalibus initiata mysteriis. A szentmise a húsvéti misztériummal vette kezdetét, és az oltárra tett adományok azáltal válnak értékessé, hogy a húsvéti misztérium részévé válnak. Mik tehát? Áldozati adományok. Ezek a földi tárgyak - "a föld termése és az emberi munka gyümölcse" - magukban nem nevezhetők áldozatnak, de a húsvéti misztérium magába olvasztja őket, hogy rajtuk keresztül fejtse ki hatását. A szentmise a húsvéti misztérium jelenné válása, mely nem tud végbemenni a szentség "színei", a kenyér és a bor nélkül. A kenyéren és a boron keresztül viszont mi magunk is, akik ezt az oltárra tesszük, a húsvéti misztérium részesévé leszünk. A húsvéti misztérium, mint a megváltás maga is, közreműködésünk nélkül, egyedül Krisztus üdvözítő művével valósult és valósul meg. Ámde annak szentségi megjelenülésekor a teológia mindig is különbséget tett "res" és "sacramentum" között. Egyik oldalon áll a kegyelmi eszköz, mely a maga erejéből (ex opere operato) hat. Másik oldalon állnak azonban a befogadók, akikben a befogadás milyensége szerint különbözik a szentség hatása. Az egyház, amikor az oltárra teszi e tárgyakat, hogy azok a húsvéti misztérium részévé váljanak, melléjük teszi könyörgéseit. Azt kéri, hogy híveiben ez a szentség hatékony legyen. Amint ők maguk is a keresztségben a húsvéti misztérium részesei lettek, de a keresztség hatásait egy életen át meg kell őrizniük és ki kell teljesíteniük magukban ahhoz, hogy az üdvösséget véglegesen elnyerjék, úgy a kenyérben és borban nekik juttatott orvosságnak ki kell fejtenie hatásait ahhoz, hogy az örök életre vezesse őket. A megváltás ugyanis eltörölte az ősbűnt, de nem törölte el annak nyomait. Orvosságra van szükségünk, méghozzá napról napra. A földi élet minden orvoslás ellenére a halálhoz közeledik. De kegyelmi életünk végpontján az élet teljessége vár reánk. Hogy az élet teljességét az örökkévalóságban elnyerjük, a húsvéti misztérum szent tárgyainak, szentségeinek "orvosságát" kell vennünk ismét és ismét, s kérnünk az egyházzal együtt, hogy ez az orvosság, megvédve a haláltól, az élet teljességére vigyen minket. Így olvassuk most el újra a könyörgést: "Fogadd el, kérünk, Urunk, néped könyörgéseit, melyeket az áldozati adományokkal együtt hoz eléd, hogy miután a húsvéti misztérium részévé váltak, a te működésed folytán legyenek az örök életre szóló orvosságul." Dobszay László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|