"Varázslatok" a templomban

Lajosmizse kis település. Ennek a ténynek mindenképpen jó oldala, hogy az emberek errefelé ismerik egymást, összetartóak. Igaz ez a plébánosra, Süveges Istvánra is, akit a helybéliek a barátságos tisztelet hangján csak Süvi atyának szólítanak. Ő nemcsak az irigylésre méltó számítógépes nyilvántartásából tud a hívekről - személyesen is ismeri őket.

"Süvi" atya, azaz Süveges István lajosmizsei plébános

Körbejárok, mint a vetésforgó - mondja a plébános. 1974-es szentelése után Felsőgödön, majd Lajosmizsén volt káplán, utána plébános lett Dömsödön, Felsőgödön, végül 1994-ben Lajosmizsén.

Hajdanában Jászberény mellett terült el Bene-, Lajos- és Mizsepuszta, ahol a jászok legeltették nyájaikat. Télire hazatértek, aztán idővel megtelepedtek a pusztákon. Így jött létre Jászlajosmizse nagyközség, amelynek nevéből már néhány esztendővel később elhagyták az első szótagot, jóllehet a lakosságnak csaknem nyolcvan százaléka ma is jász származású, Berényből való. Süveges atya szeretné visszaállítani az ősi gyökerekre, hagyományokra utaló jelzőt. Ez vezérelte akkor is, amikor kijárta, hogy a Vendel utcából ismét Szent Vendel utca legyen, hiszen ez a szent a pásztorok védelmezője, márpedig a jászok közt hagyományos volt az a mesterség, amelyre az errefelé gyakori Kisjuhász családnév is utal.

Az egyházmegye legnagyobb temploma

A jászok katolikusok: a keresztény hittel a berényi minoriták ismertették meg őket. Süveges atya arról mesél, hogy náluk - hiszen ő is jász - "alapelv", hogy ha templomot építenek, akkor az lesz a környéken a legnagyobb. A lajosmizsei istenháza valóban az egyházmegye legnagyobb temploma: míg nem volt szembeoltár, akár hétezren is elférhettek itt. Az épületet igen rossz állapotban örökölte Süveges atya. A kommunizmus idején nemigen volt lehetőség a karbantartásra. (Elődjének, Asztalos Józsefnekezzel együtt is sikerült új plébániaépületet emelnie, valamint rendbe hoznia a templomkertet.) Hat évvel ezelőtt megkezdték a felújítási munkálatokat. Jellemző a jászokra, hogy nagyon szeretik és megbecsülik mindazt, ami az övék, ami az ő kezük munkáját dicséri. Ez abból is kiderül, hogy a renoválást, amely kívül és belül a templom minden részletére kiterjedt, kizárólag a lajosmizsei hívek támogatásából végezték el.

A plébános atya elmondja, hogy itt nem csökkent a hívek száma. A nagyobb ünnepeken több mint négyezren gyűlnek össze a helybéliek, és csaknem kétezer-ötszáz azok száma, akik rendszeresen járnak templomba. Közöttük vannak olyan családtagok, akik a tanyákról csak felváltva tudnak bejárni.

Káplánja nincs, ez nehéz helyzetet teremt, hiszen korábban ketten is voltak a plébános mellett. A nemrégiben még Lajosmizséhez tartozó Ladánybenére mostanra került már lelkipásztor, az erdélyi Kiss Vilmos atya.

Megbecsülik azt, ami az övék...

Süveges atya viszont megelégedéssel szól a világi segítőkről, akikre bizton számíthat a lelkipásztori tevékenység során. Egy diakónusszentelés előtt álló papnövendéket is kapott maga mellé, aki tanulmányai mellett szintén részt vesz a munkában.

Szép számmal járnak az ifjabb korosztály képviselői is Lajosmizsén a hittanórákra, ministrálni, vagy éppen az Életfa Kulturális Egyesületbe, amelynek Süvi atya az elnöke. Él a színjátszó kör hagyománya is, amely már Asztalos József idején is működött. Süveges atya szerint az itteni fiataloknak nincs idejük elkallódni, mert a mezőgazdasági munkákba már korán "befogják" őket szüleik. A kommunizmus idején itt nem "járt sikerrel" a téeszesítés. Voltak ugyan téeszek, de az emberek nagy részének szakszövetkezetként megmaradt a földje, ahol kertészkedtek. Errefelé a gyümölcstermesztésre van lehetőség, mivel ez az ország csapadékban egyik legszárazabb vidéke.

Az 1896-os millennium idején emelt eklektikus stílusú lajosmizsei templom nemcsak az egyházmegye legnagyobb, de minden bizonnyal az egyik legérdekesebb temploma is. Süveges István atya saját bevallása szerint már papnövendék kora óta lelkes ismerője és támogatója a műszaki fejlesztéseknek. Ez már többször is "kiviláglott" papi működése során. Ahol csak megfordult, ott rendbejöttek az "elektromos és elektronikus viszonyok". Aki belép a lajosmizsei templomba, a technika és a lelkipásztori munka találkozásának számos jelét láthatja. Sőt, ehhez be sem kell lépnie, hiszen már a falakon kívül is látni-hallani lehet például a biztonsági berendezések működését, vagy a homlokzaton elhelyezett harangjátékot. Odabent aztán bármerre fordul a betérő, mindenütt meglepetések érik. Süveges atya kalauzol minket: kis távvezérlővel irányítja a gazdagon elhelyezett világítást, amely arra hivatott, hogy az oltárképek és a szobrok színei igazán érvényesüljenek. A főoltár képeit, illetve a nagyböjtben eléjük kerülő lila színű leplet szintén motor hozza mozgásba. A vetítést számítógép vezérli, és távirányítással működtethető az a vitrin is, amelynek mélyén a templom egyik legféltettebb kincse és büszkesége rejlik: a magyar koronázási jelvények másolatai, amelyeket Bartha Lajos ötvösművész készített 1966-ban. Abban az évben több kópia is készült a Szent Koronáról, a jogarról és az országalmáról, amelyek Amerikában, illetve idehaza a Mátyás-templomban, a Nemzeti Múzeumban, Visegrádon, valamint korábbi példányaik Kalocsán és a Vatikánban találhatók. A most Lajosmizsén látható koronázási jelvényeket eredetileg Pozsonyban kívánták kiállítani, a csehszlovák államvezetés azonban hallani sem akart erről, így azok a művésznél maradtak, tőle kerültek a jász településre. A vitrinben található a "jászok ereklyéjének", Lehel kürtjének másolata is, amelyet Jakab Mihály faragóművész készített, illetve a Szent Vendel-díj egy példánya. E herendi porcelánt azok kapják, akik a katolikus vallásért, az egyházközségért kiemelkedően dolgoznak.

Fatimában a lajosmizsei hívek készíttették el a keresztút tizenötödik stációját, amely a feltámadást ábrázolja - az orosz uralom alóli feltámadás emlékére. A portugáliai kegyhely püspöke adományozott egy Mária-szobrot a jász híveknek, ez látható a Fatimai Szűzanya oltárán. Nagyszabású vállalkozás volt a templom lourdes-i barlangjának megépítése is, amelynek forrásából mindig a zarándokhelyről hozott víz folyik.

A torinói lepel hiteles másolatát az olasz egyházmegye püspöke ajándékozta a lajosmizseieknek. Ez a kópia az eredetivel azonos szövésű vászonra készült, és összesen hat darab található belőle a világon.

Süveges István atya bevallott szándéka, hogy ezekkel az eszközökkel, "látványosságokkal" is bevonzza az embereket a templomba. Találékonysága, ötletei kiapadhatatlanok, és nagyon sokat segítenek a közösség életében - a hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt.

Szigeti László

Fotó: Keönch László

A főoltáron látható - Szent István mellett - Szent Erzsébet alakja, amelyek ma újra régi fényükben ragyognak. Korábban azt hitték, olcsó gipszszobrok. A felújítás során derült ki, hogy mindkettő Zsolnay-majolika, csak a második világháborúban kenték le őket egyszínű festékkel, nehogy elrabolják a megszállók.

A lajosmizsei kultúrház előtt áll Szent István király szobra, amelyet 2001. augusztus 20-án áldott meg Bábel Balázs érsek. Az egyházmegye főpásztora ugyanekkor adományozta a plébániának első királyunk csontereklyéjét, amelyet ezüstmiséje emlékére kapott a Szentatyától. A becses tárgyhoz Ozsvári Csaba készített ereklyetartót. A neves ötvösművész számos egyéb alkotása is megtalálható itt, többek között a szembeoltár előtti díszes kereszt.

Gattyán Mihály kecskeméti mester végzi a templom szobrainak aranyozását - ő maga református vallású, de már nagyon sokat dolgozott a plébániatemplomért az elmúlt évtizedek során. Nagy gyakorlatot szerzett a felújításban: részt vett például a Parlament, a Pesti Vigadó, a Mátyás-templom, illetve az Operaház renoválási munkálataiban is.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu