Húsvét előtti gondolatok

Még tízéves sem lehettem, amikor minden örömömet nagymamám ígérete kötötte le, hogy húsvétra mazsolás kalácsot fog sütni. Gyermeki lelkemet csak a kalács, a piros tojás és a húsvéti vidámságok foglalták le mindaddig, amíg az iskolában a "tisztelendő bácsi" tudtunkra nem adta, hogy háromnapos lelkigyakorlaton fogunk részt venni.

Csendben, némán és áhítattal hallgattuk a lelkigyakorlatot.

Érzékeny kislány voltam. Megrendülve, mély odaadással figyeltem és szívtam magamba az atya szavait. Beszéde olyan mélyen vésődött a szívembe, hogy nem tudtam fájdalmamat magamba fojtani. Végigkísértem Megváltónk szenvedését, halálra ítélését és keresztre feszítését. Fájdalommal telt szívvel éreztem át édesanyja fájdalmát. Mélyen megrendülve sirattam drága jó Szűzanyánkat. Mily mérhetetlen volt fájdalma, amikor halálba menő fiát látta! Sirattam Szűzanyánkat, sirattam Jézusunkat - aki "beteljesedett" -: lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

Zokogva borultam én is a padra. Az atya magához hívott. Kezével gyengéden végigsimította a hajam. Halkan, csendesen beszélt hozzám: megértette velem, hogy Jézus értünk szenvedett, azért, hogy szenvedésével megváltsa a világot. Értünk halt meg, de feltámadt, azért, hogy velünk legyen.

"Ne sírj" - mondta végezetül - "a feltámadás napján édesanyád bizonyára a legszebb ruhádat adja rád, és szüleiddel együtt te is örömujjongva fogod a körmenetben énekelni: alleluja, alleluja. Jézus feltámadott. Hogy boldogok lehessünk, Jézusban kell szeretnünk egymást. Mellette van a helyünk: itt a földön és az örök életben!"

Az atyának azóta is hálás vagyok ezért az életre - az Életre - szóló tanításért.

Krajcsikné Pazeller Mária

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu