Válasz a választásban

Magyar írók és költők a felelősségről

A magyar irodalom jeleseit - a lélek és a szellem embereit - kérdeztük arról, mit várnak a választástól? A politikai választás csak egyféle lehetőség arra, hogy érzelmi, szellemi, erkölcsi, világnézeti meggyőződésünknek hangot adjunk azzal kapcsolatban, amiért élni érdemes. A választás felelősségéről és gazdagító nemességéről vallanak a magyar költészet és próza eleven lelkiismeretei.

Buda Ferenc

Mit várok? Mit remélek?

Életem röpke 65 esztendeje során sok minden megváltozott e világban. Van, ami jóra, van, ami még rosszabbra. Egyvalami maradt alapjában változatlan: az emberi természet, amely a káini és krisztusi végpontok közötti gazdag és változatos skála minden fokozatát be-bejárja, ám főleg az előbbi tájékán működik otthonosan. Kiváltképp így van a kiélezett helyzetekben, amidőn nyers, avagy leplezett érdekek feszülnek szembe, s keresik a fogást vagy a gáncs lehetőségét egymáson.

A küzdelmet - miért is lennének egyéb illúzióim - természetesnek kell tekintenem; a sanda, tisztátalan eszközök s módszerek használata azonban újra meg újra elundorít.

Biztatnom kell magamat azon reményre, hogy a választási csatározások elcsitultával a politika, a közélet főszereplői és epizodistái legalább valamennyit visszanyernek a kiábrándító csetepaték és cselvetések hevében elveszített emberi vonásaikból.

Egy kételyekkel küszködő protestáns.

Czakó Gábor

Végső soron csak egy választás van: ítéletkor a Bíró jobbján vagy balján akarunk-e helyet foglalni. Legalábbis szeretnénk, vagyis törekszünk erre vagy arra. Olykor szándéktalanul sodródunk, máskor erős elhatározással megfogadjuk, aztán...

Mi a helyzet a politikai választásokkal?

A szekularizáció szelleme - nem akárki! - azt suttogja és követeli, hogy külön kell élni, és külön üdvözülni - a kettő egymástól elválasztandó. Lehet valaki jó keresztény, ugyanakkor kizsákmányoló, globalista, kommunista, pederaszta, akárki. Ugyanő arra is hajlamosít bennünket, hogy ha előző javaslatának szitáján átlátunk, akkor démonizáljuk a politikai aréna bajvívóit. Nos, nem gondolható, hogy a mi pártunk hófehér angyalok kara, az ellenfél pedig csupa kormos ördög, mert a világ színes, ezer árnyalat jut mindenüvé, mégis. És mégsem. Miként egyetlen döntésünk sem, úgy a politikai választás sem vonható ki (nem szekularizálható) a menny-pokol dilemmából, mert a nézetek, a tettek, a politikai életmű a szereplőket ehhez vagy ahhoz a pólushoz közelítik. Amikor bedobjuk cédulánkat az urnába, akkor valójában a kisebbik rossz, optimistábban: a nagyobbik jó pártjára állunk.

Jómagam a Fidesz és az MDF összefogására fogok szavazni.

Döbrentei Kornél

Régi hagyományunk, hogy Magyarországon ez idáig mindig az tűnt jó politikusnak, aki a két rossz közül a kisebbet választotta. Remélem, hogy eljutottunk végre oda - már csak azért is, mert megbűnhődtük már a jövendőt is -, amikor állandó tisztulási folyamatok közepette a magyar nép végre nem két rossz közül kényszerül választani, hanem a jó és a rossz közt. Markánsan elkülönül a kettő. Be kell látnunk: a kommunizmussal, amelynek eszmevilága a történelem szemétdombjára került, a magyar nép történetében lezárult egy szakasz, s ezek után előre kell tekintenünk, nem leselkedhetünk folytonosan a hátunk mögé.

A mostani választás a fejek fölemelésével az önérzet választását is jelenti. A tét történelmi: a rossz múlt vagy az általunk meghódítható karakteres jövő a tét. Aki választ, nem csupán pártok között választ, hanem történelmi léptékben dönt arról, hogy önálló, autonóm, önakarattal bíró Magyarország lesz-e az övé, amelyben élni fog?! Amelyben vállalhatja azonosságát, s nem minősül bűnnek, hogy magyar. Aki a jelenlegi kormánykoalícióra adja a voksát, esélyt ad annak, hogy elkezdődhet egy olyan jövendő, amelynek céljaival azonosulni lehet.

Hitem szerint a felemelkedés korszaka kezdődik el, amelynek alapfeltétele, hogy fejünket végre emeljük föl.

Gyurkovics Tibor

Drága feleim!

A kéztördelő katolicizmus sose volt kenyerem, melynek ürügyén tolvajokat fogadunk házunkba. A kereszténységet a szerencsétlenek nemes vallásának tartom, de nem a gyámoltalanok és idióták vallásának. Ha van ítéletetek, hozzatok ítéletet, ha van világosságotok, gyújtsatok világosságot. A mi jó katolikus jóembereink szeretnek jóságot hirdetni ott, ahol a lanyhasággal való cinkosság veti meg az ő ágyát. Abban hál a jólét fivére, a pénz. Nagy dínomdánomot ülve a balgatag egyedek külső sötétséggel beférkőző, álnoksággal hálózott feje fölött. Vonjatok ítéletet.

Mit mondana Pál, a harcos, a nagy, az efezusbeliekhez írt levelében? "És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; Mert amelyeket azok titokban cselekszenek, éktelen dolog csak mondani is." (Ef 5,11-12)

A bűnösökkel nincs közösségünk. Nincs ide-oda ingadozás, a kereszténység áhítatos szellemében, az ütközések gyáva elkerülése végett. Nem lehet egyszerre balt és jobbot, jót és gonoszat egyszerre szolgálni a hamis béke érdekében.

Döntsünk Atyánk javára. Az nem kettős döntés, az egyetlen döntés: a fülke gyóntatószékében éppen úgy, mint a nyilvánosság világossága előtt. Óvakodjunk a sima modorú farkasoktól, kik bélopódzandanak bégető bárányaink közé.

Hogyan cselekedett Jézus, a mi urunk s mindenkori Megváltónk húsvét előnapján? "...ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is, a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává." (János, 2,14-16)

Ennyi.

Hernádi Gyula

Minden emberi tevékenységnek - magának az életnek is - a legfőbb kategóriája a szabadság. Kétféle szabadság van: a negatív és a pozitív. A negatív szabadság azt jelenti, hogy az ember szabad a tér-idő rabságából - valamitől szabad. A pozitív szabadság pedig azt jelenti, hogy valamiért szabad. Ennek a pozitív szabadságnak az eszköze a szabad választás, ami azt jelenti, hogy az ember jelenét és jövőjét illetően igyekszik megkeresni, megtalálni az optimumot. A mostani választástól a pozitív szabadság kiteljesedését várom, azt, hogy a tér-idő bilincsekből kiszabadulva, az élet legjobb variánsát kiválasztva elérjük a pozitív szabadság adekvát fogalmát: a boldogságot.

Kiss Dénes

A választás a múltunkból következő tapasztalatok nyomán kialakult nézetet tükrözi. Ahogyan a magyar nyelvben összefügg a váll a vállalás kifejezéssel - s ez nem a dolgok félvállról vételét jelenti -, a választás felelősségvállalást is jelent.

Magam a nemzeti értékeket szem előtt tartó erőkhöz tartozom, tehát szeretném, ha a magyarság és tisztesség a jövőt szilárdan hívő és tettre kész emberek szándéka szerint győzne.

Nagy Gáspár

Néha azt (álmodom?) gondolom, hogy most, a negyedik szabad választásokon - immár az új évezredben, új hagyományt teremtve, s valóban a közjó érdekében! - minden magyar állampolgár él választói jogával és kötelességével: tehát elmegy szavazni. És a legnagyobb párt, a nemválasztóké pedig csöndben föloszlatja önmagát! Bizony ez lehetne minden újságban a szalagcímes fő hír!

Akkor nem lenne semmi kétségem afelől, hogy helyesen döntöttünk, és hogy hazánkat valóban jól és bölcsen szeretjük. Ám a harsány, előre kitrombitált győzelmi jelentések, könnyen lehet, hogy a passzivitásnak kedveznek.

A (mindenkori) kormányzó erőt, pontosabban annak jó ízlését az is minősíti, hogy kiktől viseli el a "dicséret ámító csiklandozását". A profi átnyergelőktől és a szánni való kis kaméleonoktól óvakodnék, mert ők majd a számlabenyújtásban is élen járnak. Mondhatnám: elöl lovagolnak...

Illyés Gyula szavaival szólva: - a mostani választásokon is! - bátran oda kell állnunk a könnyen megtámadható igazságok mellé. Mert az igazságok megerősödéséhez, kiteljesedéséhez távlat és idő kell. Nyugalmas békeidő. Erre most van remény. Csak voksunk is legyen hozzá elegendő!

Szakonyi Károly

Tele van plakáttal a város. Választási plakátokkal. Kínálgatják magukat a pártok. Jól van ez így. Hiszen hosszú évtizedekig nem volt tétje a választásnak. Az emberek szavaztak, de minek? Nem ők döntötték el sorsukat.

Most eldönthetik. De el tudják-e dönteni igazán?

Többpártrendszer van, lehet válogatni, ez a demokrácia. (Bár némelyik párt mintha egyeduralmat szeretne.) Ígéretekben egyik sem szűkmarkú. Mind a választók kegyeit keresi. Szintén hangoktól hangos az ország.

Nem tudom, ki fog győzni. Reméljük, az emberek okosan latolgatnak és döntenek. Majd eldől, ha kinyitják az urnákat.

Azt azonban tudom, hogy a hatalomra kerülők ne higygyék, hogy csalhatatlanok, s fogadják jó szívvel az ellenzék kritikáit, hiszen a bölcs el is várja azt. Az ellenzék viszont ne gondolja, hogy minden rossz, amit a kormányon lévők cselekszenek. Végtére is nem angyalok és ördögök harca zajlik a Parlamentben. (A politikusok hajlanak az önteltségre!)

Ha már ebben a lapban írom ezt, hadd idézzem Pál apostolt:

"Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik."

Hát valahogy így óhajtanám.

Takáts Gyula

Azt várom, hogy keresztény erkölcsi alapokon álló, dolgos, művelt, polgári társadalom épüljön Magyarországon.

Turcsány Péter

Újfent tavasz lesz, a virágnyílás, az ifjúság és a szerelem hónapja - és a feltámadásé. Legújabb kori demokráciánk még alighogy 12 éves gyümölcsfáját is újítani kell - a múlt évezred legutolsó választásával, 1998-ban már növekedésnek indult a főágnak tetsző, erőteljes törzsvonal; négy év alatt megmutatkozott ereje, megmutatkoztak gyümölcsei: viharálló ágak, jól permetezett, férgeket elriasztó levelek, és termésének nemzeti ízei örömmel tölthettek el nem keveseket. Ma már nem ritkítani, nem csonkítani, hanem köréje ülni, alatta közösséggé, újra nagy nemzetté kell válni, a jelenlegi vezető politikai erővel - a Fidesz Magyar Polgári Párttal és az MDF-fel - együtt ünnepelni, tervezni tovább a dúslombú és bő terméssel áldott jövőt - erre várok, erre várjunk, erre készüljünk.

Természetesen istenfélő és magyar lélekkel ismét imádkozzunk együtt a csoda megtörténéséért, az új évezred magyarságának együtt való föltámadásáért. Wass Albert egy még nagyon-nagyon fiatalkori, 1928-ban írott versében szomorúan írta Erdélyről: "... ott az erdők keresztfát teremnek / és Golgota a hegynek a neve." Támadjunk fel hát szomorúságainkból, s legyünk az élet, a vidámság gyermekei ismét, mint valami "régi-régi nyárban".

A 2002. évi politikai választásokon adjuk meg mi magunk a nemzetrészekre szabdalt magyarságnak, hogy "legyen éltednek virága mindig kinyílt / szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt" - ahogy a széki nép talán még ma is énekeli.

Utassy József

Győzelmet várok!

Az oldalt szerkesztette: Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu