Vargha Damján ciszterci, pécsi egyetemi tanár

A három orvostanhallgató botcsinálta kertésze volt a pécsi Szent Mór Kollégiumnak, félpanziós ellátás fejében. Egyikük kollégám és barátom - később egy nagy vidéki kórház megbecsült docense, ideggyógyász főorvosa -, másikuk Svájcban lett neves ideggyógyász, magam pedig egy vidéki kórház főorvosa lettem. De akkoriban még mindhárman elsőéves orvostanhallgatók voltunk. A kollégium parkját, sétaútjait tartottuk karban. Az egyik alkalommal elaludtunk, így sajnálatos módon a szokásos reggeli "műszak" kezdésére nem értünk le időben a parkba. "Gyerünk gyorsan, tegyünk valamit, mert mindjárt itt lesz az atya, Damján igazgató úr, hogy a reggeli breviáriumát séta közben elvégezze."

A pécsi Szent Mór Kollégium (archív levelezőlap)

Hamarjában itt is, ott is levágtunk néhány gallyat a díszbokrokról, és igyekeztünk gyorsan lesöpörni az utakat. Pár pillanat múlva ott állt mögöttünk az igazgató úr, kezében szokásos imakönyvével. Nagy "laudéturral" köszöntöttük a méltóságos professzor urat. 1946-ot írtunk akkoriban. "Dolgoztok fiaim?" - szólt, s végignézett sebtében végzett munkánkon, és csak annyit mondott: "Nagy port csináltatok". A késői kezdésről, a kevés munkáról nem ejtett szót.

A kollégium igazi otthona volt a gyér pénzűeknek és a teljesen pénzteleneknek éppúgy, mint a jómódú diákoknak. Akkortájt Cserháti József teológiai tanár, a későbbi pécsi püspök volt a prefektus. Ő vezette az egyetemi Mária-kongregációt is. A politikai helyzet rosszabbodásával tőle hallottam a következőket: "Gyerekek, ha tudjátok, most csendben húzzátok meg magatokat. Várjatok a sorotokra, mert nagy szükség lesz majd rátok az eljövendő Magyarországon." Később, a kollégium államosítása után Cserháti József hozta létre a katolikus egyetemi menzát, amely sok szegény sorsú diáknak adott ingyenes vagy kedvezményes étkezési lehetőséget egészen 1948-as megszüntetéséig.

Vargha György Damján igazgató atya régi nemesi családból származott. 1873. április 6-án született Mosonszentmiklóson. Elemi iskoláit itt, középiskoláit Mosonmagyaróváron, Kecskeméten és Egerben, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti bölcsészkaron végezte. 1892-ben lépett be a ciszterci rendbe. Budapesti teológiai tanulmányai után 1899-ben szentelték pappá, és ugyanabban az évben doktorált. Első tanulmánya is akkor jelent meg: Kódexeink Mária-siralmai címmel.

Baján, Egerben és Székesfehérváron tanárkodott. Ekkor több jelentős tanulmánya látott napvilágot. 1907-ben tagjai sorába választotta a Szent István Akadémia. 1912-től pedig a Békefi Remig apát által alapított budai Szent Imre Gimnáziumban tanított. Imádságos könyvei - amelyeket német, lengyel, szlovák nyelvre is lefordítottak - sok tízezer példányban fogytak el.

1919-ben a budapesti egyetem magántanára lett, s az MTA levelező tagjai sorába választotta. 1925 júniusában a pécsi Erzsébet Egyetem bölcsészkarán a magyar irodalomtörténet egyetemi tanára lett. Az ő érdeme a pécsi Maurinum létrehozása is, amelynek igazgatója volt.

1927-ben jelent meg Szent Ferenc és fiai a magyar kódexirodalomban című munkája, a Szent Imre-problémák című értekezése pedig az MTA 1930. november 28-i felolvasó ülésén hangzott el. A rodostói fejedelem című munkája pedig II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára íródott. Nagy műve a Szent István emlékkönyvben megjelent Szent István a magyar kódexirodalomban című tanulmánya.

Az 1931-32-es tanévben a bölcsészkar dékánjává választották. Amikor a kar Kolozsvárra távozott, Vargha professzort 1940 novemberében az egyetem jogi karához osztották be teljes jogú profeszszorként. Az 1941-42-es tanévben az egyetem rektora volt. Mindent elkövetett a pécsi egyetem bölcsészettudományi karának visszaállítása érdekében.

1943. augusztus 31-én vonult nyugállományba, de a Maurinum igazgatójaként tovább működött. Szerette az egyetemi fiatalságot, és ami erejéből tellett, mindent megtett értük. 1947-ben felmentették az igazgatói munkakörből. Súlyos csapásként érte Vargha Damjánt, hogy 1949-ben igaztalan vádak alapján kizárták az akadémiáról. Talán lassan elérkezik az ideje, hogy az MTA - sok más hasonló esettel egyetemben - megsemmisíti az őt sújtó igaztalan határozatot.

1956. április 6-án hunyt el Hegyeshalomban. 1945-ben, amikor a szovjet csapatok elérték Zircet, egy szovjet tiszt felkereste Endrédy Vencel főapátot, Vargha Damján egyházi elöljáróját és barátját. A tiszt arra kérte a főapátot, hogy a "nagy nap" alkalmából harangozzanak egy órát. A főapát csak annyit mondott: "...bizony ez jelentős nap, de azt hiszem, elég lesz, ha félórát harangozunk. Majd amikor önök is elmennek, akkor egy órát harangozunk."

Ezt a harangozást azonban már egyikük sem érhette meg.

Dr. Kukor Imre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu