 |
 |
 |
 |
2002.03.31
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Hetvenéves volna... Antall József emlékezete
Amikor miniszterelnökként először találkozott a Szentatyával 1990-ben, Antall József a II. világháború idején hozzánk menekült lengyel katonák tábori életéről készült fényképalbummal kedveskedett neki. A náci és szovjet támadás harapófogójából menekülők nálunk csak névleg váltak hadifoglyokká. Éppen az újonnan miniszterelnökké lett Antall József édesapja, az egykori belügyminisztériumi osztályfőnök gondjaira bízta Teleki Pál miniszterelnök és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a lengyel és más menekültek tízezreinek ügyét. Idősebb Antall József már a harmincas évek óta együttműködött Mindszenty József zalaegerszegi apátplébánossal is különböző szociális ügyekben, ilyen volt például az "Egri norma" elnevezésű egyházi szegénygondozási modell országos kiterjesztése. Ő mutatta be Mindszenty Józsefet 1943-ban Angelo Rotta pápai nunciusnak, majd mikor ő lett az új prímás, "Acélember" című cikkében az Új Ember hasábjain a nemzetnek. Az ő fia, a hetven éve született Antall József - családi hagyomány szerint - piarista diák lett. Nem is akármilyen! Alig várta, hogy a segítségével eredeti rendeltetését viszszanyert kápolna felújítása elkészüljön. Miniszterelnökként vendége volt az első ott tartott évzárónak. Nemcsak arra emlékezett, melyik tanár hol gyóntatott, hanem a jövőre szóló érvénnyel összefoglalta a piarista nevelés nagy értékeit is. Az sem véletlen, hogy már 1989-ben kezdeményezte a Piarista Diákszövetség újjáalakulását. Történészként a polgári Magyarország kialakulásának évei (1825-1867) álltak érdeklődése középpontjában. Ezen belül mindig foglalkoztatták egyháztörténeti kérdések is, például a báró Eötvös Józsefhez hasonló nemzeti liberálisok, akik ugyanakkor hűek maradtak keresztény (katolikus) meggyőződésükhöz. Őszinte tisztelettel mondta Mindszenty hercegprímás esztergomi újratemetésekor: "A hercegprímás a magyar történelem egyik olyan történelmi személyiségévé vált, aki saját áldozatos tevékenységével hívta fel a figyelmet az egész közép-kelet-európai térséget fenyegető veszélyekre. A magyar történelem egyik legnagyobb erkölcsi erőt adó példaképe." Gyurkovics Tibor készült egyszer írni róla. Cédulái egyikén szerepelt a benevolentia christiana, vagyis keresztény jószándék. Az író ezt érezte rá jellemzőnek. Voltak, akik meglepődtek, amikor a miniszterelnök egykori kedves tanítványát hívta halálos ágyához, hogy gyóntassa meg. Élete összegzéseként pedig ezt mondta: "Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van jövője." Pedig egyáltalán nem volt meglepő ez a befejezés. Mielőtt miniszterelnökké választották, azt nyilatkozta a német Der Spiegel című magazinnak: "Aki ma (1990-ben) Magyarországon arra vállalkozik, hogy miniszterelnök legyen, annak vagy fanatikusnak, misszionáriusnak kell lennie, vagy pedig őrültnek". Most lenne hetvenéves. Akik ismerték - akár közelebbről, akár csak annyira is, mint az egész ország, illetve a hazától elszakított magyarság -, tudhatják, hogy nem volt fanatikus, inkább megfontolt és mértéktartó. És kiegyensúlyozott. Ami pedig a misszionáriust illeti: valóban az volt. Hitet ébresztett és táplált: hogy lesz ezen a sok szenvedést kiállt földön még demokratikus Magyarország. Rosdy Pál
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
