Húsvéti szomorúság

Súlyos aggodalmak a népszámlálás miatt

Március második fele: népszámlálás Romániában.

Kisebbségi közösségek számára, különösen a Duna-tájon, mindig nagyon fontos, néha egyenesen történelmi jelentősége lehet a népesség összeírásának. Számos országban a kisebbségek százalékarányától függ anyanyelvük hivatalos használatának lehetősége. Romániában például húsz százalék ez a küszöb a nemzetiségek számára.

Különösen három régióban sorsdöntő Románia magyarságának a megbízható, pontos népszámlálás. Egyik a dél-erdélyi magyar szórványok világa, ahol iskolák szűnhetnek meg a téves népszámlálás nyomán. Másik Kolozsvár, ahol Funar polgármester minden eszközzel megpróbálkozik, hogy húsz százalék alá szorítsa a magyarok létszámát. Ezért késlekedik a magyar helységnévtáblák, utcafeliratok kifüggesztésével: reméli, hogy városában a törvény nem lesz kötelező.

Petrás Ince János

Mátyás királyunk szülővárosában az előző, 1992-es öszszeíráskor 22,7 százalék magyart mutattak ki. Tekintettel a hamisítás veszélyére, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozsvárott válságstábot hozott létre, amely megpróbálta akadályozni a csalásokat. Régi "hagyomány" ez, amelyet minden népszámlálás tovább "mélyít". Viller József, az Országos Magyar Párt vezérszónoka 1931. február 6-án a román parlamentben tette szóvá az 1930-as népszámlálás visszásságait.

"Háromszéken a számlálóbiztos Szűcs, Keresztes, Gyürki, Mátyás, és Kádár nevű székelyeket Suciu, Cherestesiu, Giurciu, Matei, Cadarnak és románoknak keresztelte el. De Szatmár és Szilágy megyében követték el a legtöbb visszaélést a magyarok kárára. Magyar Bálint szaniszlói plébánost nem akarták magyarnak beírni. Szőke Mihály érmihályfalvi plébános ellen pedig lázítás címen eljárást indítottak, mivel azt mondta híveinek, hogy lelkiismeretük szerint bevallhatják a tiszta igazat, mert a visszaélések ellen megvéd a kormány tekintélye. Kolozsváron különféle ürügyekkel hívták fel a polgárokat a városházára, és magánkihallgatáson igyekeztek őket bevallásuk megváltoztatására bírni."

A harmadik veszélyeztetett régió a moldvai Csángóföld. A népszámlálási csalások "hagyománya" itt messze Trianon előttre nyúlik vissza. Azt mondhatnám, hogy az utolsó, megbízható csángó összeírás Moldvában Bandinus érsek lustrája volt, 1648-ban. A román állami hivatalok összeírásai mindig messze alulértékelték a csángók lélekszámát. Ennek tulajdonítható, hogy Oroszhegyi Józsa XIX. századi magyar emlékíró Romániáról írt első magyar monográfiájában, 1861-ben összesen ötvenezerre becsüli a moldvai csángók számát. Az alapos emlékíró és lapszerkesztő a román sajtó adataira támaszkodott. Az 1930-as népszámlálás 20.964 csángót mutatott ki. Antonescu marsall diktatúrája idején egyetlen csángó-magyart sem talált Moldvában az összeírás. 1992-ben állítólag 2.165 személy vallotta magát magyarnak.

Ennyire pontatlan, aránytalanul kicsinyítő vagy mértéktelenül túlzó számok forogtak a moldvai csángókról - állapította meg még 1954-ben Faragó József kolozsvári néprajztudós. Hozzáfűzte, hogy a Bolyai Tudományegyetem nyelvészei által végzett nyelvjárási kutatások térképezték fel először Csángóföldet, ahol kilencven faluban találtak csángókat. Ezek a kutatók 60-80 ezer körüli lélekszámot tartanak hitelesnek, ennyien beszélnek ma is magyarul a negyedmilliónyi moldvai római katolikus közül....

Kiszolgáltatottak a csángók az idei népszámlálás során is. Saját soraikból való összeírók nincsenek. A számlálást azok a román pedagógusok végzik, akik a magyar nyelvű oktatás halálos ellenségei. A kérdőívek a Ceausescu-diktatúra idejéből örökölt rubrikákat szerepeltetik, vagyis különválasztják a magyarokat, a székelyeket és a csángókat. Ez a megtévesztés a diktatúra idején sem tudta csapdába csalni a székelyeket, a félmillióból alig ezren vallották magukat "székelyeknek". (Olyan eljárás ez, mintha az anyaországban külön nemzetiségként kezelnék a magyarokat és a palócokat!) Márton Áron püspök annak idején körlevélben figyelmeztette a magyarságot, hogy egységesen vallják magukat magyaroknak, és felhívására egyöntetűen válaszoltak a római katolikus és a protestáns erdélyiek. Csakhogy most a tapasztalatlanabb és gyámoltalanabb, zsigerükig megfélemlített csángókat könnyű félrevezetni.

Kiszolgáltatottak a csángók...

Egyébként a romániai népszámlálási csalások ismertek egész Európában, másként az Európa Tanács 2001-es isztambuli ülésén, a moldvai csángókról hozott határozatban külön nem emelték volna ki, hogy a következő népszámláláskor "különös figyelmet kell fordítani a csángó kisebbség korrekt összeírására". Ezen az ülésen mondták ki, hogy a moldvai csángók magyar nyelven beszélnek, kultúrájuk értékes öröksége az európai művelődésnek; európai igény, hogy a csángó nyelvjárás hatékony védelemben részesüljön. Biztosítani kell a csángók iskolai oktatását magyar nyelven, az anyanyelvű misét, egyházi szertartásokat. A csángók kérdése európaizálódott, tovább teljesedett a történelmi fontosságú csángóvédelem, amelyet - emlékezhetünk - Nicola Girasoli pápai káplán indított el néhány évvel ezelőtt.

Mennyivel könnyebb és hatékonyabb lenne a küzdelem a csángók megmentéséért, ha moldvai paptársai is követnék Girasoli atya nemes példáját! Vagy ha felidéznék önmaguk lelki erősítésére Petrás Ince János hajdani klézsei ferences pátert, az első magyar folklórgyűjtőt, aki életét áldozta híveinek szellemi felszabadításáért. Zöld Pétert, Szabófalva papját, aki elsőnek figyelmeztette Batthyány Ignác gyulafehérvári püspököt a csángók elrománosításának veszélyére. A tudós püspök pedig egyenesen VI. Piusz pápának tett panaszt. "...ne higgye Szentséged, hogy keveset számít, ha az összes misszionáriusok nem ismerik a magyar nyelvet, mert nemcsak egy néhány szétszórt és ide-oda vándorolt magyarról van szó. Sok magyar család van, kik egész helységeket tartanak megszállva, és éppen úgy nem járatosak a románban, mint amilyen erősen ragaszkodnak hazai nyelvükhöz..."

Két felfogás, két magatartás volt mindig az egyházon belül, a "csángó kérdés" első felvetődésétől napjainkig. Fájdalom, hogy Moldva mai papjai nem Batthyány Ignác püspök, Petrás Ince János, Zöld Péter örökségét vállalják a maradék magyar-csángók nyelvi szabadságharcában, hanem a moldvai magyarságot végképp eltüntetni kívánó román nacionalizmus oldalára álltak. Mégpedig az anyanyelvűséget oly nagyra értékelő II. vatikáni zsinat nyelvi megújítást hozó korszakában. A papok szavának igen nagy a hitele a csángók között. Hamis állítások megrendíthetik az öntudatra eszmélő híveket a hitben, a keresztény tanításban - amely nem szolgálhatja a földi hatalmak önző érdekeit, elfogult nacionalizmusát. Vajon milyen hitele lesz annak a papnak, de annak a püspöknek, akinek a magatartásában kételkedni kényszerülnek? Iasi püspöke, Ghergheli (magyar olvasatban: Gergely) főpásztori körlevelében egyenesen parancsba adta a népszámlálást megelőzően: "Ti románok vagytok!" Ilyen visszaélés a főpapi hatalommal - erkölcsi hatalommal! - aligha lehetne elképzelhető manapság bárhol másutt a világon.

Húsvét van, az öröm ünnepe, a feltámadásé. Krisztus feltámadása pedig népek, nemzetek feltámadását is jelentette mindig a történelem során.

Nem lehetne egyszer már Csángóföldön is öröm a húsvét, didergő lelkek szomorúsága helyett?

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu