Lelki ismeret

Lassan, de biztosan

Fiatalabb koromban úgy gondoltam, túl lassan változik a világ - igaz, ifjúságom évei egybeestek a szovjet uralom látszólag változtathatatlan korszakával, amikor ugyanazok az emberek uralkodtak felettünk a tudatlan, arrogáns és barbár erőszak jogán évtizedekig akár, akik felett mintha még Isten sem ítélt volna, hiszen többségük érdemtelen jólétben és nyugalomban élt, s él az emberi kor végső határáig. De akkor még titokban buzdított a Szabad Európa rádió magyar adásának jelmondata: "Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek."

A "rendszerváltozás" óta eltelt, egyharmadnál is több nemzedéknyi idő alatt korosztályok cseperedtek fel, amelyek már nem ismerik a cirill betűket, nem néznek körül, és nem halkítják le a hangjukat, ha politikai véleményt vagy viccet mondanak. Ők már szabadok, fizikai értelemben legalábbis azok. Szabadon válogathatnak a világ valamennyi nyelve, könyve, nézete és vallása között, barangolhatnak a világhálón vagy az egyre kisebb Földön, ameddig pénztárcájuk és kíváncsiságuk engedi. Számukra nem az egyenruhába bújtatott szürkék diktálják az iramot, hanem a bohócruhába bújt hírmanipulátorok, őket már nem Marx-idézetekkel kábítják, hanem ostoba, de hatékony reklámokkal. A primitív, szovjet kommunizmus helyett most a nem kevésbé primitív amerikanizált kapitalizmus vetette ki rájuk a hálóját. Engedelmes alattvalókból engedelmes fagyasztók lesznek, ha nem jut el idejében hozzájuk a kétezer éves keresztény üzenet az emberség és az ezeréves parancs a magyarság kötelességeiről.

Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Egyre több keresztény, magyar fiatal ismeri fel az idők szavát és a megmaradás hatalmas törvényét: az alaposan összekeveredett és szándékosan összezagyvált értékrendű világban felismeri, felkutatja a hit és az erkölcs, a szeretet és az igazság útmutatóit az emberek és könyvek, hitvallások és eszmények között. Lassan, de biztosan épülnek újjá és erősödnek meg a magyar kereszténység lerombolt bástyái. Újabb ezer évre építkezünk. Nemrég Pannonhalmán jártam, diákkorom régen látott, kedves színhelyén, s elámultam, micsoda fényben ragyog a keresztény magyarság és a világörökség e gyönyörű ékköve. Lassan, de biztosan gyarapodik a keresztény magyarság, visszaveszi szent hajlékait, újra kiadja elfeledett vagy betiltott íróit, s a várható új, mindennél nagyobb népvándorlás előtt felkészül fizikai és szellemi értelemben is, hogy helytálljon a bástyákon hitéért és hazájáért. Boldogasszony Anyánk megoltalmazott minket a feledéstől és az elfeledtetéstől. Emlékezünk régi önmagunkra, s emlékezni fognak ránk az idők végezetéig.

Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, a teremtés és a feltámadás lassú, kiszámítható bizonyosságával, hogy idő és tér fogságából egyszer átlépünk abba az öröklétbe, ahol már nincsenek nyelvek, határok, eszmék és hitek, csak vakító, gyönyörű bizonyosság van, örök tavasz, örök húsvét, örök világosság, örök szeretet és együttlét Isten jobbja felől. De azért mi, keresztény magyarok meg fogjuk ismerni egymást. Kicsit barázdáltabb lesz a homlokunk, kicsit kérgesebb lesz a kezünk, ha majd romolhatatlan testben összegyűlünk.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu