Vasárnapi üzenetek

Egy kicsit félkönyékre dűl az idős lelkipásztor, talán hogy a mikrofonhoz közelebb kerüljön, hiszen sápadtabb, kopottabb a hangja, mint volt valamikor.

- Itt van valami nagyon érdekes, nem tudom, Önök észrevették-e? - kezdi egy-egy témáját, s mi meglepett örömmel figyelünk rá. Azt hihettük ugyanis, hogy mi már jól értjük a sokszor hallott evangéliumok igéit, ám az idős pap néhány nagyon egyszerű, hétköznapi gondolattal új izgalmat képes kelteni bennünk. Mintha most először foghatnánk fel egy-egy evangéliumi történet, példabeszéd sugallatait. Mintha Jézus, most és itt, jelen időben szólna hozzánk.

Peisch Ferenc szalézi szerzetes szentbeszédeiről van szó. Hívei igyekeztek magnón, írásban többet rögzíteni azokból az evangéliumhoz kapcsolódó kommentárokból, amelyek vasárnapról vasárnapra elmélkedni valót, lelki fölüdülést adtak nekik Óbudán, a szalézi rend templomában, vagy később a Szemere-telepiben a Tátrafüred téren. Így születhetett meg a Vasárnapi üzenetek című, első magyar kiadású szalézi könyv, e beszédek - hívek és paptársak - számára egyaránt a szeretet és áhítat élményét nyújtó gyűjteménye.

Peisch Ferenc szerzetesként sokáig élt világiak közt, egyszerű emberek köznapi életét élve. Üldöztetések lelki gyümölcse, hogy (akaratlanul bár) munkáspap lett. Nem híres szellemi nagyságok, nem is világi, vagy egyházi méltóságok hívták asztalukhoz beszélgetőtársnak: üzemi étkezde volt az ő egy-egy mondatos szentbeszédeinek helyszíne, amikor nem a papi hivatás méltóságában lehetett szólnia, hanem csak úgy, mint egynek az egyívásúak közül, hitetlenek s félig-meddig hívők, általa igen szeretett gyarló emberek társaságában.

Öregkori beszédeiben is az elesettség, a reményre való vágyakozás nehéz állapotát élők szívéhez akar szólni. Hogy azok is, akik azt gondolták, nem sok közük van az evangéliumi igékhez, meglepve és örömmel ismerjék föl: lángol a szívük, mert megértik, hogy valóság az, amit csak kegyes legendának véltek.

Költő számára külön öröm, hogy Ferenc atya prédikációiban gyakran hívja segítségül az "istenes" verseket: Ady, József Attila, Reményik Sándor, Mécs László, Sík Sándor felrázó sorait, vagy Pilinszky Jánosnak a keresztény élményből fakadt lírai meditációit.

Peisch Ferenc gyakran beszélt a szükséges, a szívünket és értelmünket nyitottá tevő csendről. Emlékeztet rá, hogy a feltámadás is csendben történt; nem volt ott senki, pár alvó katona csupán. "A nagy dolgok mindig csöndben történnek velünk, és ez így van az üdvösségtörténetben is. Gondoljunk arra, hogy milyen csendben történt meg az Angyali üdvözlet. Mária csendben imádkozott, és a csend mélyén kapta az üzenetet, hogy Isten anyja lesz. Ebben a csendben lépett földre az anyaméhben a Teremtő Isten Fia."

Czigány György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu