 |
 |
 |
 |
2002.03.31
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Kövek, könyvek - kincsek Kalocsa első ezer évének kulturális élete
A Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye idén ünnepli fennállásának ezredik évfordulóját. A jeles ünnep alkalmából megújul Kalocsa két egyházi gyűjteménye: a Főszékesegyházi Kincstár és az Érseki Könyvtár is. Az intézmények históriájáról Lakatos Andor történészt, levéltárost és Fischerné Grócz Zita könyvtárvezetőt kérdeztük. Az eltemetett múlt feltámasztása A mai városkép nyomokban őrzi a XVIII. század előtti település emlékét. A török idők végére Kalocsa teljesen elnéptelenedett, és a várost újra kellett építeni. 1896-ban Haynald Lajos bíboros-érsek megbízásából Henszlmann Imre kutatta az első, Szent István által alapított templom alapfalait, majd 1907 és 1912 között Városy Gyula érsek felkérésére Foerk Ernő és Petrovácz Gyula végzett ásatásokat a mai templom szentélye alatt. (E munkálatok alkalmával kerültek elő olyan tárgyak - így a híres kalocsai királyfej is - melyek részben a Nemzeti Múzeumban láthatók.) Rábukkantak a második - XIII. századi - székesegyház nyomaira. A felszínre hozott oszlopfők és szobortöredékek egy pazar, XIII. századi francia stílusú gótikus templomra utaltak, amelynek alapjaira épült aztán az 1700-as évek közepétől a ma látható barokk székesegyház.
A múlt század elején találtak egy kora középkori sírleletet is, amely a faragott köveknél is többet jelentett. Az elhunyt személyt máig nem tudták azonosítani. Az biztos, hogy egy érseket temettek ide, de hogy az egyházmegye első főpapja, Asztrik-e az illető, vagy valaki más, azt nem lehet tudni. (Végleges nyughelyére, az altemplombéli szarkofág márványlapjára Győri Saul nevét vésték.) A kiásott vörösmárvány koporsóban egy teljes, tizenkét darabból álló főpapi liturgikus tárgyegyüttest találtak: ezüstkelyhet, arany pásztorbotvéget, a farész darabjaival, vereteket, paténát, és a mitra szövetmaradványait, melyek a Magyar kereszténység ezer éve című kiállításon - előbb a Vatikánban voltak, most pedig Budapesten láthatók.
Az érsekség értékeit bemutató első állandó egyházművészeti kiállítás csak 1988-ban, Dávid Katalin rendezésében nyílt meg a székesegyház egyik kis alapterületű emeleti helyiségében. A kincstár bemutatott anyagának gerincét elsősorban liturgikus (ötvös)tárgyak képezik, melyek egy része egészen a közelmúltig használatban volt. A tárgyak többsége a XVIII. század után készült. Eredetileg is Kalocsáról származó középkori tárgyak tulajdonképpen csak azok, amelyeket az előbb említett sírban találtak. A többi igazán régi tárgy gyűjtés útján került az érsekség tulajdonába. Elsősorban úgy, hogy azt a püspök korábbi szolgálati helyén - mondjuk a Felvidéken - beépítette "kelléktárába", majd magával hozta Kalocsára. (A levéltári források között található harminc Mohács előtti emlék, oklevél is hasonló módon került ide. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy ezek egy része is kalocsai eredetű, melyeket az itteni káptalan adott ki.)
A kincstár új helyén, Katona István történetíró egykori kanonokházában május 15-én nyílik meg. A becses gyűjtemény a korábbinál háromszor nagyobb - körülbelül 150 négyzetméteres - alapterületű kiállítási térbe fog kerülni. A három teremben - Kalocsa egyházi és történeti múltjának kronologikus bemutatásával párhuzamosan - olyan tárgyakat is kiállítanak, amelyek a korábbi, szűkös körülmények miatt eddig raktárban pihentek.
A kódexektől az internetig Szent István törvényben írta elő, hogy minden püspökség mellé könyvtárat is létre kell hozni. Valószínűsíthető, hogy a kora középkorban, a káptalan működésével egy időben már a könyvtárat is létrehozták, amely akkor becsülhetően három-négyszáz kötetből állt. Amikor a török 1541-ben bevonult a városba, a gyűjtemény nagy részét széthordták, vagy megsemmisült. A kódexekből azonban egy-egy még fellelhető. Kalocsai-kódex néven például Svájcban őriznek egyet. Több nagyobb hazai gyűjteményben, így az Országos Széchényi Könyvtárban is van kalocsai vonatkozású kézirat. A helyi gyűjteménybe mindössze két XV. századi könyv került vissza a középkori anyagból. A mai könyvtárat az egyházmegye újjászerveződésével egy időben, a XVIII. században alapították. Ez Patachich Ádám érsek nevéhez fűződik, aki 1776-ban érkezett a városba, magával hozva mintegy nyolcezer kötetes nagyváradi gyűjteményét. Kalocsán folytatta a gyűjtést. A ma is látható híres könyvtártermet is az ő tervei, elképzelései alapján rendezték be. A gyűjtemény - amely ma már az érseki palota két emeletén, a teljes kerti szárnyban helyezkedik el - körülbelül 140 ezer kötetet számlál. A rendkívül gazdag anyagban metszetek, fényképek, bélyegek, numizmatikai és levéltári gyűjtemény, illetve térképek is találhatók. A mögöttünk hagyott század elejéig főleg az érseki magánhagyatékok anyagával bővült a könyvtár, ezért az egyes gyűjteményrészek híven tükrözik a főpapok érdeklődési körét. Kollonich Lipót érsek például előszeretettel gyűjtött topográfiai munkákat. (Jelenleg húszezer térkép van a könyvtár tulajdonában.) A gyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartozik a több mint nyolcszáz kézirat és kódex. Az anyagban a XI. és XVI. század közötti időkből hatvannégy értékes mű szerepel. A legrégebbi a Szent Fulgentius-kódex, 1040-ből. Egy másik, XIII. századi kézirat Arisztotelész négy filozófiai művét tartalmazza. A legszebb kódex egy XV. századi zsoltároskönyv. Gazdag az orvosi könyvek gyűjteménye, melyek között ott található Hippokratész-GalenusMedicinája. A kollekció fontos darabja egy első kiadású ősnyomtatvány Vesaliustól, 1555-ből. Érdekesség a német nyelven írt, úgynevezett Szakáll-kódex,Konrad BeckPilgerbuchja. Beck elzarándokolt Jeruzsálembe, és megfogadta, hogy nem vágja le a szakállát, míg vissza nem tér a Szentföldről hazájába, Németországba. Otthon leírta élményeit, és levágta hosszúra nőtt arcszőrzetét. Ezt később az unokái beköttették a könyv borítójába, ami ma is ott látható. Természetesen a többi könyvnek is megvan a maga - sokszor kalandos - története.
A gyűjtés ma is folytatódik, elsősorban teológiai, egyháztörténeti és lelkiségi művek beszerzésével. Az olvasói igényeket figyelembe véve a beszerzendő témák közé tartoznak a történelem segédtudományai és újabban a társadalomtudományok (szociológia, pszichológia stb.) is. A gyűjtemény múzeumként, és 2000-től mint nyilvános könyvtár működik. A rendszerváltás előtt inkább csak kutatók jöttek az érseki palotába, és kevesen tudtak az itteni értékekről. Ma a helybelieken kívül a környező településekről, sőt, nagy egyetemi városokból is jönnek ide diákok, teológusok olvasgatni, vagy szakdolgozataikhoz anyagot gyűjteni. A könyvtár mindjobban igyekszik kilépni a falak közül, például azzal, hogy szolgáltatásait reklámozza a helyi újságokban, vagy azzal, hogy előadások számára biztosít színteret. A díszterem előtti folyosón egy-egy gyűjteményrészhez kapcsolódóan kiállításokat is megnézhetnek a betérők. A térképkiállítás megtekintésére például ingyenes lehetőséget biztosított a könyvtár az iskolák részére. Ekkor egy külön kis földrajzórán vehettek részt a gyerekek. Az utóbbi időkben indult el - elsősorban állományvédelmi okokból - az anyag teljességének archiválása, a számítógépes adatbázis kialakítása és a könyvek felvitele digitális hordozókra. A városban pillanatnyilag egyedül itt van nyilvános internet-hozzáférési lehetőség. Készülőben van az intézmény honlapja. A könyvtár feladata a közszolgálaton kívül az is, hogy a benne őrzött értékeket megóvja. A jelenlegi nagy felújítás - a modernizálás, a fűtési rendszer rekonstrukciója, a biztonsági és a tűzjelzőrendszer kiépítése - ezt a célt szolgálja. A felújított könyvtárat Szent István napján adják át. Pallós Tamás Fotó: Keönch László és a Főszékesegyházi Könyvtár képarchívuma
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
