Uj Ember

2002.03.31
LVIII. évf. 13-14. (2800-01.)

Főoldal
Címlap
Az Élet munkatársai
A feltámadás jelei Albániában
Kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepet kívánunk
Lelkiség
Az új élet első tanúja
Húsvétvasárnap
Vallomás a Bárányról
A két hét liturgiája
A év
Ünnep
Reménységre újjáteremtve
Húsvét 2. vasárnapja
A bor és a víz titka által
A katekumenátus útján: a "beavatás"
ÉLET ÉS LITURGIA
Ünnep
Húsvéti gondolatok
Lassan, de biztosan
Lelki ismeret
Ki hallja meg a harangszót?
Mindennapok embertragédiája
Ünnep
Húsvét - a remény ünnepe
Jézus miséje
Ünnep
Főünnep - áthelyezve
Április 8.: Gyümölcsoltó Boldogasszony
Gyümölcsoltó Boldogaszszony - mai szemmel
A jég fogságában
Szűz Mária köszöntése
Fórum
A megírt és a megélt kereszténység földje...
Bíró László püspök egyiptomi mozaikja
Ünnep
Figyeld a jelet, hogy megismerd a lényeget!
A keresztségről, a húsvét szentségéről
Egy húsvéti könyörgés
Jegyzetek a liturgiáról
Húsvét előtti gondolatok
Ünnep
Húsvét - Átkelés
Az Új Ember húsvéti lelkigyakorlata
"Az ünnep valóban közös..."
Beszélgetés Mádl Dalma asszonnyal, a Magyar Köztársaság elnökének feleségével
Párbeszéd
Az emberebb emberért
Amerikában és Magyarországon
A jóság elszántságával
Látogatás Milan Rúfusnál
Ünnep
Elfeledett igazság apostola volt...
Szent Fausztina nővér élete és küldetése
Térségünk Lourdes-ja, Fatimája lehet...
Az épülő krakkói bazilika magyar kápolnájáról
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
"Varázslatok" a templomban
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Kövek, könyvek - kincsek
Kalocsa első ezer évének kulturális élete
A kitartásról
A mozgássérült szemével
Fórum
Hetvenéves volna...
Antall József emlékezete
Fényi Ottó
Ötven éve halt meg Szeghy Ernő
Vargha Damján ciszterci, pécsi egyetemi tanár
Fórum
IV. Károly - úton a boldoggá avatás felé
Milyen ember volt a nagyapám?
Fórum
Földi föltámadás Beregben
Fórum
Mit remélhet a fiatalság a Fidesz-MDF-től?
Gazdasági növekedés után az életminőség változása - mondja Varga Mihály pénzügyminiszter
Húsvéti szomorúság
Súlyos aggodalmak a népszámlálás miatt
Haydn-vasárnapok
Fórum
Válasz a választásban
Magyar írók és költők a felelősségről
Élő egyház
Ciszterciek örömei, gondjai
Mi foglalkoztatja a katolikus nőket?
Új évezredben, új szívekkel
Egyházak és önkormányzatok a kultúráért
Pécsi disputa a közös értékvédelemről
Csehimindszenten is ünnepelnek
Élő egyház
Hit, remény, hazaszeretet
Keresztény, nemzeti találkozó Lezsák Sándor vezetésével
Belga szerzetesnő - a magyar egyházért
Jubileumi fizikaverseny
Ti vagytok a föld sója!
Ifjúsági gyalogzarándoklat Márianosztrára
Élő egyház
Gyónás - gyóntatás
Nagycsütörtöki levél a papokhoz
Feladatunk az értékek átadása
Pápai apróságok
A pápa lányai
Ifjúság
Mikor tértél meg?
Segítünk, hogy te is ott lehess!
Pályázat! --- Pályázat! --- Pályázat! --- Pályázat!
Mindennapi feltámadás
Rejtvény
Szerkessze újra!
Fórum
Az egyetlen magyarázat...
Hetvenöt éve halt meg Prohászka püspök
Húsvéti meglátások, húsvéti fények
Fórum
A felvirágzás kora
Vasárnapi üzenetek
Az egység lehetséges
Kodolányi János: Julianus barát
A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig
Mozaik
Budapesti Tavaszi Fesztivál 2002
Keresztút a nemzetért
Új nemzeti parkunk
Szent Benedek
Légy vendégünk

 

"Most nézzen körül..."

Földi föltámadás Beregben

Három helyen törte át a Tisza a gátat Tarpánál tavaly március hatodikán. Egyeseknek aranyvíz volt ez, mondja Erzsi néni az új épületek felé tekintve, s mutatja, merre volt az ő régi háza is, amelyet ellenállhatatlanul sodort magával, döntött romba szinte percek alatt a vadul rohanó víz. Petőfi félrevert harangzúgása valóban megelevenedett ezen az egy esztendővel ezelőtti tavaszi napon: "jön az árvíz, jön az árvíz, hangzék, s tengert láttam, ahogy kitekinték." 140 millió köbméter víz tört rá a beregi térség negyvenhat településére. Elképzelhetetlen vízmennyiség. Erzsi néni sem tudja, mennyi, azt azonban nem feledheti, hogy "csak annyi időm volt, hogy az inzulint magamhoz vegyem".


Az egész falu újjáépült

Ma új ház áll a helyreállított, megmagasított gát tövében, de ilyen az emberi természet, lakója mégsem elégedett: "mozog a WC-csésze, szivárog a víztartály". Aranyvíznek pedig azért nevezi a romboló árhullámot, mert állítja, egyeseknek, akiknek a háza nem kapott vizet, mégis új épületet emeltek, sőt, a biztosító is fizetett nekik.


"Megint tegyük össze a kezünket..."

Ilyen viszonylagos az emberi igazság. Talán nem is erről a panaszáról szeretne beszélni Erzsi néni sem, hanem sokkal inkább arról, hogy a betegség... és már nehezebben megy a mozgás... az elmúlt fiatalság, de ezekbe aligha lehet belekapaszkodni. Makovecz Imre tervezőirodájának mérnökei rajzolták-álmodták meg azokat a házakat, amelyek stílusukban, tornáccal, oszlopokkal illenek a táj építészetébe, a falusi életkörnyezetbe. Tarpán is azonnal föltűnnek és kitűnnek az utcasorban ezek az épületek.


"Ki az a Bakondi úr, hogy ennyi pénze van...?"

Innen jött a víz - nézünk a folyó felé, s a térképen bogarásszuk: Tákos, a negyvenhat elöntött település egyike, ahová igyekszünk, légvonalban is több mint tíz kilométernyi távolságban fekszik. S a többi falu is távol. A látóhatár szélén sem tűnnek még föl. Talán ekkor kezdjük megérteni - ha felfogni nem is -, mennyi száznegyvenmillió köbméter. És a többi adat is előtolakodik, ameddig elérjük a negyvenegyes utat, amely a Tarpa felől rohanó vizet fölfogta, és visszafordította a falvakra. Ekkor döntöttek úgy a hatóságok, hogy az út-gátat két helyütt, éppen Tákos két oldalán, átvágják: rombolni kellett, hogy menteni lehessen.


Molnár János bácsi idén tavasszal is fél, hogy megint jön a víz: a terményt magasabbra rakta a kamrában

1999 tavasza óta egymást érték az országot sújtó elemi csapások: árvíz, belvíz, hatalmas esőzések. Tizennyolc megyében 2021 településen keletkeztek károk: 3159 önkormányzati épület ment tönkre és 6206 magánház - ez száz magyar falunak felel meg. A kormány 44 milliárd 558 millió forintot fordított védekezésre, 70 milliárd 98 millió 900 ezret pedig helyreállításra és újjáépítésre. Mintha száz új falut építettek volna föl. Gondolatunk - pedig az elmúlt évek valóságemléke ez - mintha elsikkadna eme országépítő erőfeszítés mellett. Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője emlékeztet arra, hogy 2000-ben Szolnok fölött, ahol a víz nyomása alatt megcsúszott a gát, ha átszakad, 280 ezer ember került volna veszélybe, a becsült kár pedig 1800 milliárd forintot tett volna ki. Emlékszem, éppen akkor érkeztünk a helyszínre, amikor megkezdődött az ottani falvak kitelepítése, s a honvédség a levegőben szállított sok tízezer homokzsákkal fogta meg a csúszást.


Az emberemlékezet Tákoson három árvizet őriz: az 1948-asat, az 1970-eset és a tavalyit. Mementóként maradt meg egyetlen vályogépület; 1948-ban ilyeneket építettek.

S ezután jött a beregi árvíz: házak sokasága omlott össze. Közel tíz kilométeres szakaszon sérült meg a gát. Műemlékek, egyházi létesítmények károsodtak, s a temetők, dögkutak, vegyi raktárak, szemétlerakók víz alá kerülésével az egész térséget súlyos környezeti kár érte...

30 000 ember életét fenyegette a víz, közülük 15 ezrüket ki kellett telepíteni. A visszatértek közül több mint hatezren nem költözhettek be házukba: vagy összedőlt vagy életveszélyessé vált.

"Mellénk állt a kormány, köszönjük is neki" - mondja a néhány száz fős Tákoson Kun Béla bácsi, aki mosolyogva azonnal hozzáteszi: semmi köze ahhoz a másik hasonló nevűhöz...

Házukat két oldalról szorította be a víz, s bár nem bukott át a küszöbön, a vályogház alól kimosta a homokot, a sártéglák pedig megszívták magukat. Nem maradt más, mint a bontás. Előkerül a napló: bontás június 19-20. Elkészült: 2001. október 15.

Az idős házaspár büszkén mondja: nézzünk körül, ez az ő otthonuk. A tornác fából készült könyöklője rusztikus hangulatot áraszt. Odabenn minden világos, egészséges, új szagú, csempézve a konyha, fürdőszoba. "Sokkal világosabb, mint a régi volt."

"Nemcsak házat kaptunk - magyarázza Béla bácsi -, mert kaptuk, nem vitás, hanem a konyhabútort, a szobaberendezést, de még a csillárokat is úgy adták. Megint tegyük össze a kezünket: ha az állam ezt nem csinálja, a falu felének semmije nem lenne. Isten áldja meg, aki ezt a jót tette velünk!"

S azután halkan hozzásóhajtja: "Csak ne kellene gyógyszerre költeni a pénzt, semmi bajunk nem lenne."

Emlékszem, tavaly június végén, amikor teherautók, munkagépek dübörögtek, verték a port: bontottak, szállítottak, építettek. Szép türelemmel voltak az emberek, mert bizalmuk lehetett: az ország közpénzéből fedél kerül a fejük fölé. Az egyik néni így mondta romhalom háza előtt: szerencsénk van ezzel a kormánnyal. S most, egy esztendővel később hív: nézzük meg, milyen szép minden. A bútort a szeretetszolgálat adta, emeli föl az ujját figyelmeztetésképpen, mintha jelezné: számon tartja, kinek miért tartozik hálával.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az elmúlt év végéig az árvíz sújtotta térségben minden óvodás és általános iskolás korú gyermek étkezési térítési díját átvállalta. Ezt nevezték el "Támasz a családnak" programnak, s a Magyar Vöröskereszttel közösen vettek részt a "Legyen a ház újra otthon" akcióban. Ennek keretében 1173 család kapott 140 millió forint értékben bútort és konyhafelszerelést.

Tákoson több mint száz házat kellett újjáépíteni, tíz-tizenötöt pedig felújítani. Csupán két épület maradt régi: az italbolt és a vele szemközti ház, amelyben az ÁFÉSZ-üzlet, a posta és az önkormányzat szorong. De a térségfejlesztési program keretében mellette már épül a faluház, amely az önkormányzatnak, orvosi rendelőnek, a postának és a művelődési teremnek ad helyet. "Öreg település, ilyen szép faluház nem is kellene ide" - mondják többen, de azért titkon - vagy nem is annyira leplezetten - büszkék, hogy még ezt is kapják. A református többségű faluban közpénzeken parókia és gyülekezeti terem is épül hamarosan, az egyetlen meghagyott romos épületből pedig falumúzeumot alakítanak ki. A híres tákosi templom, a paraszt Notre Dame felé vezető utcán pedig, ahol több mint száz méterre egymástól vonulnak az új épületek, a közbülső területet föltöltik és parkosítják.

Pelikán Istvánt dicsérik mindenütt, az újjáépítést végző építőipari vállalat egyik vezetőjét. Molnár Jánosné pedig ma már nevetve meséli: "Mélyebben fekszik a házunk, nézzék csak, az ól falán látni, meddig állt a víz. Biztosításunk nem volt, kitelepítettek bennünket Gemzsére, mindenünk odaveszett. Harminc mázsa terményt vitt el a víz, az állatokat meg szabadjára kellett ereszteni, hátha akkor megmaradnak. Amikor visszatérhettünk, minden rom volt. Sírtam, nagyon sírtam, de akkor jött valaki, és azt mondta: ne sírjon néni, a Bakondi úr üzeni, hogy vigasztalódjanak, lesz maguknak is házuk. Ki az a Bakondi úr, hogy enynyi pénze van, kérdeztem - és mosoly-szégyenkezve teszi hozzá: akkor még nem tudtam, hogy ő a kormánybiztos, aki ha mond valamit... és úgy is lett."

Az újjáépítésen július-augusztusban több mint tízezren dolgoztak Beregben. Több ezer munkanélküli kapcsolódott be közhasznú munkákba. A térségben huszonkét százalékkal csökkent a munkanélküliség.

A biztosítók által kifizetett 2,8 milliárdot nem vonták be az újjáépítésbe. Ezenkívül kamatmentes, kedvező hitelt vehetnek föl a lakók melléképületek, ólak építésére.

33 milliárdot fordított az ország újjáépítésre és helyreállításra. 10 milliárdba került a védekezés és kitelepítés. A mezőgazdasági károkra 1,3 milliárdot fizettek ki. 30 millióért új felszerelést kaptak az iskolák. 1,3 milliárd pedig karitatív adományként érkezett.

Mint ahogyan a víz-tenger, úgy ezek a számok is fölfoghatatlanok. Az emberek arcáról azonban leolvasható. "Az állam mindenkinek palotát épített" - mondja Molnár János bácsi, és mindvégig ott bujkál tekintetében a nyugodt mosoly. De a félsz is. Az idei tavaszon, mert a gondolat mélyén nem hagyja nyugodni, mi lesz, ha újra jön a víz, a takarmánynak padot ácsolt, arra rakta föl a zsákokat.

Molnár Béláéknál éppen hazafelé tartanak a gyerekek. A nagyleány nyolcadikos - a szomszédos Csarodára jár öccsével együtt, Tákosnak nincs saját iskolája, igaz, hogy fiatalok, gyerekek is alig vannak -, és Mátészalkán tanul tovább. "A városban jobb lesz." De hiszen itt a gyönyörű ház, vetem közbe, mire az édesanya veszi át a szót: "Megértem, hogy a fiataloknak unalmas itt az élet."


Ica néni ma már csak fényképen őrzi a régi házat, s büszke arra, ami a helyén épült. A konyhaberendezést a Máltai Szeretetszolgálattól kapta.



Lám, így van ez. Munkaalkalom alig, az élet is unalmas a fiataloknak. Elvágyódnak, ahová pedig ma visszavágyódni érdemes. "Üdülőfalu lesz ez - mondja Józsi bácsi a szemközti soron - gyermekeink, unokáink ide járnak majd vissza jó levegőt szívni, csendet hallgatni.

Az öregek maradnak. A faluból - mert a kártalanítással erre is volt lehetőség - mindössze negyvenen költöztek el. Kacsora Béla a fiatalabb maradók közé tartozik: éppen a ház előtti részt gereblyézi: "Tizenöt éve jó, ha egy-két új ház épült a faluban. És most nézzen körül..."

Az új házak - ezt ma még csak remélni lehet, de nyomokban már tetten érhető - arra ösztönzik az embereket, hogy körülötte is szép rendet teremtsenek. Az udvarokban több helyütt fűmagot szórnak, parkosítanak. Kacsora Béla pedig folytatja az imént megkezdett gondolatot: "Mondják egyesek, hogy más párt is felépítette volna a falut - de ki tudja ezt? Egy biztos: a Fidesz felépítette."

Elmer István

Fényképezte: Cser István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu