 |
 |
 |
 |
2002.03.31
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az Új Ember húsvéti lelkigyakorlata Húsvét - Átkelés
Az emlékezet peremén feldereng Izrael átkelése a Vörös-tengeren és a Sínai-sivatagon át egészen az Ígéret Földjére. Feldereng az egyház átkelése, amit a szinoptikusok a tavon való átkeléssel jelképeztek: egyik partról a másikra Betszaidába, egy kis bárkában, a kenyérszaporítás után. Feldereng az emberi élet látomása mint átkelés: a születéstől a halálig, amelyben Krisztus az ember útjának tekinti magát. Feldereng János látomása az átmenetről: a sötétségből a fényre. Feldereng az átmenet a régi emberből az új emberbe, az első Ádám átmenete a másodikba. Feldereng a mi húsvétunk, és mindannyiunk húsvétjai. Ma ünnepeljük minden húsvét és minden átkelés, minden átmenet betetőződését. Ma a feltámadott Krisztust ünnepeljük, aki húsvéttá lett. Levél Mária Magdolnához Drága Mária Magdolna! A múlt vasárnap ellenálltam a kísértésnek, és otthagytalak téged a kereszt tövében. De ma húsvét van, átkelés a túlsó partra, és én most nem állok ellen annak, hogy veled keljek át... Hogy is ne élném át veled ismét a húsvétvasárnap reggeli állásfoglalásodat? Ismét hősies, ismét hős voltál szeretetedben. Mert aki szeret, korán kel, nem alszik, nem nyugszik mindaddig, amíg meg nem találja azt, akit szeret. Kora hajnal, sötét van még, és te a sírhoz mész: gondoskodni akarsz az illatszerekről és a temetési szertartásról. Pénteken minden olyan sietősen zajlott... Te kora hajnalban - a szeretet korán kelővé tesz! - ott vagy. Sírsz, kérdezősködsz felőle: szenvedsz, mert azt gondolod, hogy elrabolták az Úr testét. S mert a szeretet nem méri fel erőit, azt gondolod, hogy elbírnád a halott testét, egy ilyen nehéz holttestet: "Mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem". Micsoda ábrándozás, micsoda szent merészség, micsoda őrültség, ami azok sajátja, akik szeretnek! Nem te voltál az, aki nagyon megbocsáttatott? Akkor hát itt maradsz, erődet mérlegelve, magadra gondolva, az örök miérteken rágódva? Nem erre lettél teremtve. Szívedben, amelyet a Mester szeretete megérintett, nyomot hagyott a végtelen. Milyen nagyszerű, milyen nagylelkű aszszony! Jézus nem hagyhatta viszonzás nélkül szeretetedet, gyengédségedet. Végül is ő él, és megdicsőült, győztes lett a halál és a bűn felett. De nem akar téged mozdulatlannak látni, rajongó szeretettől áthatott szemlélődő imádságban, ami most minden bizonnyal olyan jólesne neked. Küldetést kapsz - az élő szeretet tanújaként. Jézus nem választhatott volna jobb hírvivőt, hogy az apostoloknak hírül adja a feltámadást. Csak Jézus gondolhatta ki, hogy éppen a megtért házasságtörő asszonyt választja, hogy legelőször az ő számára jelenik meg, és őt küldi el az egybegyűltekhez a hírrel: Jézus él! Több szó már nem esik rólad, de el tudom képzelni a helyedet ebben a születő egyházban - mint az élő Jézus tanúja. Drága Magdolna, amikor rád nézek, újból felmerül bennem: én is találkoztam vele, az élővel és feltámadottal. Én is tanúja vagyok, de miféle tanú? Milyen gyorsan viszem el őt testvéreimnek? Maria Dutra Az én paschám - Jézus! Húsvét, azaz pascha - Jézus és a mi feltámadásunk. Nemcsak az ünnep. Az én feltámadásom. S nemcsak az utolsó napon, az időn túl. Hanem itt és most - az időben is, az úton. A szívemben, bizalmamban, reményemben. Az ünnep segít megújulni: Jézus szeretete minden helyzetben mindenható! Irgalma kiárad és győzedelmeskedik - bennem is. Az irgalmasság ünnepe a húsvét második vasárnapján van, de a föltámadás napján az Úr ingyen odaadja győzelmének gyümölcsét - az újjáteremtés leheletét: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer! Megvan az újjászületés és élesztés. Pascha - átvonulás (kivonulás). Mindennapi keresztutamat járom, ki akarok menni bűneim, szeretetlenségeim sötétségéből, nyomorúságom és önsajnálatom sírjából a Jézussal való egyesülés ragyogására. Nem körbejárás, inkább spirálszerű földi folyómat ez - pascha. Krisztus az Út. Az ő Lelke győz bennem, ha nem bűneimet és gyengeségeimet celebrálom, hanem újra és újracsak Jézust! Tekintsetek rá, és eláraszt a fény benneteket, és arcotokat nem érheti szégyen. (...) lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki benne bízik! (33. zsolt.) Hétköznapi feltámadásom, paschám: Jézus - pünkösdön keresztül, s tovább, minden percen át, egészen az időn túl-ig. Jézusom, bízom Benned - mindig, minden helyzetemben! Akkor is, ha nehéz fölkelni, akár a sárból, akár az ágyból. A te irgalmad fölemel. Köszönöm, hogy veled kelhet - mehetek. Szeretlek, pascha! Czebula Pawel OFM conv. Te, aki szenvedsz, a testedben, a szívedben ... Te, aki egyedül vagy, félsz az úton, és elfáradtál... Neked szól ez az új húsvét. Jézus szenvedése, feltámadása... A húsvét nem egy szerencsés véget ért szörnyű mese, és nem jámbor emlékezés. Te vagy Jézus a keresztúton, a keresztfán is. Amikor egy ember szenved, meghal, újra megtörténik Jézus passiója és halála... a világ végéig. De Jézus feltámadt. Te is meg fogsz gyógyulni a szeretetben, és más életre jutsz. Az egész emberiség Istenhez tér: a szeretethez, az élethez - az örök életre. Ezért jött Jézus hozzánk. Ez az üzenete. A szeretet, az élet meg fog győzni. Aki hisz Istenben, az Atyában, Fiúban és Szentlélekben, azt is hiszi, hogy ez az új millennium visz tovább az úton Isten felé. Az igazi életre. Rémi testvér Isten ajándéka Jézus és a szamáriai asszony találkozásának Lelke elvezet engem a Szent Háromnaphoz, egészen a "legnagyobb ajándék" órájáig. És most "íme a nap, amelyet az Úr adott" - Krisztus, reményem valóban feltámadt! Ő hív arra, hogy mélyebben megéljem a szövetség megújítását, melyet mindnyájan megkaptunk keresztelésünk napján. "Ó, valóban áldott éj, mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei!" Ez az az éjszaka, amikor az exultet éneke és az alleluja segít nekünk érzékelni azt, amit nem tudunk felfogni, csak befogadni: a feltámadott Úr misztériumát! Meggyújtjuk kis gyertyáinkat a nagy húsvéti gyertyáról - Krisztus világosságánál -, és megérthetjük: felemelkedhetünk az élő felé, aki befogad minket, hogy nekünk adja életét Igéjében és a szétosztott kenyérben. Ez a húsvét szent vigíliája, amikor az olvasmányokon keresztül - Teremtés, Kivonulás, Próféták - várjuk a hét első napja hajnalának lassú pirkadását. Honnan merítjük bizonyosságunkat? "Ő, Jézus, életét adta értünk... nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért... ...Mi tudjuk, hogy a halálból átjutottunk az életre, mert szeretjük testvéreinket." (I Jn 3.) Maria Aimée nővér Ő él! Már annyiszor megéltük a húsvétot, már annyiszor vettünk részt a feltámadás ünnepén, mégis érezzük valaminek a hiányát. Hogy kevés bennünk a feltámadás, hogy kicsi a hitünk, amely a világot legyőzi, hogy kevés az ő élete bennünk. Benézünk tehát még egyszer, ezen a szent hajnalon, az üres sírboltba, hogy meggyőződjünk: a holttest valóban nincsen ott. Hogy feltámadt! "Krisztus maghalt, Krisztus feltámadt, Krisztus visszatér..." A húsvéti öröm: érett öröm. Az örök életben, a feltámadásban való hit nélkül, görcsösen fogunk kapaszkodni mulandó jelenünkbe, saját receptünk szerint fogjuk építeni boldogságunkat, amely nem ér messzire, és csak puszta ámítás: hagyjuk, hogy magával ragadjon a mai világ propagandája, délibábjaival, az önmegvalósítással, gyors és fájdalommentes eljárásaival. A feltámadt Krisztusba vetett hit ad nekünk igazi szabadságot, s érteti meg velünk az áldozat, a szenvedés valódi értékét. A húsvét az élet ünnepe, de a magnak el kell halnia... Senki nem értheti meg, és nem érezheti a húsvét örömét, ha a nagyböjtben egy kicsit nem hal el. Menjünk feltámadott Urunkkal együtt keresni azt, ami odafent van, és örvendjünk abban a hitben és reményben, hogy Isten kegyelmével a legsötétebb sírból is felkelhetünk. Janina Tuszkowska
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
