Uj Ember

2000. augusztus
20-27.
LVI. évf. 34-35. (2717-18.)

Megjelent az Új Ember Magazin augusztusi száma

Főoldal
Beszélgetés az elnökkel
Fenntartás és érdek nélkül
Mádl Ferenc a gyökereiről, jogról, erkölcsről, a magyarok esélyeiről
Három templom
Nagybörzsöny ékessége
Isaszeg földmozdító hite
A világ „közepin”
Kalocsa-Kecskemét
„Nagyon szépet álmodtunk...”
Megkezdődött a szinódus utáni munka
Hittanya a pusztában
Élő múlt
Udvarházból kolostor, kolostorból végvár
Zalavár — múltunk egyik rejtőhelye
Templomok
„Égő” emlékezés
Jubileumi ankét
Régi templomok mai üzenete
Misszió
Menjetek, tanítsatok..., kereszteljetek meg... minden népet (Mt 28,19)
Interjú
A gondviselés nyitja meg az utakat
Beszélgetés Paskai László bíboros-prímással
Idővel kevés magyar papra lesz szükség Nyugaton
Beszélgetés Miklósházy Attila püspökkel
A közoktatás kovásza…
Tanévkezdésre – Keresztény pedagógia Magyarországon - Beszélgetés Farkas István piaristával
Lelkiség
A sziklára építő tanítvány
Elmélkedés a Szent István-napi evangéliumról
Mit tudunk róla és örökségéről
Pieta
A két hét liturgiája
Lélek és élet
Egy doboz antibiotikum
Kemény beszéd?
Elmélkedés az augusztus 27-i evangéliumról
Séta az esztergomi Várhegyen
Horváth István régész-igazgatóval
Érvek vélemények
Az is, hogy Jézus pártus hercegnek született? (1.)
„Minden lehetséges”?
Örökkévaló vagy teremtett?
Jegyzetlap
Fórum
Mit tehetünk mi, katolikusok?
Lelki ismeret
Egy szál vadrózsa
Levél a frontról
Magyar metszetek
Múlt és jelen
Léleképítés a Pilisben
A katolikus sajtó tavaszi találkozójának emlékei
A Korona lilioma
„Vedd el e nép múltját...“
„Örvendezz, királyi város…
Honismereti Akadémia Székesfehérváron
Épülő kapcsolatok
Példa nélküli pillanat
Szent István és Hierotheosz keleti kanonizációja
Kereszténység – kultúra – párbeszéd
Kárpát-medencei médiatalálkozó Szent Márton hegyén
Ökumenikus magyar összefogásért
Ifjúság
Irodalmi és zenei szalon a Vojnovich-Huszár villában
Menyegző, örök szövetség
„Akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre.” (Mt 25,10)
A szeretet nem ismer sem időben, sem térben távolságot
Az örökkévalóság képmása
Mindennapi kenyerünk
Névnap
A lantzene legyen mindenkié!
Kónya István lantművész koncertjei
Mozaik
Világok világa
„Mailáth“-találkozó
A Szent József-templom ünnepe Csongrádon
Őfelsége kapitánya
Rejtvény
.

 

Hivatás és család?

Szikora István, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet fôorvosa, munkatársaival agyi érrendszeri betegségeket kezel. Hivatásról, családról beszélgettünk a külföldön is ismert szakorvossal.


„...kezem apró mozdulatán emberek élete múlhat“

– Hét gyermekünk született. Ma a legkisebb hat –, a legidôsebb huszonhét éves. Emese ötéves korában súlyos betegségben meghalt. Feleségem, Ildikó, gyógypedagógus-tanár. Valódi hivatása a család összetartása, melyben teljes emberi életet talál.

Az Ön hivatása a gyógyítás. Mi a lényege annak a módszernek, amellyel dolgozik?

– Az eljárás neve szaknyelven intervenciós neuroradiológia. Jó magyar szót még nem találtam rá. Az idegrendszer ereit röntgenberendezéssel ábrázoljuk, majd az érrendszerbe vezetett katéterekkel kezeljük is. Így lehetôség nyílik sebészi úton nem kezelhetô betegségek gyógyítására. Ugyanakkor ez a módszer kevesebb műtéti megterhelést jelent, mint a sebészi beavatkozás. Amíg a módszert tanultam: családommal három évig Amerikában élhettünk. A tanulás, kutatás mellett itt a nemzetközi szakmai élet középpontjába is bekerültem. Itthon aztán sikerült a legkorszerűbb módszereket bevezetni a gyakorlatba. Ez nagyon fontos, hiszen ez a gyorsan fejlôdô technika a jövôben egyre fontosabb szerepet fog játszani az idegrendszeri betegségek gyógyításában.

Lett volna módja külföldön maradni?

– Igen. Én azonban azért mentem el, hogy itthon alkalmazzam a megszerzett tudást. Szeretek az intézetben dolgozni. Sikerült elérnem, hogy az elöregedett berendezéseket újakra cseréljük. Egy kicsit mindig elôbbre tudok lépni, s ez segít legyôzni a nehézségeket.

Ön mind hivatásában, mind családi életében sikeresnek mondható. Mennyiben volt ebben segítségére keresztény hite?

– Hitem, akárcsak egész életem, nagyon is gyakorlati jellegű. Legfôbb energiaforrásom a házasságom és gyermekeim. Feleségemmel gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Olyan légkörben nôttünk fel, ahol a házasság evangéliumi megfogalmazása („... ember szét ne válassza“) megkérdôjelezhetetlen igazság. Ez kegyelem, amely mindeddig segített az esetleges konfliktusokat megoldani. A közösség hitben megtartó erejét barátaim nyújtják, a budai Krisztus Király Lelkészségben. Istennel való közvetlen kapcsolatom legintenzívebb pillanatai azok, amikor a kezem apró mozdulatán emberek élete múlhat. Ezek a másodpercek valódi imává válnak. Ebben segítségem, közvetítôm Emese kislányom. Ezek az ajándékok alapozzák meg eredményeimet.

K.L.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu