|
Hivatás és család? Szikora István, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet fôorvosa, munkatársaival agyi érrendszeri betegségeket kezel. Hivatásról, családról beszélgettünk a külföldön is ismert szakorvossal.
– Hét gyermekünk született. Ma a legkisebb hat –, a legidôsebb huszonhét éves. Emese ötéves korában súlyos betegségben meghalt. Feleségem, Ildikó, gyógypedagógus-tanár. Valódi hivatása a család összetartása, melyben teljes emberi életet talál. Az Ön hivatása a gyógyítás. Mi a lényege annak a módszernek, amellyel dolgozik? – Az eljárás neve szaknyelven intervenciós neuroradiológia. Jó magyar szót még nem találtam rá. Az idegrendszer ereit röntgenberendezéssel ábrázoljuk, majd az érrendszerbe vezetett katéterekkel kezeljük is. Így lehetôség nyílik sebészi úton nem kezelhetô betegségek gyógyítására. Ugyanakkor ez a módszer kevesebb műtéti megterhelést jelent, mint a sebészi beavatkozás. Amíg a módszert tanultam: családommal három évig Amerikában élhettünk. A tanulás, kutatás mellett itt a nemzetközi szakmai élet középpontjába is bekerültem. Itthon aztán sikerült a legkorszerűbb módszereket bevezetni a gyakorlatba. Ez nagyon fontos, hiszen ez a gyorsan fejlôdô technika a jövôben egyre fontosabb szerepet fog játszani az idegrendszeri betegségek gyógyításában. Lett volna módja külföldön maradni? – Igen. Én azonban azért mentem el, hogy itthon alkalmazzam a megszerzett tudást. Szeretek az intézetben dolgozni. Sikerült elérnem, hogy az elöregedett berendezéseket újakra cseréljük. Egy kicsit mindig elôbbre tudok lépni, s ez segít legyôzni a nehézségeket. Ön mind hivatásában, mind családi életében sikeresnek mondható. Mennyiben volt ebben segítségére keresztény hite? – Hitem, akárcsak egész életem, nagyon is gyakorlati jellegű. Legfôbb energiaforrásom a házasságom és gyermekeim. Feleségemmel gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Olyan légkörben nôttünk fel, ahol a házasság evangéliumi megfogalmazása („... ember szét ne válassza“) megkérdôjelezhetetlen igazság. Ez kegyelem, amely mindeddig segített az esetleges konfliktusokat megoldani. A közösség hitben megtartó erejét barátaim nyújtják, a budai Krisztus Király Lelkészségben. Istennel való közvetlen kapcsolatom legintenzívebb pillanatai azok, amikor a kezem apró mozdulatán emberek élete múlhat. Ezek a másodpercek valódi imává válnak. Ebben segítségem, közvetítôm Emese kislányom. Ezek az ajándékok alapozzák meg eredményeimet. K.L.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|