Menjetek, tanítsatok..., kereszteljetek meg... minden népet (Mt 28,19)

Templomrom a redukciókból

A misszió feladata az örömhír — — evangélium — hirdetése:úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta...“ (Jn 3,16) Vagyis, magának Jézus Krisztusnak megismertetése, Aki minden ember megváltására jött a világba. Ő maga kötelezi e tevékenységre követőit, illetve az Általa alapított intézményt az Egyházat: „Menjetek, tanítsatok, minden népet...“ (Mt 28,19); „Tegyetek tanúságot rólam...“ (Jn 15,26);Tanúságot tesztek majd rólam... a föld végső határáig.“ (Apcs 1,8). Az már az egyes ember felelősége, hogy meghallgatja-e a Jézus Krisztusról szóló tanúságtételt és elfogadja-e Őt személyes megváltójának.

De mi a tárgya ennek a tanúságtételnek? Nem csupán a Krisztus által hirdetett örök igazságok. Ő sem csak szóban tanította az embereket. Az Atya emberek iránti szeretetét tettekkel is igazolta, Aki gyermekeinek nem csak lelki, hanem minden emberi szükségletéről gondoskodni akar.

Ezért alanya a missziós tevékenységnek az egész ember, akár a kereszténységet még nem ismerő őslakosokról, akár pedig a kereszténységgel régen kapcsolatot vesztett és az őserdőben szerencsét próbáló fehér telepesekről van szó. Amikor e két közösség bármelyikével a misszionárius kapcsolatba lép, föl kell mérnie minden szükségletüket:

— rendelkeznek-e a rendszeres táplálkozáshoz kellő élelemmel;

— tudnak-e megfelelően védekezni az időjárás viszontagságai ellen;

— képesek-e a betegségek megelőzésére, gyógyítására;

— hogyan biztosítsuk számukra a szellemi fölemelkedést;

— hogyan tudjuk védelmezni — és főleg önvédelemre nevelni — őket, hogy ne legyenek semmiféle kizsákmányolás áldozatai.

Ha mindezt a föladatot a ma hithirdetője nem vállalja föl, akkor ne is kezdjen bele az igehirdetésbe, mert az nem lesz sem hiteles, sem eredményes. Hiszen megcsonkítaná a testet öltött Igét, Aki messiási küldetését teljesítve nem csak (magán és közösségi) istendicsőítést végzett (liturgia), nem csak tanított (kérügma), hanem ételt is osztott, beteget is gyógyított, gyászolót is vígasztalt (diakónia).

Hogyan történik ma mindez a missziókban? — A mi misionesi (Dél-Amerika, Iguazú-vízesés környéke) állomásunkon egy 12x4 méteres raktárépülettel rendelkeztünk. Egyik helyisége élelemmel, a másik ruhával volt telerakva. Az élelmet szükség szerinti időközökben a tartományi fővárosban szereztük be. A ruhát 200 kilogrammos bálákban folyamatosan az európai karitász szervezetektől kaptuk. Puerto Iguazúban lakó püspök atyánk havi 1000 dollárt adott a betegeinknek szükséges gyógyszerek beszerzésére. A betegszállítást vagy a misszió járművei végezték, vagy az egészségügyi szervezetnek juttatott üzemanyaggal biztosítottuk.

Volt egy építőanyag-raktárunk is, ennek készletéből magukról gondoskodni nem tudó öregeknek, betegeknek, sokgyermekes családoknak segítettük hajlékuk fölépítését.

Amikor egy-egy új őserdei közösséggel kapcsolatba kerültünk, erről értesítettük a tartományi kormányt. Az hamarosan intézkedett iskolának, esetleg óvodának létesítésére is.

Úgyszintén a helyi kormányzati szervek támogatásával igyekeztünk lehetőleg minél több közösség rászorulói számára segélykonyhát létesíteni. A nélkülözés mértékének jellemzésére idézek egy naplóbejegyzésemből: „1995. dec. 25. — Trópusi esőzés miatt nem tudtam a telepekre kimenni. Másfél óra alatt 116 mm eső esett. Szentestei vacsorám: margarinos kenyér paradicsommal. Mai ebédem: paradicsomleves krumplival-rizzsel. Nem is esne jól a finomabb étel. Állandóan jönnek a szükséget szenvedők, akiknek egy marék rizsük sincs. Délelőtt 23 rászorulónak adtam élelmet.“

A misszionárius tehát nem csak lelkész; az egész embert kell gondoznia. Persze, a ráháruló sokrétű feladatot nem egymaga végzi. Sok lelkes munkatársa van, akikkel együtt építi — fő feladatként — a lelkekben Isten országát.

Akarunk-e ebben lelki-anyagi segítséggel résztvenni?

Közlemények: — A Pápai Missziós Művek működését 1948-ban betiltották, székházát teljes hivatali berendezésével együtt államosították, amelyből semmit vissza nem kaptunk. Ezért az alábbi kéréssel fordulunk e sorok tisztelt Olvasóihoz:

Akinek van hazai vagy külföldön nyomtatott, régi vagy újabb kiadású, missziós tárgyú könyve, folyóirata — és a Pápai Missziós Művek újra létesítendő könyvtárának tudná ajándékozni, levélben vagy telefonon szíveskedjék értesíteni bennünket.

— Az előző években sok ezer pénzátutalási csekket postáztunk egyházi címekre. Ezek nagyobb része nem került felhasználásra. Aki adományt akar küldeni, szíveskedjék az elfekvő csekket igénybe venni vagy az alábbi számlaszámra befizetni:

OTP számlaszám: 11705008 — 20182041

Minden segítségért — a rászorulók nevében is — hálás köszönetet mond és a missziók Barátait imádságos szeretettel köszönti:

Rostás Sándor SVD a PMM országos igazgatója

1223 Budapest, Jókai M. u. 14 Tel./Fax: 1/228-2327; 1/227-8963

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu