|
Ökumenikus magyar összefogásért Ma is lelkesít az 1999. októberi Augsburgi Nyilatkozat, mely a katolikus és evangélikus világegyházak krisztusi közeledését jelzi. 2000. évi Szent István-ünnepünk újabb példa nélküli esemény, azáltal, hogy Szent István királyunkat a konstantinápolyi Szent Szinódus, a nyugati szentek közül elsőként, szentként tiszteli. Amikor Róma és Bizánc, 1054 óta először, ennyire közel kerültek egymáshoz Szent István királyunk közös tiszteletében, akkor végre egyházainkban is egyértelműen állást kellene foglalniuk Szent István személyének, tiszteletének a kérdésében. Osztom kiváló református püspökünk, Hegedűs Loránt meggyőződését: Krisztus magyar hívei 2000-től kezdve nem maradhatnak továbbvakmerően gyávák”. Könyörögjünk együtt: Krisztus Urunk adjon ökumenikus-magyar összefogást augusztus 20-i nemzeti ünnepünktől kezdődően! Legyünk tehát minél többen családunkkal, barátainkkal ott a bazilikánál, legyünk tanúi Róma és BizáncSzent István-i” összebékülésének, majd kísérjük el a Szent Jobb-ot a Szent Koronához! Evangélikus testvéreimnek hadd idézzem fel finn testvéreink XIX. századi történelmi ébredését: Paavo Ruotsalainennek hívták azt aparasztprófétát”, aki lelkészi elhivatás nélkül, egyszerű földművesként alulról elindíthatta, a Lélek által ma is élő mozgalommá szélesítette az ébredést. Ami ott sikerült a XIX. században, miért ne sikerülne magyar kereszténységünknek a most induló XXI-ben. Isten áldását kérem a tizenöt millióból lassan fogyatkozó nemzetünk minden tagjára. Találkozzunk minél többen a bazilikánál és másutt is Szent István királyunk sok-sok ünnepén. „…Hol vagy, István király…?” – kérdezi ősi énekünk. Feleljünk együttesen bátorságra és felelősségünkre ébredve: Itt vagy, ismét bennünk vagy! Mindannyiunké vagy! Záhonyi Lóránt ny. mérnök
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|