Az univerzum tehát anyagból áll, különböző tulajdonságokkal felruházva. Ezek a galaxisok, naprendszerek, vörös óriások, fehér törpék, fekete lyukak stb. Minőségük attól függ, hogy a rendelkezésre álló fúziós energiából mennyit használtak el? Az univerzum energiája lassan fogy. Madách szerint „Milljó évekig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítni kell”.

Az atomokon belül intenzív mozgás van és ez a hőmérséklet függvénye. A kezdeti rendkívül magas hőmérsékleten kialakult anyag elemei a robbanás következtében távolodni kezdtek egymástól, és hűlni kezdtek. Az univerzum tágulását Hubble asztrofizikus speciális fedezte fel! A tágulás mértékének megfelelően a hőmérséklet a világegyetemben tovább csökken. A csillagoknak még sok milliárd éve van, azonban ez is elmúlik egyszer, és akkor a világegyetem hőmérséklete lesüllyed 0 K fokra, amelynek következtében az atomok szétesnek elemi részecskéikre, azok pedig szétsugározódnak ugyanolyan anyagtalan energiává, mint amilyenből keletkeztek. A világegyetem meghal, és eltemettetik az örökkévalóságba.

A világegyetem az ősrobbanással keletkezett energiahordozó nélküli anyagtalan energiából. Ez az esemény önmagától nem következhetett volna be, mivel okozat nincs ok nélkül. Tehát teremtetett! Vannak tudósok, akik azt állítják, hogy a világegyetemnek nem volt kezdete és nem lesz vége. Tehát örökkévaló! A teremtés hívei az ősrobbanással Isten létét bizonyítottnak látják. Az utóbbi elméletet valló tudósok az anyag örökkévalóságának kijelentésével tagadják Isten létét. A világegyetem fizikai világ, abban pedig perpetuum mobile — örökmozgó — nem létezik! Ha az istentagadók szerint örökké ismétlődne az ősrobbanás, létrejönne egy pulzáló világegyetem, amely örökmozgó volna. Ez pedig fizikai paradoxon.

A semmiből teremtett világ — betöltve feladatát — ismét semmivé lesz. Csak egy Létező van, akit emberi elmével felfogni nem tudunk, de hinnünk kell a kinyilatkoztatás és tudományos érvek alapján is. Max Planck Nobel-díjas tudós is azt mondotta: „A tudomány Isten felé tart…” Berzsenyi Dániel verse így szól erről: „Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér, / Csak titkon érző lelke óhajtva sejt, / Léted világít, mint az égő Nap, / De szemünk bele nem tekinthet.”

Dr. med. H.L.