 |
 |
 |
 |
2000.
augusztus |
Megjelent az Új Ember Magazin augusztusi száma |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Udvarházból kolostor, kolostorból végvár Zalavár — múltunk egyik rejtőhelye A 798-as esztendőben Nagy Károly Arn salzburgi érseket bízta meg Pannonia keresztény hitre való térítésével. Az érsekség feladatává tette, hogy vonuljon e tájra, építsen és szenteljen templomokat, küldjön papokat, tanítsa a népet. Az avar birodalom bukása után több mint harminc templom épült. Három az egykori Mosaburgban, a mai Zalaváron. A legnagyobbat közülük — rekonstruált formájában — augusztus 19-én áldotta meg Horváth Albin búcsúszentlászlói plébános úr.
Szőke Béla Miklós régész 1994-ben vette át az ásatások irányítását Zalaváron, az egykori Mosaburgban, amely a Kis-Balaton partján, festői környezetben terül el. Korábban, az ezerkilencszázötvenes évektől Cs. Sós Ágnes, a Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa előbb Fehér Géza professzor vezetésével, majd annak halála után egy személyben folytatta a feltáró munkát.
Priwina, nyitrai fejedelem — miután I. Moimir, morva fejedelem elűzte — 840 táján települt meg a Várszigetnek nevezett, L alakban elnyúló részen, amelyet vizenyős, lápos, iszapos terület vett körül. Német Lajos császár korábban megkereszteltette, majd a Karoling-birodalom hűbéresévé tette e tájon Priwinát. A birodalom részéről akkor már megkezdődött a mai Dunántúl „gyarmatosítása”, s ennek egyik vezető tisztviselője lett Priwina.
Stratégiai szempontok miatt választották ki a mocsaras, tőzeges völgyszigetet a Zala folyó lápvidékén, s erősítették meg előbb annak egy részét, a déli végét kőből és földből épült sánccal. Itt épült fel Priwina udvarháza, amelyet tizenkét méter széles, ma is fölismerhető árok vett körül. Amikor a víz elárasztotta a környéket, a kilencedik században már megépült dorongutakon közlekedtek — akár társzekerekkel is. A cölöpök egészen az 1960-as évekig megmaradtak, amikor azután a téeszesítés kimondta rájuk a halálos ítéletet: gépekkel tépték ki a földből a több mint ezer esztendős oszlopokat. A szigetről kivezető egyik kapu a mai Zalavár irányába vezetett, a másik Zalaszabar felé. A mai közút is nagyjából ezt az irányt követi.
Az első templomot 850. január 24-én szentelték föl Szűz Mária tiszteletére. Az eseményen jelen voltak a környék előkelőségei. Ez a templom mindeddig nem került elő, róla csak egy 1569-ben készült hadmérnöki fölmérésből van tudomásunk.
Miután Nagy Károly a nyolcadik század végén szétverte az avar birodalmat, s a Dunántúlt egyházi szempontból a bajor püspökségek között osztották meg, a Dél-Dunántúl a salzburgi érsekséghez került. A második templomot már a salzburgi érsek szentelte föl. A környéken épített több más, kisebb templom után Liupram salzburgi érsek úgy határozott, hogy — mint az egykorú forrásban olvasható — ő fog Priwina számára „tiszteletreméltó” templomot építeni. Itt nyugodott Hadrianus (Szent Adorján) mártír. A kor szokásainak megfelelően a felszentelt templomokban egész alakos szenteket temettek el.
Zarándoktemplomnak készült a Szent Hadrianus templom, hogy a frissen megkereszteltekben ezzel is erősítsék a keresztény hitet. Az építés kezdete 852-53-ra tehető, s 870-ben már fölszentelt templomról tudunk. Mivel az írások arról is beszélnek, hogy a templom mellé szerzeteseket rendeltek zsolozsmázás céljából, feltehető, hogy akkor is létezett egy kolostor, amelynek nyomait ma kutatják. Maga a templom ötven méter hosszú, huszonöt méter széles, s ilyen korai időből egész Kelet-Európában nem ismert ekkora méretű istenháza. Elképzelhető, hogy későbbi püspöki székhelynek szánták Mosaburgot.
A szentélyben helyezték el a szent sírját, s a szentély körül — ez építészettörténeti érdekesség — félkörívben föld alá süllyesztett folyosó fut végig, amelyet az oldalhajókból lehetett megközelíteni. Innen három kápolna nyílt, s ehhez hasonló nyugat-európai példáról nem tudunk. Az úgynevezett szentélykörüljárós templomok őstípusát találták meg Zalaváron. A harmadik templom Mosaburgban Keresztelő Szent János tiszteletére szentelve — ismét csak a forrás alapján — 870-ben már állt. Ezt Szőke Béla Miklósék a későbbiekben remélik föltalálni. A környéken még két kilencedik századi templomról vannak ismereteink. A récéskuti bazilika maradványai korábban előkerültek, valószínűleg Priwina környezetébe tartozó nemesnek volt magánkegyúri temploma. A másik pedig az úgynevezett Borjúállás szigeten előkerült, tizenhét méter hosszú fatemplom. A honfoglaló magyarok idején, amikor újra megindult a keresztény térítés, a Szűz Mária templomot valószínűleg jobb állapotban találták a térítő bajor szerzetesek a többinél. A bencések építették meg — valószínűleg Priwina egykori udvarháza helyén — a Szent Adorján kolostort és templomot, amely azonban nem azonos a föltárt nyolcadik századival. A Szent István korabeli kolostort a későbbiekben tovább erődítették, majd a török veszély idején végházzá tették. Ekkor készült el a már említett 1569-es hadmérnöki rajz. A kolostorerődítmény sorsát azután I. Lipót császár pecsételte meg, amikor a magyar ellenállás lehetséges fészkeit — így Zalavárt is — fölrobbantatta. Attól kezdve rohamos pusztulásnak indultak a megmaradt falak, romok, mert a török után visszatelepülő lakosság kőbányának használta a helyet, s széthordták az építőanyagot.
A Várszigeten látható az eredeti alapokon helyreállított Szent István korabeli, szokványos plébániatemplom, amely egy időben állhatott a Szent Adorján kolostorral. A plébániatemplom körül a temető hatszáz sírját tárták fel, s ezek alapján valószínűsíthető, hogy ez a templom a tizenegyedik század második felében épült. Még évtizedekig fogják vallatni a múltat Zalavárott, s egykor talán választ kaphatunk arra is, mi történt ezen a területen 870 és a magyar honfoglalás között, és mind több sejlik föl az egykor itt élt népek és emberek — avarok, szlávok (hiszen Metód is térített itt négy esztendeig 866-870 között), dunai bolgárok, németek, magyarok és mások — életéből. Szöveg és Kép:
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
