|
Példa nélküli pillanat Szent István és Hierotheosz keleti kanonizációjaSemjén Zsolttal, a kulturális tárca egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkárával Szent István királyunk bizánci kanonizálásának a jelentőségéről és, Bartolomaiosz, Konstantinápoly egyetemes pátriárkájának magyarországi látogatásáról beszélgettünk.
– Példa nélküli egyháztörténelmi pillanatnak lehetünk tanúi, amikor az ortodox egyház feje egy katolikus szentet – a mi Szent Istvánunkat – fogad el sajátjának – mondja Semjén Zsolt. Ilyen eseményre a nagy egyházszakadás, 1054 óta nem volt példa, jelentősége a katolikus-ortodox párbeszéd szempontjából szinte beláthatatlan. Őszentségét, I. Bartolomaioszt egy éve hívtam meg Konstantinápolyban, Orbán Viktor miniszterelnök úr nevében. Konstantinápoly egyetemes patriarchája elfogadta a meghívást, és augusztus 20-án a bazilika előtt celebrált szentmise keretében Angelo Sodano bíboros pápai legátus jelenlétében jelenti be a kanonizációt. A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Szent Szinódusa két kanonizációs határozatot hozott. – Valóban, Szent István királyunkat és Hierotheoszt, a honfoglalás utáni Kárpát-medence első térítő püspökét emelte a szentek közé. Szent István személye mintegy szimbolizálja a keleti és nyugati egyház békés együttélését, hiszen ő alapított és támogatott bizánci kolostorokat — így a veszprémi görög apácakolostort, ahol a koronázási palást is készült –, és nagyszerű templomot emelt Konstantinápolyban. Hierotheosz volt az a püspök, aki megkeresztelte Saroltát, Szent István édesanyját. A magyar kereszténység alapja Hierotheosz Bizáncból indult missziója, melynek folytatása és betetőzése, a nyugati miszsziók Szent István nevéhez kapcsolódó tevékenysége. A két magyarországi keresztény hagyomány, a bizánci és a római évszázadokon keresztül harmonikusan élt együtt, s az ország görög műveltségű monostorai folytatták spirituális és kulturális küldetésük teljesítését is a túlnyomórészt már latin környezetben is. Különösen szép gesztusa a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátusnak, hogy mindkét szent ünnepét – figyelembe véve a magyar katolikus hagyományt – augusztus 20-ára tette. Ön is folytatott ennek érdekében tárgyalásokat? Kereszténységünk botránya, hogyelszakítottuk Krisztus varratlan köntösét”. Hálát adok az Istennek, hogy összevarrásáért magam is tehettem egy öltést. Azt gondolom, hogy mindez – ami a világ figyelmét is hazánkra irányítja ezekben a napokban – nem kizárólag a magyar katolikusoknak és ortodoxoknak, hanem minden kereszténynek fontos. Cs. Z.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|