|
Hittanya a pusztában Barátságos vonat zakatol a bugaci pusztán, napjában háromszor jár oda-vissza a keskeny nyomtávú kisvasút. Nem fenyegetően száguldó szerelvény ez, egy olyan nem is lenne otthonos itt, a Móricgáti tanyák környékén. Különösen most, hogy évek óta már nem így hívják ezt az állomást. A fehér táblára röviden csak annyi van kifestve: Hittanya. A vonaton kevesen utaznak; ha a szokásosnál több az utas, azok jobbára fiatalok — s a különös nevű állomásnál szállnak le. Itt található ugyanis az a lelkigyakorlatos tábor, amelyet a Néri Szent Fülöpről nevezett Hittanya Alapítvány tart fenn. A kiskunfélegyházi Szent István-plébánia és a helybéli Zöldmező Termelőszövetkezet kezdeményezte ezt az ifjúságot összefogó vállalkozást, még a kilencvenes évek elején. Hajdan a termelőszövetkezet tulajdonában voltak azok a házak és a telek, ahol most minden évben gyerekek-fiatalok gyűlnek össze, hogy részt vegyenek a „Hittanya Lelkigyakorlatos Tábor”-ban. A házak és a kertben felállított sátrak adnak otthont a tábor lakóinak. A kilenc esztendeje évről évre megszervezett, egy-egy hétig tartó rendezvények iránti érdeklődés egyre nagyobb, így idén már korosztályok szerint két csoportra osztották a jelentkezőket. Ebben az évben az előadások, kiscsoportos beszélgetések a keresztény házasságról és családi életről szóltak. A témában különösen járatos nagycsaládos vendégeket is meghívtak az előadók közé. Ahogyan az ifjúsági táborokban szokásos, a gyerekek úgy jönnek-mennek, játszanak, beszélgetnek a ház körül és az udvaron, mintha mindig ezen a helyen laknának. Amikor új vendég, előadó érkezik, a tábor vezetői reménytelennek tűnő, de végül eredményes „küzdelembe” kezdenek, hogy a központi házba tereljék a tábor lakóit. Amikor megkezdődik az előadás — ottlétemkor éppen a házasság szentségéről beszélt Farkas István piarista, de előzőleg járt itt többek közt Varga Péter, a Zászlónk főszerkesztője, és meglátogatta a tábort Bábel Balázs érsek, valamint Bíró László segédpüspök is — a gyerekek elcsendesednek, de csak addig, amíg az ő kérdéseikre is sor kerülhet. Látszik rajtuk: otthon érzik magukat. Akár először járnak itt, akár visszatérő táborozók, azt hiszem jövőre is eljönnek. |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|