Levél a frontról

Egy szál vadrózsa

Könnyebben viseljük terheinket, ha arra gondolunk, mennyi áldozatot hoznak érettünk a harctéren küzdő véreink. Jobban és buzgóbban teljesítjük vallásos kötelességeinket, ha távollevő testvéreink számára is akarunk segítséget szerezni a nehéz órákra. Erre ösztönözzön az alábbi harctéri levél, mely a KALOT-nevelés gyönyörű bizonyítéka. Bajnára írta szüleinek egy derék őrvezető KALOT-tag.

„Már két hónapot töltöttem szép hazánktól távol, messze idegen földön. 13 ünnep és vasárnap múlt el anélkül, hogy szentmisét hallgattam volna, és nem hallhattam a szép harangszó templomba hívó, zengő hangját. Sokszor még azt sem tudjuk, hogy milyen nap van, olyan egyhangú nálunk minden. Most itt, az orosz síkon elnyúló kis berek szélén, egy öreg orgonabokor alatt van csendes, tábori lakásunk, amelyben nyugodt pihenőre térve, elérkezett a vasárnap, június 21-e. Mi itt, az idegenben elgondolkozunk egyik őrvezető barátommal, aki velem egyidős, de már nős, és egy nyugodt, békés családi otthont, csacsogó kisgyermeket hagyott otthon. Most villant fel elménkben a gondolat. Istenem, odahaza templomba sietnek, hogy hálát adjanak a jó Istennek az egész heti áldásos munka után. Mi is begomboljuk kicsi sátrunk ajtaját, elővesszük imakönyvünket, hálát adunk Istennek, hogy eddig megtartott egészségben, és kérjük buzgó szívvel, bízva az ő segítő jóságában, hogy hallgassa meg imánkat és énekeinket, amelyek nem templomból, hanem egy öreg orgonabokor alatt álló kis katonasátorból szállnak felé. Kérjük a boldogságos Szűz Anyát, óvjon meg minket a harcok ezer veszélyében, és könyörögjön érettünk Szent Fiánál, hogy a megpróbáltatások idején legyen pártfogónk. Bízva-bízunk, hogy meg fog segíteni, velünk lesz nehéz küzdelmünkben és harcainkban.

Kedves Szüleim, így telt el egy szép vasárnap délelőtt, amely oly sok között az első volt, amikor nyugodtan hálát adhattunk Istennek, hogy idáig megőrzött egészségben. Most elgondolkozunk megint egy pillanatra. Istenem, mikor is jön el az az idő, amikor kicsi templomunkban adhatunk hálát Istennek, hogy hazasegített hazánkba, otthonunkba, és boldogan haladhatunk egy szebb jövő felé.

Adja a Mindenható, jóságos Isten, hogy mihamarább úgy legyen, hazatérve egészségesen együtt örvendezzünk a régen várt viszontlátásnak.

Kedves Szüleim, most már befejezem soraimat. Itt küldök egyszál vadrózsát”, amit már több nap óta imakönyvemben takargattam, elküldésére várva. Őrizzék ezt a kis virágot, melyet örök szeretetem jeléül küldtem életem legszebb napjaitól megfosztva, mint ez a kis virág a viruló élettől.

Kedves, jó anyám, tegye imakönyvébe, őrizze meg emlékül. Annak a napnak az emlékére, amely nekem a legszebb volt itt kint az idegenben a két hónap eltelte alatt. Isten velük! Szerető fiuk: Jóska

Pallagi József született: 1920. július 7. Meghalt: 1942. augusztus 24.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu