Uj Ember

2000. augusztus
20-27.
LVI. évf. 34-35. (2717-18.)

Megjelent az Új Ember Magazin augusztusi száma

Főoldal
Beszélgetés az elnökkel
Fenntartás és érdek nélkül
Mádl Ferenc a gyökereiről, jogról, erkölcsről, a magyarok esélyeiről
Három templom
Nagybörzsöny ékessége
Isaszeg földmozdító hite
A világ „közepin”
Kalocsa-Kecskemét
„Nagyon szépet álmodtunk...”
Megkezdődött a szinódus utáni munka
Hittanya a pusztában
Élő múlt
Udvarházból kolostor, kolostorból végvár
Zalavár — múltunk egyik rejtőhelye
Templomok
„Égő” emlékezés
Jubileumi ankét
Régi templomok mai üzenete
Misszió
Menjetek, tanítsatok..., kereszteljetek meg... minden népet (Mt 28,19)
Interjú
A gondviselés nyitja meg az utakat
Beszélgetés Paskai László bíboros-prímással
Idővel kevés magyar papra lesz szükség Nyugaton
Beszélgetés Miklósházy Attila püspökkel
A közoktatás kovásza…
Tanévkezdésre – Keresztény pedagógia Magyarországon - Beszélgetés Farkas István piaristával
Lelkiség
A sziklára építő tanítvány
Elmélkedés a Szent István-napi evangéliumról
Mit tudunk róla és örökségéről
Pieta
A két hét liturgiája
Lélek és élet
Egy doboz antibiotikum
Kemény beszéd?
Elmélkedés az augusztus 27-i evangéliumról
Séta az esztergomi Várhegyen
Horváth István régész-igazgatóval
Érvek vélemények
Az is, hogy Jézus pártus hercegnek született? (1.)
„Minden lehetséges”?
Örökkévaló vagy teremtett?
Jegyzetlap
Fórum
Mit tehetünk mi, katolikusok?
Lelki ismeret
Egy szál vadrózsa
Levél a frontról
Magyar metszetek
Múlt és jelen
Léleképítés a Pilisben
A katolikus sajtó tavaszi találkozójának emlékei
A Korona lilioma
„Vedd el e nép múltját...“
„Örvendezz, királyi város…
Honismereti Akadémia Székesfehérváron
Épülő kapcsolatok
Példa nélküli pillanat
Szent István és Hierotheosz keleti kanonizációja
Kereszténység – kultúra – párbeszéd
Kárpát-medencei médiatalálkozó Szent Márton hegyén
Ökumenikus magyar összefogásért
Ifjúság
Irodalmi és zenei szalon a Vojnovich-Huszár villában
Menyegző, örök szövetség
„Akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre.” (Mt 25,10)
A szeretet nem ismer sem időben, sem térben távolságot
Az örökkévalóság képmása
Mindennapi kenyerünk
Névnap
A lantzene legyen mindenkié!
Kónya István lantművész koncertjei
Mozaik
Világok világa
„Mailáth“-találkozó
A Szent József-templom ünnepe Csongrádon
Őfelsége kapitánya
Rejtvény
.

 

A Korona lilioma

A Mohács után árván maradt országnak nemsokára két királya is lett, igaz a nagy bajon egyik sem tudott segíteni. Ahogy 1526 augusztusának végén II. Lajos és Tomori Pál, úgy évekkel később Habsburg Ferdinánd és Zápolya János is egyaránt tehetetlen volt az akkori világ egyik legkorszerűbb hadseregével, Nagy Szulejmán janicsárjaival, szpáhijaival, tüzéreivel szemben.


István képe a paláston

Szapolyai Jánost 1526. november 11-én, a II. Lajos temetését követő napon, Ferdinándot pedig egy év múltán, 1527. november 3-án koronázták meg, mindkettejüket az István alapította székesfehérvári székesegyházban.

A két király az 1538-ban megkötött váradi békében jutott egyezségre, mely szerint Zápolya halála után a korona s az ország Ferdinándra száll. János királynak azonban 1540 júliusában fia született, akit a király mindössze két héttel élt túl. A gyermek János Zsigmondot a rendek királlyá választották, ámde megkoronázására nem került sor. Ferdinánd megpróbált érvényt szerezni a pár évvel korábbi egyezménynek, sikertelenül. A mohácsi csata tizenötödik évfordulóján, 1541. augusztus 29-én a szultán csellel bevette Buda várát, Erdélyt pedig adófizető szandzsákként János Zsigmond uralma alá rendelte. A Szent Koronát – melyet állítólag 1529-ben a szultán fölpróbált – Gyulafehérváron őrizték. 1551-ben azután Ferdinánd sereget küldött Izabella ellen, s a korona átadására kényszerítette.


A visegrádi lemez rajza

A királyi hatalmat szentesítő jelvény átadására Kolozsvárott került sor. Mielőtt azonban Castaldo zsoldosvezér és emberei átvették volna a koronázási ékszereket, Izabella a fia számára letörte a korona keresztjét. Egykorú lengyel forrás szerint János Zsigmond egész életében a mellén viselte,mert akinél ez a kereszt van, ahhoz viszszakerülnek a hiányzó részek is, melyek eddig a kereszt hatalmának alávetve, hozzátartoztak.” A keresztet később Báthory Zsigmond II. Rudolf császárnak ajándékozta, akinél látta a prágai olasz követ. Leírása szerint:…egy liliom vagy hasonló dolog, mely Magyarország koronájának egyik része és dísze volt.” Vajay Szabolcs neves történészünk nyomán Lovag Zsuzsa és Kovács Éva is ismertették e történetet, feltételezve, hogy a Szent Kereszt szilánkjának tartójáról lehetett szó, mely a korona csúcsán állott.

A koronát 1608-ban restaurálták, így ma nagyon nehéz eldönteni, hol állhatott a liliom alakú kereszt, s milyen ereklyét őrizhetett.

Szent István koronájának egyetlen hiteles ábrázolása az 1031-ben készült miseruhán, a mai koronázási paláston látható. A párta vagy abroncs formájú fejéket három liliom alakú ékítmény díszíti, melyekbe vörös színű ékköveket foglaltak. Tudjuk, hogy Szent István utódjának, Orseolo Péternek a bukása után az aranyozott zászlós lándzsa – melyet a paláston István a jobbjában tart – visszakerült Rómába (1046). Még sokáig ott függött az apostoli székesegyház falán. A koronáról azonban nincs biztos hírünk. Lehetséges, hogy az a Pétert követő uralkodók birtokában maradt. A szent király emlékét őrző, liliom alakú kereszt talán erről kerülhetett az 1074 után összeállított, ma ismert Szent Koronára.

Kétségtelen, hogy a XI. századi abroncskorona-ábrázolások meglehetősen sematikusak. Azonban az is kétségtelen, hogy mindössze három, e korból való királyi fejéket ismerünk: a német-római császárok koronáját; az úgynevezett vaskoronát és a magyar Szent Korona alsó részét, agörög koronát”.

Ezért különösen figyelemreméltó az a – visegrádi múzeumban őrzött, mindössze 7,4 centiméter magas – bronz lemezdarabka, amely talán egy kereszt szárborításának a töredéke. A leletre Lovag Zsuzsa hívta fel a figyelmet az 1994-ben rendezett Pannonia Regia kiállítás katalógusában. A bronzlemezre poncolt, felemelt karjaiban valamilyen tárgyat tartó fiatal király koronája megegyezik az előbb bemutatott, paláston látható képpel. Nincs okunk kételkedni abban, hogy itt is a korszak általánosan ismert koronáját ábrázolták. Olyat, amilyenről a Szent Korona Izabella által letört, liliom alakú keresztje is származhatott.

Trogmayer Ottó

régész

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu