|
A Korona lilioma A Mohács után árván maradt országnak nemsokára két királya is lett, igaz a nagy bajon egyik sem tudott segíteni. Ahogy 1526 augusztusának végén II. Lajos és Tomori Pál, úgy évekkel később Habsburg Ferdinánd és Zápolya János is egyaránt tehetetlen volt az akkori világ egyik legkorszerűbb hadseregével, Nagy Szulejmán janicsárjaival, szpáhijaival, tüzéreivel szemben.
Szapolyai Jánost 1526. november 11-én, a II. Lajos temetését követő napon, Ferdinándot pedig egy év múltán, 1527. november 3-án koronázták meg, mindkettejüket az István alapította székesfehérvári székesegyházban. A két király az 1538-ban megkötött váradi békében jutott egyezségre, mely szerint Zápolya halála után a korona s az ország Ferdinándra száll. János királynak azonban 1540 júliusában fia született, akit a király mindössze két héttel élt túl. A gyermek János Zsigmondot a rendek királlyá választották, ámde megkoronázására nem került sor. Ferdinánd megpróbált érvényt szerezni a pár évvel korábbi egyezménynek, sikertelenül. A mohácsi csata tizenötödik évfordulóján, 1541. augusztus 29-én a szultán csellel bevette Buda várát, Erdélyt pedig adófizető szandzsákként János Zsigmond uralma alá rendelte. A Szent Koronát – melyet állítólag 1529-ben a szultán fölpróbált – Gyulafehérváron őrizték. 1551-ben azután Ferdinánd sereget küldött Izabella ellen, s a korona átadására kényszerítette.
A királyi hatalmat szentesítő jelvény átadására Kolozsvárott került sor. Mielőtt azonban Castaldo zsoldosvezér és emberei átvették volna a koronázási ékszereket, Izabella a fia számára letörte a korona keresztjét. Egykorú lengyel forrás szerint János Zsigmond egész életében a mellén viselte,mert akinél ez a kereszt van, ahhoz viszszakerülnek a hiányzó részek is, melyek eddig a kereszt hatalmának alávetve, hozzátartoztak.” A keresztet később Báthory Zsigmond II. Rudolf császárnak ajándékozta, akinél látta a prágai olasz követ. Leírása szerint:…egy liliom vagy hasonló dolog, mely Magyarország koronájának egyik része és dísze volt.” Vajay Szabolcs neves történészünk nyomán Lovag Zsuzsa és Kovács Éva is ismertették e történetet, feltételezve, hogy a Szent Kereszt szilánkjának tartójáról lehetett szó, mely a korona csúcsán állott. A koronát 1608-ban restaurálták, így ma nagyon nehéz eldönteni, hol állhatott a liliom alakú kereszt, s milyen ereklyét őrizhetett. Szent István koronájának egyetlen hiteles ábrázolása az 1031-ben készült miseruhán, a mai koronázási paláston látható. A párta vagy abroncs formájú fejéket három liliom alakú ékítmény díszíti, melyekbe vörös színű ékköveket foglaltak. Tudjuk, hogy Szent István utódjának, Orseolo Péternek a bukása után az aranyozott zászlós lándzsa – melyet a paláston István a jobbjában tart – visszakerült Rómába (1046). Még sokáig ott függött az apostoli székesegyház falán. A koronáról azonban nincs biztos hírünk. Lehetséges, hogy az a Pétert követő uralkodók birtokában maradt. A szent király emlékét őrző, liliom alakú kereszt talán erről kerülhetett az 1074 után összeállított, ma ismert Szent Koronára. Kétségtelen, hogy a XI. századi abroncskorona-ábrázolások meglehetősen sematikusak. Azonban az is kétségtelen, hogy mindössze három, e korból való királyi fejéket ismerünk: a német-római császárok koronáját; az úgynevezett vaskoronát és a magyar Szent Korona alsó részét, agörög koronát”. Ezért különösen figyelemreméltó az a – visegrádi múzeumban őrzött, mindössze 7,4 centiméter magas – bronz lemezdarabka, amely talán egy kereszt szárborításának a töredéke. A leletre Lovag Zsuzsa hívta fel a figyelmet az 1994-ben rendezett Pannonia Regia kiállítás katalógusában. A bronzlemezre poncolt, felemelt karjaiban valamilyen tárgyat tartó fiatal király koronája megegyezik az előbb bemutatott, paláston látható képpel. Nincs okunk kételkedni abban, hogy itt is a korszak általánosan ismert koronáját ábrázolták. Olyat, amilyenről a Szent Korona Izabella által letört, liliom alakú keresztje is származhatott. Trogmayer Ottó régész |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|