Az örökkévalóság képmása

Isten képmása az Ige, a második isteni személy, illetve a megtestesült Ige, Jézus Krisztus. Az ő személye az ember-lét távlata, horizontja; életünk őrá irányul. A hasonlóságot pedig az emberi természet szellemisége jelenti, mely ontológiailag ún „perfectio simplex”; minden értéket felvehet. Önmagában véges ugyan, de mint lehetőség határtalan. Következésképpen az ember természete szerint a végtelenre, a lét teljességére irányul, mely Krisztus személyében vált az ember számára közölhetővé, ill. közöltté a kinyilatkoztatásban.

A Szentírást olvasva sokszor eltűnődünk, valóban úgy van-e minden, ahogyan olvassuk? A Bölcsesség könyvében például ez áll:A halált nem Isten alkotta… minden teremtmény az életet szolgálja. Nincs bennük pusztító méreg… Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette”. A szent író abban látja az élet drámai fordulatát, hogy a sátán irigysége révén avilágba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják”. De hát Isten Fia is megízlelte a halált, pedig ő nem járt a gonoszok útján.

Mielőtt letennénk a Bibliát, nézzünk a dolgok mélyére. A fönt idézett szöveg szerint Isten életet teremtett. Olyan életet, amit minden teremtmény szolgálni tud. A mi életünkről van szó, mert minden az ember életének szolgálatára van, amivel ő Isten örökkévalóságának képmása. De miféle képmások vagyunk mi? Hiszen Istenben nincs határ, mert minden, ami az Atyáé az a Fiúé is a Szentlélekben. Ennek a határtalanságnak lennénk a képmásai?

Isten önmaga korlátlanságát az evangéliumokban olyan mesterkéletlenül, az élet gondjai között mutatják be, hogy az ember szinte elcsodálkozik: így, ilyen egyszerűen is lehet erről beszélni? Mert mi másról adna hírt a tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszony bibliai jelenete (Mk 5,21-43), ha nem erről. Ő, aki a gyógyulás reményében hasztalan szenvedte el a sok kezelést, Jézusról hallva így gondolkodott magában:Ha csak a ruháját érintem is meggyógyulok”. Miben reménykedik ez az asszony? Abban, hogy ha csak a ruhájaszegélyét” érinti is, megnyílik számára Jézus élete. És valóban miközben a tömeg majdnem összenyomta Jézust, őnyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle”. A hitátlépte” a határokat, és arra késztette a Határtalant, hogy kiáradjon.

A vérfolyásos asszony története Jairus leányának történetébe van beágyazva. Nem lehet ez véletlen, mert a gyógyító hitet szinte bekeretezi a tények, a korlátok között élő emberek rövidlátó gondolkodása, akik a látottak ellenére azt mondják:Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” Jézusnak kell bátorítania az elkeseredett apát:Ne félj, csak higgy!” A hitetlenség könyörtelen korlátokat szab. Amikor Jézus megérkezik Jairus házához és tudtukra adja, hogy az élet határait ő szabja meg, vagyis hogy ez a kislány csak alszik és ő majd föl fogja kelteni, akkor kinevetik. Nevetésük azonban az arcukra fagy, mert Jézus megmutatja nekik, hogy a kezdet és a vég Isten kezében van.

Nincs lehetőségünk itt részletes elemzésbe kezdeni, de azt mindenképpen ki kell mondanunk, hogy a hit – mivel Istentől kapott ajándék – a teljességre hangolt; a szellemünkhözméretezett”. Hiszen az értelmünk, fölismerve a határokat, kérdéseket tesz föl, hogy vajon mi is lehet azok túloldalán. Hogy végül a szellemünk szorításától minden korlát úgy omoljon le, mint Jerikó falai. Így roskadtak össze a tudományban az örökérvényűnek gondolt elképzelések, hogy a szellemünk előtt föltárulkozzék egyúj” világkép.

A jelenet azzal záródik le, hogy Jézus szelíden szól a szülőknek,adjanak enni a kislánynak”. Villámcsapásként hasít belénk a fölismerés. A biológiai életünk is úgy juthat csak táplálékhoz – élethez —, ha az emésztés által fölbontja magát az ételt ésúj határként” saját testünkbe, azaz Isten örökkévalóságának képmásába építjük be azt. Íme, a hitünk (szent titka) ajtót nyit a végtelenre.

fl-gj

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu