Uj Ember

2000. augusztus
20-27.
LVI. évf. 34-35. (2717-18.)

Megjelent az Új Ember Magazin augusztusi száma

Főoldal
Beszélgetés az elnökkel
Fenntartás és érdek nélkül
Mádl Ferenc a gyökereiről, jogról, erkölcsről, a magyarok esélyeiről
Három templom
Nagybörzsöny ékessége
Isaszeg földmozdító hite
A világ „közepin”
Kalocsa-Kecskemét
„Nagyon szépet álmodtunk...”
Megkezdődött a szinódus utáni munka
Hittanya a pusztában
Élő múlt
Udvarházból kolostor, kolostorból végvár
Zalavár — múltunk egyik rejtőhelye
Templomok
„Égő” emlékezés
Jubileumi ankét
Régi templomok mai üzenete
Misszió
Menjetek, tanítsatok..., kereszteljetek meg... minden népet (Mt 28,19)
Interjú
A gondviselés nyitja meg az utakat
Beszélgetés Paskai László bíboros-prímással
Idővel kevés magyar papra lesz szükség Nyugaton
Beszélgetés Miklósházy Attila püspökkel
A közoktatás kovásza…
Tanévkezdésre – Keresztény pedagógia Magyarországon - Beszélgetés Farkas István piaristával
Lelkiség
A sziklára építő tanítvány
Elmélkedés a Szent István-napi evangéliumról
Mit tudunk róla és örökségéről
Pieta
A két hét liturgiája
Lélek és élet
Egy doboz antibiotikum
Kemény beszéd?
Elmélkedés az augusztus 27-i evangéliumról
Séta az esztergomi Várhegyen
Horváth István régész-igazgatóval
Érvek vélemények
Az is, hogy Jézus pártus hercegnek született? (1.)
„Minden lehetséges”?
Örökkévaló vagy teremtett?
Jegyzetlap
Fórum
Mit tehetünk mi, katolikusok?
Lelki ismeret
Egy szál vadrózsa
Levél a frontról
Magyar metszetek
Múlt és jelen
Léleképítés a Pilisben
A katolikus sajtó tavaszi találkozójának emlékei
A Korona lilioma
„Vedd el e nép múltját...“
„Örvendezz, királyi város…
Honismereti Akadémia Székesfehérváron
Épülő kapcsolatok
Példa nélküli pillanat
Szent István és Hierotheosz keleti kanonizációja
Kereszténység – kultúra – párbeszéd
Kárpát-medencei médiatalálkozó Szent Márton hegyén
Ökumenikus magyar összefogásért
Ifjúság
Irodalmi és zenei szalon a Vojnovich-Huszár villában
Menyegző, örök szövetség
„Akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre.” (Mt 25,10)
A szeretet nem ismer sem időben, sem térben távolságot
Az örökkévalóság képmása
Mindennapi kenyerünk
Névnap
A lantzene legyen mindenkié!
Kónya István lantművész koncertjei
Mozaik
Világok világa
„Mailáth“-találkozó
A Szent József-templom ünnepe Csongrádon
Őfelsége kapitánya
Rejtvény
.

 

A sziklára építő tanítvány

Elmélkedés a Szent István-napi evangéliumról

Szent István király ünnepén az evangélium a sziklára épített ház példabeszédét tartalmazza, mely a Máté-evangélium leghíresebb szövegegysége, a hegyi beszéd végén olvasható. A beszéd a nyolc boldogságot tartalmazó bevezető rész, illetve a Törvényt és a Prófétákat (az ószövetségi kinyilatkoztatást) újraértelmező központi rész után a befejezésben a cselekvés fontosságára hívja fel a figyelmet: Jézus tanítását, amellyel Isten végérvényes akaratát hirdeti meg, nem elég hallgatni, hanem tettekre is kell váltani. Jézus igazi tanítványát a gyümölcsökről, vagyis cselekedeteiről lehet felismerni (Mt 7,16). Nem elég a szóbéli hitvallás, annak tettekkel történő alátámasztására is szükség van:Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ’Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van” (Mt 7,21).

A sziklára épített ház példabeszédében is az elkötelezett életformában megmutatkozó Krisztus-követésen van a hangsúly. Az a tanítvány építi sziklára a házát, aki nemcsak hallgatja, hanem meg is valósítja mindazt, amit Jézus messiási és istenfiúi teljhatalommal meghirdet.

Szent István igazi tanítvány, igazi Krisztus-követő volt. Sziklára épített: nemcsak abban az értelemben, hogy minden erejével a keresztény hit terjesztésén fáradozott, és kiépítette az egyházszervezetet. Sziklára épített, mert személyesen komolyan vette Jézus tanítását, és fenntartás nélkül, teljes szívvel-lélekkel törekedett azt megvalósítani életében. A hitet nem pusztán törvényekkel, adminisztratív intézkedésekkel, hanem elsősorban saját életpéldájával igyekezett elfogadtatni és meggyökereztetni: a vasárnapi szentmisét el nem mulasztotta; fontosnak tartotta a böjtöt és az önmegtartóztatást; az uralkodásból nem önmaga számára keresett hasznot, hanem felkarolta a szegényeket és gyengéket; ellenfeleinek megbocsátott; gyakorolta a vendégszeretetet. Szépen fogalmaz Gyűrű Géza:Imádta az Istent, s csak azután kívánta meg, hogy népe is imádja az Urat. Átélte Jézus Krisztus keresztáldozatát, és csak azután kívánta meg népétől, hogy misére járjon. Osztotta önmagát, és csak azután kívánta meg a szeretet gyakorlását.” Györffy György történész István király egyéniségéről szólva hangsúlyozza, hogy a kortárs feljegyzések egy gyarló keresztény uralkodót mutatnak be,aki politikai és hadi tevékenysége közepette is érvényesíti az erkölcsi normákat”.

Az, hogy a személyes tanúságtételt és példaadást mennyire fontosnak tartotta Szent István, jól kiviláglik a fiához, Imre herceghez intézett intelmekből is. Mindenekelőtt a keresztény hit megtartására szólítja fel fiát:az apostoli és katolikus hitet olyan szorgalommal és vigyázattal tartsd fenn, hogy minden Istentől neked alattvalóul adottnak példaképe légy, és így az egyház minden gyermeke méltán nevezzen téged a vallás igaz hívének… Mert a hitben tévelygők és a hitet igaz gyakorlással be nem töltők, abban nem ékeskedők, minthogy a hit jó cselekedetek nélkül halott, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök életnek vagy koronának részesei nem lesznek.” A konkrét buzdításokat pedig áthatja a Szentírás, nem utolsósorban a hegyi beszéd szelleme:Uralkodjál mindnyájuk felett harag, kevélység és gyűlölség nélkül, mindig békéltetőn, alázatosan és szelíden, szem előtt tartván, hogy minden ember egyenlő állapotú.”Tekints irgalmasan mindenkire, kik erőszaktól gyötrődnek, minden időben az isteni példaképet őrizvén szívedben: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.”

Az evangéliumok megőriztek egy jézusi mondást, mely szerint Jézus elkötelezett követői az őrokonaivá”, újcsaládjának” tagjaivá válhatnak.Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem testvérem, nővérem és anyám.” (Mt 12,49)

Elkötelezett életével Szent István Jézuscsaládjának” lett tagja, ugyanakkor ahhoz is nagyban hozzájárult, hogy a magyarság is csatlakozzék ehhez az új testvéri közösséghez. Szent István felismerte, hogy a kereszténység nagy családjában kiemelkedő szerep jut Jézus anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának, nemcsak azért, mert ő a Megváltó test szerinti anyja, hanem azért is, mert – miként az evangéliumokból kiderül (Lk 1,38; 2,19) – Isten akaratának teljesítésében ő a legfőbb példa. Nemcsak anyaságán keresztül kapcsolódik Jézushoz, hanem hitén és szeretetén keresztül is, ezért a Jézus által alapított közösségnek ő a legkiválóbb tagja. Amikor Szent István a Nagyasszonynak ajánlotta fel koronáját és országát, nemcsak a Szűzanya oltalmát és közbenjárását biztosította nemzete számára, hanem hitének és szeretetének követésére is felszólított. Ebben a jubileumi évben a Boldogasszony és Szent István példája legyen ösztönzés számunkra: építsünk sziklára, vagyis Jézus tanításán alapuló, tanúságtevő életünkkel járuljunk hozzá, hogy minél több kortársunk szívében ragyoghasson felIsten dicsőségének ismerete” (2Kor 4,6).

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu