 |
 |
 |
 |
2000.
augusztus |
Megjelent az Új Ember Magazin augusztusi száma |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Nagybörzsöny ékessége Hegyormok, források, határrészek, dűlőutak. A völgyszorosok és ösvények fölé emelkedő templom nevében s hitében Szent István emlékét őrizve tekint vissza ezer év történelmére a Börzsöny nyugati lejtőin. A templom, melynek barnásvörös, négyszögű, faragott köveiből évszázadok magyarjainak imádsága árad. Ott áll az istenháza keletnek tájolva, de nem igazán a csillagászati keletnek, mert a mesterek az államalapító király iránti tiszteletből úgy építették meg, hogy a felkelő Nap a védőszent egyházi naptári napjának reggelén árassza el sugaraival az áhítatra gyülekező hívek arcát. Mert keletről jő az égi világosság.
De nemcsak a hit fénye áradt, hanem az idők folyamán jöttek a viszontagságok is: a tatárok, akiknek egy kisebb csapata a muhi csatából menekülő magyarokat idáig üldözte. Vesztükre, mert a katonák a falu lakóinak segítségével legyőzték őket. Csak egynek sikerült elmenekülnie. Ezért aztán a szentély kőpárkányán, ahol az építők megörökítették a legyőzöttek arcvonásait, az ő helyét üresen hagyták. Talán abban bíztak, hogy előbb-utóbb kézre kerül. Persze a bajuszos, keleties karakterű férfifejekben – akiket a hagyomány tatároknak vél – a kőfaragómester akár őseink vonásait is megformázhatta… A legenda ennyi idő távolából kibogozhatatlan. A néphagyomány Szent Istvánnak tulajdonítja a mostani templom elődjének építését, de erről nincsenek okleveles adatok. Esztergomi levéltári feljegyzések szerint több mint kétszáz évvel ezelőtt találtak egy faragott követ, amelyen MV, azaz 1005 volt olvasható… Az erős patrónus védte az aranyat, ezüstöt, ólmot bányászó börzsönyieket és templomukat, s annak falai is védték, őrizték a híveket a középkor századain át. Pedig sokszor dúlták, rabolták, fosztogatták, de a templom állta az idők viszontagságait. Mivel sem jövedelme, sem felszerelése nem volt, 1779-ben le akarták bontani, ám a király és a püspök adománya megmentette Börzsöny ékességét. Akkorra márcsak” temetőkápolnaként látta el feladatát, mert időközben, a német telepesek bejövetele után a település központja a völgyben abányásztemplom” körül alakult ki. Az Árpád-kori templomot öt-hatszáz éven át temető övezte. A sírok küllőalakban helyezkedtek el, mert minden halottat arccal a templom felé fordulva temettek el. A tájban harmonikusan elhelyezkedő istenházát az idők során többször tatarozták. Legutóbb 1990-ben fenyegette az összeomlás veszélye, mert a falak erős sülylyedése miatt repedés keletkezett az apszis keleti ablaka fölött, s a diadalív záróköve kiesett. A csapadékvíz elvezetésével megállították a falak további süllyedését, s a templom puritán szépségével továbbra is kifejezheti a megszentelt hely üzenetét, hirdetheti a hit megtartó erejét. Cser István A Szent Király rengeteg templom védője a történelmi Magyarországon. Nem csupán jelkép volt a választás, amikor román, gótikus és későbbi korok stílusában a hívő közösségek, uralkodók István oltalmába ajánlották magukat. A még ma is álló régi szentélyek s a legújabbak együtt mint felkiáltójel szólítanak hazai tájainkon, ahonnan ezúttal hármat idézünk fel emlékezésül és emlékeztetőül is a gyakorló hitben.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
