„Égő” emlékezés

Augusztus 20-a alkalmával időszerűnek érezzük, hogy a budapesti Szent István-bazilikáról néhány szót ejtsünk. Most, amikor hosszú idő után lekerültek az építési állványok a templomról, és a patinás épület szépsége ismét régi fényében tündöklik, emlékeznünk kell egy évtizedekkel ezelőtti szomorú eseményre is.

Az Új Ember korabeli száma hírt adott arról, hogy 1947. június 20-án délelőtt a belvárosi járókelők arra lettek figyelmesek, hogya bazilika kupolájának északi ívéből iszapszínű füstfelhő lobban, s az aljából vörös lángnyelvek lövellnek ki”.

Az élénk, fölerősödő szél még csak fokozta az égés intenzitását, a húsz perc múlva megjelent tűzoltók emberfölötti módon küzdöttek azért, hogy az elemi csapás pusztító erejét megfékezzék, csökkentsék.

Megállapították: ami korábban esztétikai fogyatékosságnak, hibának minősült a bazilika építészeti megítélésében, tudniillik, hogy a belső és külső kupola között huszonöt méter távolság van, ebben az esetben szerencsésnek bizonyult, mert ez mentette meg a monumentális templomot a teljes összeomlástól.

Lapunk következő számaiban folyamatosan közölték ama egyéni és csoportos adományozók nevét, akik a fővárosból és vidékről hozzájárultak a templom újjáépítési költségeihez. Számosan voltak, akik utolsó forintjaikat kínálták föl az renoválásra. Mindez a keresztény összefogás szép megnyilvánulása volt, olyan belülről fakadó segítőkészség, amelyet napjainkban sem nélkülözhetünk.

Szeghalmi – Fotó: Bókay

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu