Léleképítés a Pilisben

A katolikus sajtó tavaszi találkozójának emlékei

A katolikus sajtó előtt álló újabb évezredes föladatokat sorra vevő dobogókői Manréza-beli nemzetközi tanácskozás nyitó előadását tartó francia jézustársasági atya — P. Paul Valadier — értekezésében és az esztergomi székesegyházban, Ladocsi Gáspár tábori püspöktől, a hírlapíróknak celebrált szentmise szentbeszédében elhangzottak igencsak összecsengtek. Tulajdonképpen egyik a másikából következett! Hogy ne mondjam (utóbb a résztevők erről is sokat beszélgettek): újat nem mondott nekünk a párizsi jezsuita professzor, ám megerősítette bennünk azt, amit kigyomlálna, felejteni késztetne, sutba vágatna velünk a világban ma uralkodó, igen kíméletlen sajtóbéli fölfogás.

Mást ne mondjak, Diana hercegnő esete jól példázza, miről van szó! A franciahoni atya említette (arról szólván, mi az érdekes a keresztény sajtónak): nekünk az ő halála nem fontosabb esemény, mint egy afrikai tartományban dúló járvány. Hogy eszedbe villanjon, hogy is volt ez idehaza... a napnyugati sajtócézárok kezére juttatott félig sem magyar (kereszténynek-keresztyénnek meg még csúfolódásból sem mondható) sajtónkban. Egyik — természetesen külhoni kézen lévő, egyelőre még magyar nyelvű újságok közreadásából gyarapodva tengődő — lapcsoportunktól azért űzték világgá az esti szerkesztőt, mert nem tette be az első oldalra a hírügynökségtől lapzárta előtt kapott hercegnői halálhírt. Nyilván, mert nem tartotta fontosabbnak, mint amit már a lap első oldalára a hazájában történtekről szerkesztőtársai elhelyeztek! Helybéli életről, helybéli halálról... Szóval a magunkéról.

A katolikus újságíróknak szentbeszédet tartó tábori püspök azzal lepte meg hallgatóságát, hogy hozzá szólt... Mondom, nem az ánglushoniakhoz. Akikkel amúgy hogy lenne bármi bajunk? Csak hát… Számunkra annak a hírnek van értéke, amely a lelket építi – erősített bennünek a tábori püspök. Járnak hozzá is a hírlapírók, kérdezik, hogy mi újság, s amikor a püspök előadja, milyen események várhatóak az egyház általa írányított szegletében, azzal ütik el a dolgot:Ennek nincs hírértéke!“.

Mert való igaz, manapság az érdekli a legkevésbé becses kereszténységmentes sajtónkat, ami a lelket építi. Egészen pontosan mindaz, ami lélek és építés, ne adj’ Isten haza. Sokkal inkább az, ami rombol.

Valamilyen Ház épül? Tucatnyi kereszteletlen kiskatona közösen áll ki a szentegyház közepére, hogy megkeresztelkedjék? Egy kisváros arról nevezetes, hogy több az ifjú, mint az idős lakója? Ugyan már. Hír annál inkább, hogy valaki földarabolt valakit, valamely politikus elbotlott egy a földből kiálló gyökérben, leköpték a falu első emberét...Hogy a csudába ne.

A tudós francia atya azt foglalta össze, miért szükséges és miért érdemes — a nem éppen biztató jelenségek ellenére is — kitartania keresztény elvei mellett a magára valamit is adó sajtónak, Esztergomban pedig arra bátorítottak bennünket, hogy minden ellenkező irányú késztetéssel szembeszállva, sose feledkezzünk meg arról, mi a hír.

Relativizmus, materializmus és manipuláció kísértésének ellentmondva persze nagy sikerünk nem lesz azon a hírtőzsdén, amely a botrányokozás/ nagyságát díjazza. A szabad — tehát manipulálhatatlan — újságíró azonban így is megtalálja helyét azoknak az embereknek a közösségében, amely segíti őt az igazság és a jó megtalálásában.

Ilyesmikben erősített meg bennünket Dobogókő és Esztergom. Az a Dobogókő, amely alkalmas arra, hogy a katolikus magyar újdondászok zarándokhelyévé váljon, s az az Esztergom, amely épp ezer esztendeje fogadja jó szóval a világba szétszórt, kegyelemért fohászkodó búcsús magyarokat.

Sarusi Mihály

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu