A gondviselés nyitja meg az utakat

Beszélgetés Paskai László bíboros-prímással

A világegyház kétezer esztendejéért, a magyar kereszténység ezer évéért és a magyar szabadság visszanyerésének tizedik évfordulójáért adunk hálát államalapító királyunk ünnepén, a Szent István-bazilikában. E jeles esemény alkalmából összegzésre kértük Magyarország prímását, Paskai László esztergom-budapesti érseket, aki tizenhárom éve áll egyházmegyéje élén, és 1988 óta tagja a bíborosi kollégiumnak, a világegyház központi vezetőségének. Beszélgetésünkre nem esztergomi rezidenciáján, hanem hivatalában, a budai Várban lévő prímási palotában került sor. Az iránt érdeklődtünk, milyen érzésekkel, gondolatokkal készül Magyarország nyolcvanegyedik esztergomi érseke a magyar jubileumi ünnepségek legrangosabbikára, Szent István napjára.

Visszatekintve szép, izgalmas, de rendkívül nehéz feladat lehetett ebben az átmeneti időszakban hazánk első számú egyházmegyéjének élén kormányozni a helyi egyház hajóját. Hogyan kezdődött?

– 1987-től vezetem az egyházmegyét. Akkor már lehetett érezni, hogy változnak az idők. S a kínálkozó alkalommal mindenképpen élni kellett. A megváltozott körülményeket jelezte, hogy 1988. augusztus 20-án ünnepélyesen bejelenthettem II. János Pál pápa meghívását Magyarországra.

A volt szocialista országok közül Lengyelország után mi voltunk az elsők, akik látogatásra hívták Őszentségét. Mi volt ennek az előzménye?

– 1988 nyarán egy olasz politikus járt Grósz Károlynál, s búcsúzáskor, mellékesen megkérdezte a miniszterelnököt, hogy miért nem hívják meg a pápát? Grósz válasza egyáltalán nem volt elzárkózó. Ez az olasz közéleti személyiség utána engem is felkeresett Esztergomban, és ezt elmesélte. Akkor azt gondoltam, hogy ez a gondviselés kínálta lehetőség, amely engem cselekvésre indított. Tájékozódtam itthon és a Vatikánnál, és az eredmény már ismeretes: az állam és az egyház meghívta Őszentségét, s a meghívást a Szentszék elfogadta. S bár a dátumot akkor még nem hirdettük ki, a háttértárgyalások során az 1991-es évet találtuk a legalkalmasabbnak.

Miért épp ezt az esztendőt?

– Nagyon érdekes és jól jellemzi az akkori szempontokat és ismereteinket. Azért emellett döntöttek az előkészítésben résztvevők, mert 1989 túl közeli lett volna, 1990 a parlamenti választások, 1992 pedig akkori ismereteink szerint a soron következő MSZMP-kongresszus éve lett volna. Akkor még szempont volt, hogy ezeket az eseményeketne zavarja-befolyásolja“ a pápalátogatás. Azóta már tudjuk, hogy választások ugyan voltak 1990-ben, de már nem az 1988-ban érvényesrendszer“ szerint, az MSZMP pedig hamarosan megszűnt.

Milyen más, korábban elképzelhetetlen események történtek akkoriban?

– 1988-ban részt vettem az orosz kereszténység millenniumán, és tárgyaltam a szovjet vallásügyi miniszterrel Kárpátaljáról. Ennek volt eredménye, hogy 1989-ben lelkipásztori látogatást tehettem az akkori Szovjetunió magyarlakta területein, és attól fogva Magyarországról lelkipásztorokat küldhettünk oda, és ma már magyar püspöke van a híveknek.

Felgyorsultak az események…

– 1989-ben megszüntették az előző korszak vallásellenes intézkedéseit. Hivatalosan érvényét vesztette az 1950-es megállapodás, visszavonták a szerzetesrendek működését tiltó törvényt, megszűnt a békepapi mozgalom. Az első szabadon választott parlament idején hozták az egyházi ingatlanok tulajdonrendezéséről szóló törvényt. A vallási élet további kibontakozását jelentette Mindszenty bíboros 1991-es újratemetése és a pápalátogatás is. Komoly feladat volt a különböző egyházi intézmények, a szerzetesrendek és az iskolák újjászervezése.

Gondolom, hogy ennek az örömteli időszaknak is megvoltak a nehézségei, hiszen nem volt rá recept, mit és hogyan kellene tenni?

– A változások természetesen nem akadálymentesen zajlottak. A korábbi hivatalos ideológia összeomlása nyomán sokakban lelki bizonytalanság alakult ki. Ugyanakkor betört a nyugati világ fogyasztói szemlélete, liberális felfogása. Ilyen légkörben kellett az egyházi életet újjászervezni. Sok nehézségbe ütközött a jogi keretek kialakítása, és az egyház újjáéledését is sokan negatívan értékelték, ami leginkább az iskolák születése körül volt érezhető. Kezdetben voltak olyanok is, akik az egyházhoz való kapcsolódásukban az érvényesülés lehetőségét látták. Belülről pedig gondot jelentett a paphiány, s az, hogy a papok egy része nehezen tudott alkalmazkodni a kihívásokhoz. Sokféle lehetőség jelent meg egyszerre, és ezek között voltak ellentmondásosak is, amelyek közül nem mindig volt könnyű megtalálni a helyes megoldást. Majd az utókor eldönti, hogy ez mennyire sikerült.

Lelki szempontból melyek voltak az egyház újjáéledésének legfontosabb eseményei?

– A pápa 1991-es magyarországi látogatása és ugyanebben az évben Mindszenty bíboros újratemetése, amely valóságos diadalút volt. Azóta is minden évben országos zarándoklatot tartunk halála évfordulóján. Ez is rámutat, hogy Mindszenty József halhatatlan életműve ma is szolgálja a keresztény élet megújulását, a magyar önazonosság erősödését és az erkölcsi alapokon nyugvó magyar jövő építését.

– A világegyház irányításában különböző vatikáni hivatalok segítik a pápát, amelyek munkájukat a kor igényeinek megfelelően igyekeznek végezni. A jelenlegi pápa különböző módosításokat is eszközölt, s igyekszik szűkíteni az egyházkormányzás központosítottságát azokon a területeken, ahol ez lehetséges. A vatikáni tisztviselői karban a világ szinte valamennyi népe képviselve van, ez is jelzi, hogy a Római Kúria a világegyházat képviseli. Hosszú tapasztalat áll a vatikáni hivatalok működése mögött, hogy csak egy példát említsek, a szentszéki diplomáciát szinte mindenütt példaszerűnek tartják.

Tapasztalata szerint Rómából hogyan tekintenek a magyar egyházra? Mit kellene tennünk, hogy a világegyház vérkeringésében jobban jelen tudjunk lenni?

– Az egyház központi kormányzata lelkipásztori szempontok szerint tekint az egyes helyi egyházakra, illetve országokra, így ránk is. Ez indokolta például az 1993-ban megvalósított egyházmegyei határrendezést. A határon túli magyarsággal kapcsolatban megemlíteném, hogy a lelkipásztori szempontok érvényesültek akkor is, amikor Kárpátalján, ahol a latin rítusú hívek nagy többsége magyar nemzetiségű, apostoli adminisztratúrát állítottak fel, és Magyarországról érkezett papot nevezett ki a pápa püspökké, Majnek Antal ferences személyében. Rómában is jelen vagyunk. Az egyik kongregáció második számú vezetője magyar érsek, Ternyák Csaba. Az államtitkárságon is képvisel minket egy bencés Somorjai Ádám. Hogy nem vagyunk jelen nagyobb számban, annak a legfőbb oka, hogy itthon is kevés a pap.

Melyek a legfontosabb feladatai a harmadik évezredbe lépő egyházunknak?

– Az evangelizálás, a családok pasztorációja, a keresztény erkölcsi értékek megerősítése. A belső egyházi feladatokon kívül mindenképpen szükséges, hogy a vallásos lelkületű emberek kivegyék részüket a társadalmi és a politikai életből.

Mit üzen államalapító szent királyunk a harmadik évezredbe lépő magyarságnak?

– Szent István megkoronázása jelentette a magyar államiság kezdetét. Első királyunkban a legnagyobb magyar államférfit tiszteljük, aki olyan alapra helyezte a nemzet életét, amelyen nem fogtak a történelmi viharok. Ez nem egy államforma, hanem a keresztény erkölcs és lelkiismeret, a magyar nemzeti értékek és összetartozás megbecsülése, ápolása. A Szent Koronában egyesek a királyság jelképét látják, holott a magyar nép tudatában sokkal többet kell jelentenie: magyar múltunkat, küzdelmeinket, kultúránkat, sajátos magyar vonásainkat, amelyek révén Európához tartozunk. Szent István azt üzeni, hogy ezek az alapok a jelenben is érvényesek és szükségesek, hogy az eredményes magyar jövőt tudjuk szolgálni.

Mennyiben lesz más az idei Szent István-ünnep, mint a korábbiak?

– Az idei ünnepi szentmisére és körmenetre nem csupán honfitársainkat hívtuk meg, köztük személyesen és egyenként valamennyi hazai katolikus lelkipásztort, hanem azoknak a népeknek és országoknak a képviselőit is, akik szoros kapcsolatban voltak Szent István idején hazánkkal és a magyar egyházzal. II. Szilveszter pápa népünk iránti ezer évvel ezelőtti megbecsülése jut kifejezésre abban a tényben, hogy II. János Pál pápa képviseletében legátusként Angelo Sodano bíboros-államtitkár részt vesz az ünnepi liturgián. A szomszédos országok, Németország és Olaszország püspöki karai, valamint magas rangú egyházi méltóságok képviseltetik magukat augusztus 20-án Budapesten. Az esemény ökumenikus jellegét juttatja kifejezésre, hogy várhatóan velünk ünnepel Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka és a moszkvai patriarchátus küldötteként Kirill metropolita valamint természetesen a magyarországi testvéregyházak vezetői.

Eminenciád hogyan tekint vissza erre a bő évtizedre?

– Több esetben is megtapasztaltam, hogy a gondviselés nyitja meg az utat. Az én kötelességem az volt, hogy járjak azon az úton. A lelkipásztori problémák és sokak eltávolodása ellenére hálaadással, jó érzéssel gondolok vissza az elmúlt időszakra.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu