Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök

Szent István – király Isten kegyelméből

Nemzeti ünnepünkön tisztelgünk Szent István előtt. Emlékezünk az államalapító királyra, akire ezer esztendő múltán is hálával és büszkén tekinthet a magyarság, hiszen nemzeti létünknek olyan alapjait rakta le, amelyek a századok viharait is kiállták. Tisztelgünk az ember előtt, aki a történelem egy pontján megértette és betöltötte hivatását, és emberségből, emberi helytállásból nemzedékeknek adott példát. Ünnepeljük a szentet, aki életének értelmét, tápláló erőforrását az evangéliumban találta meg, és a katolikus egyház gyermekeként Krisztusnak igaz követője lett. Isten szolgálatában is irányt mutatott a magyarságnak századokon át.

Egy nemzet önbecsülésének fontos része az, ahogyan emlékezetében tartja múltját, és emlékezik hőseire, szentjeire. Hála Istennek, népünk története nem szűkölködik ilyen nagy emberekben. István király köztük is a legnagyobbak egyike. Ezért rá emlékezni örömünk és büszkeségünk. Ez az örömteli emlékezés akkor lesz méltó a szent királyhoz, ha benne impulzusokat nyerünk jelen feladatainkhoz, ha tanulni tudunk és akarunk életpéldájából. A liturgikus ünneplés nem múltba menekülő nosztalgia, hanem “jelenbe hozó emlékezés”. István király egyéniségét, életpéldáját, országot építő bátorságát és életet formáló hitét a jelenben állítjuk magunk elé, hogy ennek fényében mostani és jövőbeli feladatainkat fogalmazhassuk meg.

A kereszténység kétezer éves jubileuma és a magyar államiság ezredik évfordulója egybeesik. Nem tekinthetjük ezt véletlennek, István király népét szolgáló életműve elképzelhetetlen a kereszténység nélkül. Nagysága éppen abban ragadható meg leginkább, ahogyan ezt a kettőt, keresztény meggyőződését és nemzetéért érzett és vállalt felelősségét eggyé tudta kovácsolni.

Millenniumi ünneplésünk István király megkoronázásának ezredik évfordulójához kapcsolódik. A II. Szilveszter pápa által küldött koronával az 1000. év karácsonyán koronázták királlyá, és ezzel belépett a keresztény uralkodók sorába. Szent István életműve, intézkedései, Intelmeiben megfogalmazott elvei, egyértelműen tanúsítják, hogy valóban keresztény király volt, abban a szellemben, ahogy azt Szent Ágoston megfogalmazta: “Király Isten kegyelméből”. Vallotta, hogy életét, királyi hatalmát és ezzel járó feladatát Istentől kapta – ezért Isten parancsait tekintette élete és uralkodása alaptörvényének –, és tudta, hogy minden tettéért Istennek tartozik felelősséggel. Nyilvánvalóan emberi adottságai is megvoltak az uralkodáshoz, volt érzéke a történelmi pillanat megragadásához, de hogy mindebből olyan életmű született, amely képes volt nemzetének jövőjét megalapozni, annak köszönhető, hogy ezek az elvek érvényesültek életében.

“Isten kegyelméből való király.” Mit kezdhetünk ma – 1000 év múltán – ezzel a jellemvonással? Nem szabad egy legyintéssel elintéznünk, mert az emberi élet alapvető koordinátáira hívja fel figyelmünket. És ezek megértésével lehetünk ma is “ember, Isten kegyelméből”.

Az élet, az élettér, ahol mozgunk, a kultúra, amellyel rendelkezünk, az emberek, akikért felelősek vagyunk, végső soron mind Isten ajándéka számunkra. “Kegyelem” – vagyis kitüntető lehetőség. Ha ennek tudatában vagyunk, megszületik bennünk az erő és a bátorság, amellyel vállalhatjuk az életet, hivatásunkat, kultúránkat, magyarságunkat.

Megfelelő igazodási pontra van szükségünk, hogy lehetőségeinkkel a magunk és embertársaink javára tudjunk élni. Szabadságunk is úgy bontakozik ki igazán, ha Istenhez és törvényeihez mérjük magunkat. Aki önmagát tekinti végső mércének, elveszíti lába alól a talajt. Ahhoz, hogy békében élhessünk önmagunkkal, embertársainkkal és környezetünkkel, felelősségtudatra van szükségünk. Ezt táplálja a tudat, hogy tetteinkért Istennek is számadással tartozunk.

Szent Istvánnak, az “Isten kegyelméből” élő embernek van mondanivalója az új ezredév küszöbén álló magyarjai számára is.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu