Uj Ember

2000. június 11.
LVI. évf. 24. (2707.)

,,Szeretetét ránklehelte:
Ég a pünkösd izzó Lelke,
Zúgnak élő nagy szelek.''

Sík Sándor

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Bajbajutottságunk eredendő oka
„Mennyből az ember”
Jelenpor
Elképesztő, de nem meglepő
Élő egyház
A remény intézményei
Tanító szerzetesrendek a hitért és a hazáért
„In memoriam Boksay János”
Már a harangot is lopják
Magyar kopjafák német iskolában
Gödi piarista diákok nemzetközi kapcsolatai
Törökszentmiklós ünnepei
Élő egyház
A kolozsvári Vasárnap híreiből
Magyar kiállítás címereinkről Firenzében
Az olasz püspökök megnyilatkozásaiból
A mártírium százada
Katolikus cigyánypasztoráció
Tudósok szentévi zarándoklata
Fórum
Egy kórházlelkész naplójából
A boldogság nem függ a sikerességtől
Balczó András tusái
Anyagyógyászat
Útközben
Szerelem és szeretet
Fórum
A szentévi mérleg és kínálat
Az 1925-ös szentév magyar „sikere” nem ismétlődik meg
Egerszalóki levél
In memoriam Metzger Gabriella
Róma hűségében a diktatúra alatt
Az olvasó írja
Meddig? Avagy cicerói reflexiók a média megnyilvánulásaihoz
Misszió
Menjetek, tanítsatok..., kereszteljetek meg... minden népet (Mt 28,19)
Kaposvári Egyházmegye
Jövünk búcsút járni...
Türelmet, megértést
A templomról szól az életünk
Kúltúra
A tékozló fiú a képzőművészetben
Krumplileves
„...fényből élek...”
Pünkösdi szonett
...És megdobban a bádogszív
Ifjúság
Isten mindent tud
Gondola
Az együttjárás harmadik feltétele
A zánkai ifjúsági tábor elé
Lelkipásztoroknak, csoportvezetőknek
Az országos középiskolai tanulmányi versenyek egyházi iskolás helyezettjei
Rejtvény
Fórum
A zirci bazilika eredeti színei
Zakar Ferenc Polikárp főapát hetvenéves
„...A templomot s az iskolát!”
A misszió
Nemzet és egyház
Keresztény értékeink a jövőben
Fórum
Az Olvasó írja
- Adjuk tovább!
- Érthetően!
- A zsinat kívánsága
- Katonák zarándoklata - Lourdes-ba
- Honnét a név?
- Csak pénzért?
Mozaik
Pünkösd piros rózsája
90 éves Grexa Sándor
Az ének ünnepe Pilismaróton
Szent Cecília a Városmajorban
A cigándi egyházközség segítséget remél
.

 

90 éves Grexa Sándor

Az ötvenöt éve alapított Új Ember a kezdetektől fogva, mint egy meghitt, nagy család élte mindennapi életét. Első nemzedékének tagjai óriási küzdelmet folytattak az elnyomó kommunista hatalommal, s ebből a harcból nemcsak a szerkesztők, újságírók, hanem a kiadóhivatal munkatársai is bőven kivették részüket. Ez a kényszerűen viselt, nehéz sors és a közösségi szellem hozta közelebb egymáshoz az itt munkálkodókat, s a régi hagyományok jórészt máig nem enyésztek el a mindennapokban.

Grexa Sándor a legkorábbi időktől kezdve az Új Ember munkatársa. Az egyik legfontosabb sajtóbeli terület munkájában vett részt: először oldalkocsis motorkerékpáron, majd autón ő szállította a megjelentetett lapokat. Ő volt az újság fővárosi és vidéki útjainak nélkülözhetetlen gépkocsivezetője.

Eme fontos beosztáson kívül rövid idő alatt, mint a szerkesztőség „elegancia mestere”, ő intézte és „vezényelte le” az ünnepi alkalmak előkészületeit, egyes fázisait. Derűs, empatikus lényével, lebilincselő modorával és humán intellektusával valóságos „Petronius Arbitere” lett a lapnak. A fehér asztal melletti közös együttlétek, ünneplések során jelenlétével valódi keresztény derűt, testvériséget és szivárványos hangulatot varázsolt a társaság tagjai köré.

Ha kellett, éjjel és nappal, zokszó nélkül az Új Ember rendelkezésére állt. Kemény munkával és helytállással nem ismert fáradtságot, ha a lap ügyéről volt szó, s ez a puszta szolgálaton túlmutató magatartás és jelenlét nem is minősíthető másnak, mint elkötelezett hivatástudatnak.

Több mint egy esztendővel ezelőtt leánya angliai kiküldetése kapcsán a két évvel korábban elözvegyült Grexa Sándor maga is kiköltözött, londoni lakos lett. Nehéz szívvel viselte hazájának és az Új Ember szerkesztőségének hiányát, távollétét. Ráadásul pár hónappal ezelőtt súlyos közúti baleset érte London forgalmas utcáján. A katolikus hetilap munkatársai egy emberként, őszinte szívvel imádkoztak életben maradásáért. Kevés esélye volt erre, de a Gondviselés jóvoltából megtörtént a csoda: Grexa Sándor túlélte a fájdalmas és súlyos traumát, és az elmúlt napok egyikén már haza is jött Magyarországra. Közénk, akik annyira visszavártuk őt az idegen közegből. Azt az értékes embert, akinek ittléte egyidős magával az Új Emberrel, és akinek élete az elmúlt évtizedek során eggyé is forrt a hetilap létével, örömeivel és nehézségeivel. És akivel még beszélgetni (és koccintani) óhajtunk egy-egy kiadós, szép ünnep alkalmával.

Grexa Sándor kilencven éves. Sándor bátyánk, az Isten áldását kérjük életedre és további, teljes felépülést kívánunk mindannyian, akik ismerünk, becsülünk és szeretünk.

Szeghalmi Elemér

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu